Lukács 7:36–50

„Mert igen szeretett”

Jézus egy Simon nevű farizeus otthonában vacsorázott. Egy nő, aki Simon szerint „bűnös vala”, a házba belépvén „könnyeivel kezdé öntözni [a Szabadító] lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené… kenettel” (Lukács 7:37–39). Simon gondolataira válaszul a Szabadító megosztott egy példázatot a megbocsátásról és a szeretetről. Ennek a leckének az a célja, hogy segítsen gyakorolnod a Jézus Krisztusba vetett hitet, és megbánni a bűneidet.

Heavenly Father knows our divine potential. He rejoices every time we take a step forward. To Him, our direction is ever more important than our speed.

(Larry R. Lawrence, “What Lack I Yet?,” Ensign or Liahona, Nov. 2015, 35)

• Mit veszel észre az ábrán látható emberekkel kapcsolatban?

• Mit árulhat el a Szabadítóval való kapcsolatukról az, hogy milyen távolságra vannak Őtőle, és milyen irányba néznek?

Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy saját magadat hová helyeznéd ezen az ábrán, és melyik irányba néznél.Larry R. Lawrence elder, aki akkoriban a Hetvenek tagja volt, így magyarázta:

• Szerinted mi az oka annak, hogy a lelki irány, amerre nézünk, fontosabb a sebességünknél?

Az Úr nagy örömöt érez, amikor erőfeszítéseket teszünk a bűnbánatra (lásd Lukács 15:7 ; Tan és szövetségek 18:13). A bűnbánatot többek között úgy jellemezhetjük, hogy elfordulunk a bűntől, és Isten felé fordulunk (lásd Szentíráskalauz: bűnbánat, bűnbánatot tart , JezusKrisztusEgyhaza.org). Tanulmányozás közben figyelj oda a Lélek késztetéseire, amelyek segíthetnek neked elfordulni a bűntől, és a Szabadító felé fordulni.

A Lukács 7 egyik beszámolójában Jézus egy Simon nevű farizeus házában vacsorázik. Míg Jézus Simonnál volt, odament hozzá egy asszony, aki bűnös ember hírében állt (lásd Lukács 7:37, 39).

Olvasd el a Lukács 7:36–39 -et, és figyeld meg, mi történt, amikor a nő a lakoma közben odament Jézushoz.

• Mit vettél észre Simonnal kapcsolatban? És a nővel kapcsolatban?

Jézus belelátott Simon gondolataiba, és megosztott egy példázatot. Olvasd el a Lukács 7:40–43 -at, és figyeld meg, mit tanított a Szabadító Simonnak ezen a példázaton keresztül. Hasznos lehet tudni, hogy akkoriban egy munkás jellemzően napi egy dénárt keresett (lásd 41. vers ).

• Hogyan segíthetett ez a példázat megérteni Simonnak, hogy neki is megbocsátásra van szüksége?

A Szabadító idejében szokás volt a házigazda részéről, hogy megkülönböztetett vendégei iránti tiszteletét valamilyen kedves cselekedettel kifejezze, például arcon csókolja őket az üdvözléskor; vizet ad nekik, hogy meg tudják mosni a lábukat; vagy olajjal megkeni a fejüket (lásd James E. Talmage, Jesus the Christ[1916], 261). Ahogy azt a Lukács 7:44–46 feljegyzi, a Szabadító rámutatott arra, hogy Simon nem ajánlotta fel ezeket a szívességeket Jézusnak, miközben az asszony sok mindent megtett azért, hogy kimutassa az Őiránta érzett szeretetét és háláját.

• Mit gondolsz, mit értett meg ez a nő Jézusról, amit Simon talán nem értett meg?

• Milyen bizonyítékot látsz arra, hogy az asszony megbánta a bűneit, vagyis elfordult azoktól, és a Szabadító felé fordult?

Olvasd el a Lukács 7:47–50 -et, és figyeld meg, miért bocsátotta meg az Úr ennek a nőnek a bűneit.

• Milyen gondolataid vagy érzéseid voltak a Szabadítóval kapcsolatban, miközben ezt a beszámolót tanulmányoztad?

• Milyen igazságokat tanultál ebből a beszámolóból?

Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a Lukács 7 -ben feljegyzett beszámolóval kapcsolatos tanításokat osztott meg. Olvasd el az alábbi szöveget.

The closer we are to Jesus Christ in the thoughts and intents of our hearts, the more we appreciate His innocent suffering, the more grateful we are for grace and forgiveness, and the more we want to repent and become like Him. Our absolute distance from Heavenly Father and Jesus Christ is important, but the direction we are heading is even more crucial. God is more pleased with repentant sinners who are trying to draw closer to Him than with self-righteous, faultfinding individuals who, like the Pharisees and scribes of old, do not realize how badly they need to repent.

(Dale G. Renlund, “That I Might Draw All Men unto Me,” Ensign or Liahona, May 2016, 40)

• Az idézet mely szavai vagy kifejezései segítenek neked alaposabban megérteni azt, amit a Lukács 7 -ben az imént tanulmányoztál?

• Milyen élmények segítettek neked abban, hogy nagyobb szeretetet és hálát érezz a Szabadítóért és az Őáltala kínált irgalomért?

• What have you learned about the Savior today that can help you in your efforts to repent?

1. Answer the following question in at least three sentences:

Ne feledd, hogy a bűnbánat nem egy egyszeri esemény, és nem csak súlyos bűnök esetén van rá szükség. A bűnbánat egy folyamat, és minden alkalommal bűnbánatot tartunk, amikor arra irányuló erőfeszítést teszünk, hogy közelebb jöjjünk az Úrhoz, és elforduljunk a gonosztól.

Nézd meg újra a Szabadítót ábrázoló képet és a pálcikaembereket ábrázoló rajzot, és gondolkodj el a Jézus Krisztussal való kapcsolatodon és azon, milyen irányba haladsz. Készíts egy tervet arról, hogy a mindennapos bűnbánat révén hogyan fogod elmélyíteni a Szabadító iránti szeretetedet. A következő tevékenységet egy külön papírlapon végezd el, hogy megtarthasd magadnak. Elképzelhető, hogy egy későbbi lecke során lehetőséged lesz arra, hogy visszatérj rá.

A Márk 8–13-hoz, Márk 2–5-höz és Lukács 7, 9, 11-hez kapcsolódó leckéket követő Mérd fel a tudásodat című lecke erre a tervre hivatkozik, és arra kéri a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan haladnak.

• Mi az, amit abba kell hagynod azért, hogy közelebb jöjj a Szabadítóhoz? Hogyan fogod abbahagyni?

• Mi az, amit el kell kezdened tenni azért, hogy közelebb jöjj a Szabadítóhoz? Hogyan fogod elkezdeni?

A beadandó feladatodhoz válaszolj az alábbi kérdésre:

• Mit tanultál ma a Szabadítóról, ami segíthet neked a bűnbánatra irányuló erőfeszítéseidben?

Kattints a Feladat kezdése gombra vagy a Beküldés lapfülre a válaszod beírásához.

Nothing is more liberating, more ennobling, or more crucial to our individual progression than is a regular, daily focus on repentance. Repentance is not an event; it is a process. It is the key to happiness and peace of mind. When coupled with faith, repentance opens our access to the power of the Atonement of Jesus Christ.

(Russell M. Nelson, “We Can Do Better and Be Better” Ensign or Liahona, May 2019, 67).