Máté 21:1–11; János 12:27–36

A Szabadító diadalmas bevonulása

A Szabadító diadalmasan bevonult Jeruzsálembe, miközben az emberek „hozsánnát” kiáltozva dicsőítették Őt és hódoltak Neki (lásd Máté 21:9). Jézus az emberek megszabadítására irányuló küldetéséről tanított nekik. Ez a lecke áttekintést nyújt Jézus Krisztus halandó élete utolsó hetéről, ami segíthet neked nagyobb tiszteletet és áhítatot érezni Jézus Krisztus és az Ő arra vonatkozó küldetése iránt, hogy megszabadítson minket.

A szabadítás szükségessége

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor valamilyen nehéz helyzetben voltál, és szükséged volt valakire, hogy segítsen neked vagy kiszabadítson téged.

• Miért volt szükséged segítségre vagy szabadításra?

• Mi történt volna, ha nem kapsz segítséget?

• Milyen hatással volt ez az élmény a neked segítő vagy téged kiszabadító személy iránti érzéseidre?

Mindannyiunknak szükségünk van Jézus Krisztus szabadító hatalmára. Mindannyian követünk el olyan hibákat, melyeket nem tudunk helyrehozni, átélünk olyan veszteségeket, melyeket nem tudunk meg nem történtté tenni, és találkozunk olyan fájdalmakkal, üldöztetéssel, tragédiákkal, terhekkel és csalódásokkal, melyekkel egyedül nem boldogulunk.Gondolkodj el azon, hogy szükséged van Jézus Krisztusra. Írd le a tanulmányozási naplódban, hogy mihez van szükséged Jézus Krisztus szabadító hatalmára.

Ebben a leckében keresd a Szentlélek sugalmazását, hogy többet tudhass meg arról, hogy a Szabadító Jézus Krisztus miért tud megszabadítani minket minden olyan hibától, veszteségtől, fájdalomtól és helyzettől, amelyet mi magunk nem tudunk megoldani.

Jézus Krisztus diadalmas bevonulása

Mielőtt utoljára belépett volna Jeruzsálembe, Jézus megkérte a tanítványait, hogy hozzák el neki egy szamár „vemhét”, más néven csikóját. A tanítványok leterítették a szamarat és a csikót a ruháikkal, és felültették a Szabadítót a csikóra (lásd Máté 21:1–7; János 12:14–15).

Olvasd el a Máté 21:8–11 -et és a János 12:12–13-at, és figyeld meg, hogyan reagáltak az emberek, amikor Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe. Olvasás közben képzeld el, hogy ott vagy.

Sok ember a héber hozsánna szót kiáltotta, „amely azt jelenti: »Kérlek, szabadíts meg minket«, és dicséretben, illetve fohászban fordul elő” (Szentíráskalauz: hozsánna, scriptures.ChurchofJesusChrist.org).

Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogy mit jelent az emberek reakciója a Szabadító Jeruzsálembe való bevonulására:

„Csak királyok és hódítók részesültek a tisztelet ily rendkívüli jegyében. […] Látjuk, amint a tanítványok dicsőítő és szabadításért fohászkodó kiáltások közepette pálmaágakkal hintik be az Úr útját, a győzelem jegyeként. Ez az egész drámai jelenet előrevetít egy jövőbeli gyülekezetet, amikor »egy nagy sokaság…« odaáll a királyiszék elé, és a Bárány elé, »fehér ruhákba öltözve«, pálmaágakkal a kezükben, hangos szóval kiáltva: »[I]dvesség a mi Istenünk[nek], a ki a királyiszékben ül, és a Bárány[nak]!«” ( Jel. 7:9–10 .)

(Doctrinal New Testament Commentary [1965], 1:578)

1. Válaszolj az alábbi kérdésekre a tanulmányozási naplódban:

• Mit mondtál, tettél és éreztél volna, ha te is jelen lettél volna a Szabadító Jeruzsálembe való diadalmas bevonulása alatt? Miért?

• Mikor érezted úgy, hogy „hozsánnát” szeretnél kiáltani Jézus Krisztusnak (azaz ki szeretnéd fejezni őszinte dicséretedet és háládat)?

• Most miért kiálthatnál „hozsánnát” a Szabadítónak? És a jövőben?

Amikor Jézus egy szamárcsikó hátán Jeruzsálembe ment, sok ember ezt arra vonatkozó kinyilatkoztatásként értelmezte, hogy Ő nem csupán a megígért Messiás, hanem Izráel megígért Királya is. Sokan szentírásbeli próféciák, például a Zakariás 9:9 -ben feljegyzett prófécia beteljesedésének látták ezt.

Sokan úgy vélték, hogy a Messiás nagyszerű katonai vezető lenne, aki megszabadíthatná őket a római elnyomástól. Félreértették a Szabadító szabadításra irányuló küldetését.

• Miért küldte Mennyei Atya Jézus Krisztust, mitől szabadítson meg minket?

A Szabadító célja és küldetése

A Szabadító diadalmas bevonulása után „néhány görög”, aki a pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe, azt kérte, hogy találkozhasson Ővele (lásd János 12:20–21). Jézus a kérésükről értesülve a közelgő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról tanított. Elmagyarázta, hogy ezek az utolsó jeruzsálemi események és a közelgő keresztre feszítése az okai annak, hogy a földre jött (lásd János 12:23–33).

Olvasd el a János 12:27–28, 32–33 -at, és figyeld meg, mit mondott Jézus, mi a célja és küldetése. (A mennyből beszélő hang Mennyei Atya hangja volt, amely az abban való bizonyosságot fejezte ki, hogy Jézus Krisztus elvégzi az Ő engesztelését.)

• Mit tanított Jézus az Ő céljáról és küldetéséről?

• Hogyan növeli Mennyei Atya Jézus Krisztusban való bizonyossága a te azzal kapcsolatos bizonyosságodat, hogy a Szabadító képes és hajlandó megszabadítani téged?

A Szabadító által a János 12:27–28, 32–33 -ban tanítottak például így foglalhatók össze: Jézus Krisztus azért vitte véghez az Ő engesztelését, hogy mindnyájunkat magához vonzhasson.

A Szabadító ugyanerről az igazságról tett bizonyságot a 3 Nefi 27:13–15 -ben. Olvasd el ezt a szentírásrészt, és figyeld meg, hogyan segítenek ezek a versek jobban megérteni ezt az igazságot. Ehhez a szentírásrészhez a János 12:32 -re mutató kereszthivatkozást vagy hivatkozást is készíthetsz.

A Szabadító utolsó hetében történt események áttekintése

A Szabadító halandó élete utolsó hetében történt események közül több is elengedhetetlen volt az abbéli küldetése és célja teljesítéséhez, hogy megszabadítson minket azáltal, hogy magához vonz minket.

Az alábbi infografika segíthet jobban megérteni ezeket az eseményeket.

Tekintsd át az infografikát. Olvass el néhányat a szentírásrészek közül, hogy jobban megismerd a leírt eseményeket. Gondold át, hogyan járultak hozzá ezek az események Jézus Krisztus szabadító küldetéséhez, és gondolkodj el azon, hogyan segíthet neked Ő és szabadíthat meg téged annak köszönhetően, amit ezen az utolsó héten tanított és tett.

Írd le a tanulmányozási naplódba az ezekkel az eseményekkel kapcsolatban felmerült kérdéseidet, és jegyezd le, hogy mely eseményekről szeretnél többet megtudni, és miért.

2. Válaszolj az alábbi kérdésekre a tanulmányozási naplódban:

• Milyen kérdéseid vannak ezen események bármelyikével kapcsolatban?

• Melyikről szeretnél többet megtudni? Miért?

• Szerinted hogyan segíthet neked jobban megérteni Jézus Krisztus szabadításunkra irányuló képességét és vágyát az, ha többet tudsz meg ezekről az eseményekről?

Választható: Szeretnél többet tanulni?

Mit jelentett a diadalmas bevonulás a zsidóknak, és mit jelenthet nekünk?

A Szabadító diadalmas bevonulása a kovásztalan kenyér ünnepe – a pészah – alatt azonnal beteljesítette a Zakariás 9:9–10 -ben feljegyzett próféciát, és nyilvánvalóvá tette, hogy Jézus a megígért Messiás és Izráel Királya. Az ősi időkben a szamár a királyi származás jele volt a zsidóknál. Az ősi izráeli királyság idején, Saul király trónra kerülését követően, a zsidók évente újrakoronázási rituálét tartottak, amelyben egy szamárháton Jeruzsálembe utazó király szerepelt. Az utas a város keleti része felől közelítette meg Jeruzsálemet, és a templomba ment. Ezek a rituálék azt az időt vetítették előre, amikor majd a Messiás ugyanilyen módon eljön az Ő népéhez. Amikor tehát Jeruzsálem a pészahot ünneplő zsidókkal volt tele, Jézus olyan módon vonult be Jeruzsálembe, ami megmutatta, hogy Ő a Messiás, Izráel Királya. A szamárháton való lovaglás azt sugallta, hogy Jézus békés, „alázatos” Szabadítóként jött, nem pedig harci ménen érkező hódítóként (lásd Zakariás 9:9–10).

A második eljövetelkor Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel tér majd vissza a földre. Dicsősége jelképeként „fehér lovon” érkezik majd, nem pedig szamárháton, ahogyan Jeruzsálembe ment (lásd Jelenések 19:11–16). Azért jön majd, hogy úgy uralkodjon, mint „uraknak Ura és királyoknak Királya” ( Jelenések 17:14 ; lásd még Jelenések 19:16).

Mit tanulhatunk abból, hogy a diadalmas bevonuláskor pálmaleveleket használtak?

Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„A hagyomány szerint a pálmaágak az Úrban való örvendezés szent jelképei, mivel ezek kísérték Krisztus dicső bevonulását Jeruzsálembe, ahol »nagy sokaság… pálmaágakat vőn, és kiméne elébe« [ János 12:12–13 ; lásd még Máté 21:8–9 ; Márk 11:8–10 ]. […] A Jelenések könyvében az Istent és a Bárányt dicsőítők »fehér ruhákba [voltak] öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak [lengedeztek]« [ Jelenések 7:9 ]. Az »igazlelkűség köntösei« és a »dicsőség koronája« mellett pálmaágak is részét képezték a Kirtland templom felszentelési imájának [lásd Tan és szövetségek 109:76 ].”

(Gerrit W. Gong: Hozsánna és halleluja – Az élő Jézus Krisztus: a visszaállítás és a húsvét középpontja. Liahóna, 2020. máj. 53.)