Lukács 15
Az elveszettek példázatai
A Szabadító halandó szolgálattételének vége felé a farizeusok és az írástudók Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezése miatt panaszkodtak. A panaszaikra válaszul Jézus az elveszett juh, az elveszett pénz és a tékozló fiú példázatát tanította. Ez a lecke segíthet neked felismerni és érezni, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus mennyire szeret és értékel téged és mindenki mást.
Mennyit ér?
Egy 1-től 10-ig terjedő skálán (ahol az 1-es a legalacsonyabb, a 10-es pedig a legmagasabb értéket jelöli) mennyire szeretnéd az alábbi dolgokat?
-
A kedvenc édességed
-
A kedvenc édességed, ha leesett a földre
-
A kedvenc édességed, ha valaki rálépett
-
Egy 200 Ft-os érme
-
Egy 200 Ft-os érme, ha leesett a földre
-
Egy 200 Ft-os érme, ha valaki rálépett
Szánj egy percet annak átgondolására, hogy ez a tevékenység hogyan kapcsolódhat az egyének értékéhez.
-
Miben hasonlíthat ez a párhuzam ahhoz, hogy mennyire látjuk pontosan a saját értékünket?
-
Mi az oka annak, hogy időnként hajlamosak lehetünk úgy gondolni magunkra és másokra, illetve úgy bánni magunkkal és másokkal, mintha kevésbé lennénk értékesek?
Gondold át, hogyan bánsz azokkal, akiknek esetleg bűnbánatot kell tartaniuk vagy fejlődniük kell, saját magadat is beleértve. A lecke tanulmányozása során keress arra vonatkozó igazságokat, hogy az Úr hogyan érez azok iránt és hogyan bánik azokkal, akiknek bűnbánatot kell tartaniuk.
A Lukács 15 -ben Jézus három példázatot tanított. Olvasd el a Lukács 15:1–2 -t, és figyeld meg azokat a helyzeteket, amelyek következtében a Szabadító ezeket a példázatokat tanította. Tartsd szem előtt, hogy a vámszedők olyan zsidók voltak, akik a rómaiak számára szedtek vámot, ezért általában gyűlölték őket a zsidók.
-
Mit tanítanak neked ezek a versek a Szabadítóról? Milyen szempontból lehetünk néha olyanok, mint a farizeusok?
Jézus Krisztus a farizeusok és az írástudók panaszaira válaszul egy elveszett juhról, egy elveszett pénzérméről és egy elveszett fiúról tanított.
Az elveszett juh és az elveszett pénz
Olvasd el vagy tekintsd át az elveszett juh ( Lukács 15:4–7 ) vagy az elveszett pénz példázatát ( Lukács 15:8–10), és keress olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek jelzik, hogy az egyes történetekben mennyire volt értékes a tulajdonosnak az, ami elveszett.
-
Milyen szavak vagy kifejezések utalnak arra, hogy a tulajdonos milyen értéket tulajdonított az elveszett dolognak?
-
Ezekben a példázatokban milyen módokon jelképezhet a juh vagy a pénz egyéneket?
-
E versek szerint hogyan éreznek azok, akik segítenek megtalálni a lelkileg eltévelyedetteket, amikor egy bűnös bűnbánatot tart? Hogyan érez Mennyei Atya és Jézus Krisztus?
-
Milyen leckéket tanultál meg a Szabadítóról ezekből a példázatokból?
A tékozló fiú
A Lukács 15 harmadik példázata a tékozló fiú példázataként ismert (a tékozló szó jelentése pazarló vagy vakmerő). Ez a példázat azonban két fiú történetét meséli el, és mindkettejüknek szükségük volt az apjuk segítségére. Tanulmányozás közben keress olyan igazságokat, amelyekből kiderül, hogyan érez Mennyei Atya a lelkileg bármilyen okból eltévelyedett gyermekei iránt, és hogyan bánik velük.
Olvasd el a Lukács 15:11–32-t, és képzeld el, hogy a beszámolóban szereplő apa Mennyei Atyát jelképezi. Megjelölheted azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek megmutatják, hogyan érez Ő a gyermekei iránt. Megnézheted a The Prodigal Son [A tékozló fiú[ című rövidfilmet is (5:33) a ChurchofJesusChrist.org webhelyen, és közben követheted a szentírásodban.
Idézd fel, hogy a farizeusok hogyan kritizálták a Szabadítót, amiért bűnösöket engedett magához, és velük együtt étkezett.
-
Szerinted miben bízott a Szabadító, mit tanulnak meg a farizeusok ebből a példázatból?
-
Szerinted ebben a példázatban mi a számodra legfontosabb dolog, amit meg kell értened, és amire emlékezned kell? Miért?
Az egyik igazság, amelyet ebből a példázatból megismerhetünk, hogy Mennyei Atya minden gyermekét értékeli és szereti, és tárt karokkal vár mindenkit, aki Őhozzá fordul.
-
Hogyan vonatkozhatnak a Lukács 15 példázatai azokra, akik bűn miatt vesztek el lelkileg, és azokra is, akik esetleg úgy érzik, hogy másmilyenek, nem értékelik őket vagy nem veszik észre őket?
1. Végezd el az alábbi tevékenységet, és válaszolj a lenti kérdésre a tanulmányozási naplódban.
Egyéni értékem felismerése
A tanulmányozási naplód egy lapján készíthetsz egy egyszerű rajzot egy juhot tartó pásztorról vagy a fiát ölelő apáról. A rajz körüli területen jegyezd le a következőket:
-
Olyan szavak és kifejezések (a Lukács 15-ből származó szavakat és kifejezéseket is beleértve) , amelyek arra emlékeztetnek téged, hogy Mennyei Atya mennyire szeret téged és mindenki mást, még akkor is, ha neked és másoknak bűnbánatot kell tartani.
-
Módok, ahogyan könyörületesen bánhatsz azokkal, akiknek bűnbánatot kell tartaniuk, saját magadat is beleértve.
-
Ha átgondolod, hogyan bánsz magaddal és a körülötted lévőkkel, hogyan szeretnéd alkalmazni a ma tanultakat?
Választható: Szeretnél többet tanulni?
Lukács 15:7 . Mit értett az Úr az alatt, hogy „kilenczvenkilencz igaz [ember], a kinek nincs szüksége megtérésre”?
Joseph Smith azt tanította, hogy az elveszett juhról szóló példázat értelmezésének egyik módja, ha a kilencvenkilenc juhot azokhoz a farizeusokhoz és sadduceusokhoz hasonlítjuk, akik nem gondolták, hogy Jézus Krisztushoz kellene jönniük, és bűnbánatot kellene tartaniuk (lásd History, 1838–1856 [Manuscript History of the Church], volume D-1, 1459, josephsmithpapers.org).
Miért olyan fontos, hogy felkutassuk, megkeressük és tápláljuk az elveszetteket?
M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke ezt tanította:
„Minden lélek nagyon értékes Mennyei Atyánk számára. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy engesztelésén keresztül az Úr hatalmas árat fizetett mindannyiunk megváltásáért. Szenvedése nem lehet hiábavaló csak azért, mert elmulasztjuk táplálni és tanítani azokat, akik igyekeznek aktívnak lenni az egyházban.”
(Vö. M. Russell Ballard: Tartjuk a lépést? Liahóna, 1999. jan. 8.)
Lukács 15:12–13 . Vajon mit értett a fiú az alatt, amikor azt mondta: „add ki a vagyonból rám eső részt”?
A Szabadító idejében a szokások szerint a fiúk csak az apjuk halála után kapták meg az örökségüket. Hatalmas sértésnek számított volna, ha egy fiú az apja halála előtt követeli az örökségét (lásd Lukács 15:12–13). A fiú kérését az apja, az otthona, a neveltetése és az egész közössége megtagadásaként értelmezték volna.
(New Testament Student Manual [2018], ChurchofJesusChrist.org)