3. fejezet: 2. lecke

Mennyei Atya szabadításterve

Az emberek talán eltűnődnek…

• Mi az élet célja?

• Honnan jöttem?

• Létezik Isten, aki törődik velem? Hogyan érezhetem, hogy Ő törődik velem?

• Hogyan hihetek Istenben, amikor oly sok rossz dolog történik?

• Miért olyan nehéz néha az élet? Hogyan lelhetek erőre ezekben az időkben?

• Miként lehetek jobb ember?

• Mi történik, miután meghalok?

Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma segít megválaszolnunk a lélek fontos kérdéseit. Az evangélium által többet tudhatunk meg isteni kilétünkről és az Isten gyermekeiként bennünk rejlő örökkévaló lehetőségeinkről. Az evangélium reményt ad számunkra, és segít békességet, boldogságot és értelmet találni az életünkben. Az evangélium szerinti élet segít nekünk növekedni és erőre lelni, amint szembenézünk az élet kihívásaival.

Isten a legjobbat akarja a gyermekei számára, és szeretné megadni nekünk a legnagyobb áldásait, amelyek a halhatatlanság és az örök élet (lásd Mózes 1:39; Tan és szövetségek 14:7). Mivel szeret minket, tervet készített számunkra ezen áldások elnyerésére. A szentírások ezt a tervet a szabadítás tervének, a boldogság nagyszerű tervének, illetve a megváltás tervének nevezik (lásd Alma 42:5, 8, 11, 13, 15, 16, 31).

Isten tervében mindannyian megtesszük a halandóság előtti életen, a születésen, a halandó életen, a halálon és a halál utáni életen átvezető utazást. Isten minden szükségeset biztosított számunkra ezen utazás során, hogy a halálunk után végül visszatérhessünk az Ő jelenlétébe, és elnyerhessük az öröm teljességét.

Isten tervének középpontjában Jézus Krisztus áll. Engesztelése és feltámadása által Jézus mindannyiunk számára lehetővé tette, hogy halhatatlanságot és örök életet nyerjünk.

Földi életünk során nem emlékszünk a halandóság előtti életünkre, és a halál utáni életet sem értjük teljes mértékben. Isten azonban számos igazságot nyilatkoztatott ki örökkévaló utazásunk ezen részeiről. Ezek az igazságok elegendő tudást biztosítanak számunkra ahhoz, hogy megértsük az élet célját, örömöt tapasztaljunk meg, és reménységünk legyen az eljövendő jó dolgokat illetően. Ez a tudás szent kincs, mely utat mutat nekünk, amíg a földön vagyunk.

Javaslatok a tanításhoz

Ez a szakasz vázlatmintát tartalmaz, segítségképpen a tanításra való felkészüléshez. Példákat is tartalmaz olyan kérdésekre és felkérésekre, melyeket esetleg felhasználhatsz.

A tanításra készülve imádságosan gondold át az egyes személyek helyzetét és lelki szükségleteit. Döntsd el, milyen tanítás lenne számukra a leghasznosabb. Készülj fel olyan kifejezések elmagyarázására, amelyeket az emberek esetleg nem értenek. A rendelkezésre álló idő függvényében tervezz, figyelembe véve, hogy a leckéknek rövidnek kell lenniük.

Válaszd ki a tanítás során használandó szentírásokat. A lecke Tanbéli alapok része sok hasznos szentírást tartalmaz.

Gondold át, milyen kérdéseket tegyél fel a tanításod során. Tervezz olyan felkéréseket, amelyek cselekvésre fogják ösztönözni az egyes embereket.

Hangsúlyozd ki Isten megígért áldásait, és oszd meg a bizonyságodat arról, amit tanítasz.

Amit 15-25 perc alatt megtaníthatsz az embereknek

Válassz ki egyet vagy többet a szabadítás tervével kapcsolatos alábbi tantételek közül a tanításra. Az egyes tantételekhez tartozó tanbéli alapok e vázlat után találhatók.

Halandóság előtti élet: Isten célja és terve számunkra

• Mindannyian Isten lélekgyermekei vagyunk. Saját képmására teremtett bennünket.

• Istennel éltünk, mielőtt a földre születtünk. Az ő családjának tagjai vagyunk. Mindegyikünket ismer és szeret.

• Isten tervet készített a boldogságunk, valamint az ebben az életben és az örökkévalóságban történő fejlődésünk érdekében.

• A halandóság előtti életünkben azt választottuk, hogy követjük Isten tervét. Ez azt jelentette, hogy eljövünk a földre, így megtéve a következő lépést az örökkévaló fejlődésünkben.

• Isten tervének középpontjában Jézus Krisztus áll. Ő teszi lehetővé számunkra, hogy halhatatlanságunk és örök életünk legyen.

A teremtés

• Isten irányítása alatt Jézus Krisztus teremtette a földet.

Ádám és Éva bukása

• Ádám és Éva voltak Isten első lélekgyermekei, akik a földre jöttek. Isten megteremtette a testüket, és az Éden kertjébe helyezte őket.

• Ádám és Éva vétkeztek, kiűzettek a kertből, és el lettek választva Isten színe elől. Ezt az eseményt a bukásnak nevezzük.

• A bukás után Ádám és Éva halandóvá váltak. Halandókként lehetőségük nyílt arra, hogy tanuljanak, fejlődjenek, és gyermekeik legyenek. Megtapasztalták a bánatot, a bűnt és a halált is.

• A bukás előrelépés volt az emberiség számára. A bukás lehetővé tette számunkra, hogy a földre szülessünk és továbblépjünk Mennyei Atyánk tervében.

Földi életünk

• Isten tervében a földre kellett jönnünk, hogy fizikai testet kapjunk, tanuljunk és növekedjünk.

• A földön megtanulunk hittel járni. Mennyei Atya azonban nem hagyott minket magunkra. Számos ajándékot és útmutatót adott, hogy segítsen nekünk visszatérni az Ő jelenlétébe.

Jézus Krisztus engesztelése

• Mindegyikünk követ el bűnt, és mindegyikünk meg fog halni. Mivel Isten szeret bennünket, ezért a földre küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson minket a bűntől és a haláltól.

• Jézus engesztelő áldozatának köszönhetően bűnbocsánatot nyerhetünk és megtisztulhatunk a bűneinktől. Ha bűnbánatot tartunk, jobbá válhat a szívünk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy visszatérjünk Isten színe elé és elnyerjük az öröm teljességét.

• Jézus feltámadásának köszönhetően mindannyian fel fogunk támadni a halálunk után. Ez azt jelenti, hogy minden ember lelke és teste újra egyesül, és mindegyikünk örökké él majd egy tökéletessé vált, feltámadt testben.

• Jézus Krisztus vigaszt, reményt és gyógyulást kínál. Engesztelő áldozata az Ő szeretetének legfőbb megnyilvánulása. Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által.

A lélekvilág

• Amikor fizikai testünk meghal, a lelkünk tovább él a lélekvilágban. Ez a tanulás és felkészülés átmeneti állapota a feltámadás előtt.

• A lélekvilágban tanítják Jézus Krisztus evangéliumát, mi pedig tovább tudunk növekedni és fejlődni.

A feltámadás, a szabadítás és a felmagasztosulás

• A lélekvilágban töltött idő után a feltámadás a következő lépés az örökkévaló utazásunkban.

• A feltámadás a lelkünk és a testünk újraegyesülése. Mindannyian fel fogunk támadni, és tökéletes fizikai testünk lesz. Örökké fogunk élni. Ezt a Szabadító engesztelése és feltámadása teszi lehetővé.

Ítélet és a dicsőség királyságai

• A feltámadáskor Jézus Krisztus lesz a bíránk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve Isten minden gyermeke helyet kap a dicsőség valamelyik királyságában.

• Bár mindannyian fel fogunk támadni, nem mindannyian kapjuk ugyanazt az örök dicsőséget. Jézus a halandóságban és a lélekvilágban tanúsított hitünk, cselekedeteink, valamint bűnbánatunk szerint fog megítélni minket. Ha hithűek vagyunk, visszatérhetünk, hogy Isten jelenlétében éljünk.

Kérdések, amelyeket feltehetsz az embereknek

A következő kérdések példák arra, mit kérdezhetsz az emberektől. Ezek a kérdések segíthetnek tartalmas beszélgetéseket folytatni, valamint megérteni az illető szükségleteit és nézőpontját.

• Érzéseid szerint mi az élet célja?

• Neked mi hoz boldogságot?

• Milyen kihívásokban van szükséged Isten segítségére?

• Mit tanultál a nehézségekből, amelyekkel szembenéztél?

• Mit tudsz Jézus Krisztusról? Milyen hatással volt és van az életedre az Ő élete és küldetése?

Lehetséges felkérések

• Meg fogod kérni imában Istent, hogy segítsen megtudnod, hogy amit tanítottunk, igaz? (Lásd Tanítási meglátások: ima az 1. lecke utolsó részében.)

• El fogsz jönni velünk most vasárnap istentiszteletre, hogy többet tudj meg arról, amit tanítottunk?

• Fogsz olvasni a Mormon könyvéből, és fogsz imádkozni, hogy megtudd, hogy ez Isten szava? (Javasolhatsz konkrét fejezeteket vagy verseket.)

• Követni fogod Jézus példáját azzal, hogy megkeresztelkedsz? (Lásd Felkérés a keresztelkedésre és a konfirmálásra, amely közvetlenül megelőzi az 1. leckét.)

• Meg tudunk beszélni egy időpontot a következő látogatásunkra?

Tanbéli alapok

Ez a szakasz olyan tant és szentírásokat tartalmaz, amelyek tanulmányozásával megerősítheted az evangéliumról való tudásodat és bizonyságodat, és segíthetnek neked a tanításban.

Halandóság előtti élet: Isten célja és terve számunkra

Isten gyermekei vagyunk, és vele éltünk a születésünk előtt

Isten a lelkünk Atyja. Szó szerint az Ő gyermekei vagyunk, az Ő képmására teremtve. Isten gyermekeiként mindegyikünk isteni természettel rendelkezik. Ez a tudás átsegíthet minket a nehéz időszakokon, és arra ösztönözhet bennünket, hogy a tőlünk telhető legjobbá váljunk.

Az Ő lélekgyermekeiként Istennel éltünk, mielőtt a földre születtünk. Az ő családjának tagjai vagyunk.

„Van egy fontos azonosságtudat, amelyben mindannyian osztozunk, most és mindörökké, amelyet soha nem szabad szem elől tévesztenünk, és amelyért hálásnak kell lennünk. Ez pedig az, hogy Isten fiai vagy leányai vagytok, és mindig is azok voltatok, akiknek lelki gyökerei az örökkévalóságba nyúlnak.

[…] Ennek az igazságnak a megértése – a valódi megértése és befogadása – megváltoztatja az életet. Rendkívüli azonosságtudatot ad nektek, melyet soha senki nem vehet el tőletek. És még ennél is többet: az értékesség óriási érzetét és a végtelen értéketek érzékelését kellene adnia nektek. Végül pedig isteni, nemes és méltó célt biztosít számotokra az életben” (M. Russell Ballard, “Children of Heavenly Father” [Brigham Young University devotional, Mar. 3, 2020], 2, speeches.byu.edu).

Úgy döntöttünk, hogy a földre jövünk

Mennyei Atyánk szeret minket, és azt szeretné, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Ő felmagasztosult lény, megdicsőült fizikai testtel.

A halandóság előtti életünkben megtudtuk, hogy Istennek terve van arra, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Tervének egyik része az volt, hogy elhagyjuk mennyei otthonunkat és a földre jövünk, hogy fizikai testet kapjunk. Tapasztalatra is szert kellett tennünk, és hitet kellett kifejlesztenünk olyan helyzetben, amikor távol vagyunk Isten jelenlététől. Nem emlékezünk arra, hogy Istennel éltünk. Azonban Ő biztosítja számunkra, amire szükségünk van, hogy visszatérhessünk Őhozzá, és Vele élhessünk.

Az önrendelkezés – vagyis a választás szabadsága és képessége – elengedhetetlen része Isten számunkra készített tervének. A halandóság előtti életünkben mindegyikünk úgy döntött, hogy követi Isten tervét, és a földre jön, hogy megtehesse a következő lépést az örök fejlődésében. Megértettük, hogy amíg itt vagyunk, sok új lehetőségünk lesz a növekedésre és az öröm megtapasztalására. Azt is megértettük, hogy ellenállásba ütközünk majd. Megtapasztaljuk a kísértéseket, a próbatételeket, a bánatot és a halált.

Isten szeretetében és segítségében bízva döntöttünk úgy, hogy a földre jövünk. Bíztunk az Ő szabadításunkra vonatkozó tervében.

Mennyei Atya Jézus Krisztust választotta ki, hogy megváltson minket

Isten tervének középpontjában Jézus Krisztus áll. Mielőtt a földre jöttünk volna, tudtuk, hogy magunktól nem tudunk visszatérni Isten színe elé. Mennyei Atya Jézus Krisztust, az Ő elsőszülött Fiát választotta ki, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy visszatérjünk Őhozzá és örök életünk legyen.

Jézus készségesen elfogadta ezt. Beleegyezett, hogy a földre jöjjön és engesztelő áldozata által megváltson minket. Engesztelése és feltámadása lehetővé teszi Isten velünk kapcsolatos céljainak betöltését.

Szentírás-tanulmányozás

Isten gyermekei

• Apostolok cselekedetei 17:28–29

• Zsidók 12:9

Isten célja

• Mózes 1:39

• Ábrahám 3:25–26

• János 17:3

Halandóság előtti élet

• Tan és szövetségek 138:53–56

• Ábrahám 3:22–28

• Efézusbeliek 1:3–4

• Jób 38:4–7

• Jeremiás 1:5

Tudj meg többet erről a tantételről

• Szentíráskalauz: halandóság előtti élet, megváltás terve

• Általános kézikönyv, 1.1: Isten boldogságterve

• Gospel Topics: “Premortality,” “Plan of Salvation”

A teremtés

Mennyei Atyánk terve biztosította a föld megteremtését, ahol az Ő lélekgyermekei fizikai testet kapnak és tapasztalatot nyernek. A földi életünk szükséges ahhoz, hogy előre haladjunk és Istenhez hasonlóvá váljunk.

Mennyei Atya irányítása alatt Jézus Krisztus megteremtette a földet és minden élőt. Mennyei Atya ezután a saját képmására férfit és nőt teremtett. A teremtés Isten szeretetének és azon vágyának a megnyilvánulása, hogy lehetőséget teremtsen a fejlődésünkre.

Szentírás-tanulmányozás

• 1 Nefi 17:36

• Alma 30:44

• Tan és szövetségek 88:41–47

• Mózes 2; 6:63

• 1 Mózes 1:27

• Joseph Smith-fordítás, János 1:1

• 2 Korinthusbeliek 5:6–7

Tudj meg többet erről a tantételről

• Szentíráskalauz: teremt, teremtés

• Gospel Topics: “Creation”

Ádám és Éva bukása

A bukás előtt

Ádám és Éva voltak Mennyei Atya első lélekgyermekei, akik a földre jöttek. Isten a saját képmására megteremtette a fizikai testüket, és az Éden kertjébe helyezte őket. A kertben ártatlanok voltak, és Isten gondoskodott a szükségleteikről.

Mialatt Ádám és Éva a kertben voltak, Isten megparancsolta nekik, hogy ne egyenek a jó és a gonosz ismerete fájának a gyümölcséből. Ha engedelmeskednek ennek a parancsolatnak, akkor a kertben maradhatnak. Képtelenek lettek volna azonban a fejlődésre, tanulva a halandóság ellentéteiből és kihívásaiból. Nem ismerhették volna az örömöt, mert nem tudták volna megtapasztalni a bánatot és a fájdalmat.

Sátán megkísértette Ádámot és Évát, hogy egyenek a tiltott gyümölcsből, és úgy döntöttek, hogy így tesznek. E döntésük következtében kiűzettek a kertből, és elválasztattak Isten jelenlététől. Ezt az eseményt a bukásnak nevezzük.

A bukás után

A bukás után Ádám és Éva halandóvá váltak. Mivel már nem voltak az ártatlanság állapotában, megértették és megtapasztalták a jót és a gonoszt is. Az önrendelkezésüket használva választhattak közöttük. Mivel Ádám és Éva ellentétekkel és kihívásokkal néztek szembe, képesek voltak tanulni és fejlődni. Mivel megtapasztalták a bánatot, az örömöt is meg tudták tapasztalni. (Lásd 2 Nefi 2:22–25.)

A nehézségeik ellenére Ádám és Éva hatalmas áldásnak érezték a halandó létet. Az egyik áldás az volt, hogy lehettek gyermekeik. Ez lehetőséget biztosított Isten többi lélekgyermekének, hogy a földre jöjjenek és fizikai testet kapjanak.

A bukás áldásai miatt Ádám és Éva is örvendezett. Éva azt mondta: „Ha nem lett volna a vétkünk, soha nem lett volna [gyermekünk], és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek” (Mózes 5:11; lásd még 10. vers).

Tanbéli meglátás: A bukás

A bukás elengedhetetlen része volt Isten szabadításunkra vonatkozó tervének. A bukás lehetővé tette számunkra, hogy a földre jöjjünk, és az Istenhez hasonlóvá válás felé haladjunk (lásd 2 Nefi 2:25).

Éva, majd pedig Ádám azon döntése, hogy vesznek a gyümölcsből és elhagyják az Éden kertjét, lelkileg érzékeny döntés volt. A szentírások és a próféták általában vétekként, nem pedig bűnként utalnak erre a döntésre (lásd Hittételek 1:2; 2 Nefi 9:6).

Vannak, akik tévesen úgy vélik, hogy mindannyian örököljük az Ádám és Éva vétkéből származó bűnösséget (melyre némelyek „eredendő bűnként” utalnak). Az Úr azonban kinyilatkoztatta, hogy Ő „kiengesztelt az eredendő bűnös állapotért, tehát a szülők bűneiért nem felelhet a gyermekek feje” (Mózes 6:54).

Amikor először tanítasz a bukásról, nagyon egyszerűen magyarázd el azt.

Szentírás-tanulmányozás

A kertben

• 2 Nefi 2

• Mózes 2:26–31; 3:15–17; 4:6–12; 7:32

• 1 Mózes 1:26–31; 2:15–17

A bukás

• 2 Nefi 2:15–16, 22–27; 9:6–10

• Alma 12:22–34

• Mózes 4; 5:8–12

• 1 Mózes 2:16–17; 3

• Tan és szövetségek 29:36, 39; 101:78

Tudj meg többet erről a tantételről!

• Szentíráskalauz: Ádám és Éva bukása, önrendelkezés

• Gospel Topics: “Fall of Adam and Eve,” “Agency and Accountability”

Földi életünk

Sokan eltűnődnek: „Miért vagyok itt a földön?” Isten örök fejlődésünkre vonatkozó tervének nélkülözhetetlen része a földi életünk. Legfőbb célunk a felkészülés arra, hogy visszatérjünk Isten színe elé és megkapjuk az öröm teljességét. Az alábbiakban felvázoljunk néhány olyan módot, ahogyan a földi élet felkészít minket erre.

Fizikai test elnyerése

A földre jövetelünk egyik célja az, hogy fizikai testet kapjunk, melyben a lelkünk lakhat. A testünk Isten szent, csodálatos alkotása. A fizikai testünkkel számos olyan dolgot tehetünk, tanulhatunk és tapasztalhatunk meg, amire a lelkünk nem volt képes. Képesek vagyunk oly módon fejlődni, ahogyan lélekként nem tudnánk.

Mivel a testünk halandó, fájdalmat, betegséget és más megpróbáltatásokat tapasztalunk meg. Ezek a tapasztalatok segíthetnek türelmet, könyörületet és más isteni tulajdonságokat elsajátítanunk. Ezek is részei lehetnek az örömhöz vezető utunknak. Gyakran a nehéz időkben hozott helyes döntéssel válik a jellemünk részévé a hit, a remény és a jószívűség.

Az önrendelkezés bölcs használatának elsajátítása

A halandóság másik célja az, hogy megtanuljuk bölcsen használni az önrendelkezésünket – hogy azt válasszuk, ami helyes. Az önrendelkezésünk bölcs használatának elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint Isten.

Mennyei Atya és Jézus Krisztus megtanítják nekünk, mi a helyes, és parancsolatokat adnak, hogy boldogsághoz vezessenek bennünket. Sátán helytelen tettekre csábít bennünket, arra vágyva, hogy olyan nyomorultak legyünk, amilyen ő maga. Szembesülünk a jó és a gonosz közötti ellentéttel, ami szükséges ahhoz, hogy megtanuljuk használni az önrendelkezésünket (lásd 2 Nefi 2:11).

Amikor engedelmeskedünk Istennek, növekedünk és megkapjuk az Ő megígért áldásait. Amikor engedetlenek vagyunk, eltávolodunk Őtőle, és a bűn következményeiben részesülünk. Még ha néha másképp tűnik is, a bűn végül boldogtalansághoz vezet. Az engedelmesség áldásai – és a bűn hatásai – gyakran nem azonnal nyilvánvalóak vagy külsőleg láthatók. Azonban bizonyosak, mert Isten igazságos.

A legjobb erőfeszítéseink ellenére is mindnyájan követünk el bűnt, és nem érünk fel Isten dicsőségéhez (lásd Rómabeliek 3:23). Tudva ezt, Mennyei Atya módot adott nekünk a bűnbánatra, hogy visszatérhessünk Őhozzá.

A bűnbánat elhozza Megváltónk, Jézus Krisztus hatalmát az életünkbe (lásd Hélamán 5:11). Amikor bűnbánatot tartunk, Jézus Krisztus engesztelő áldozata és a Szentlélek ajándéka által megtisztulunk a bűntől (lásd 3 Nefi 27:16–20). A bűnbánat révén örömet tapasztalunk. A Mennyei Atyánkhoz visszavezető út nyitva áll előttünk, mert Ő irgalmas. (Lásd Bűnbánat a 3. leckében.)

Megtanulni hittel járni

Ezen élet egy másik célja az, hogy olyan tapasztalatokra tegyünk szert, amelyek csak a Mennyei Atyától való különválás révén következhetnek be. Mivel nem látjuk Őt, meg kell tanulnunk hittel járni (lásd 2 Korinthusbeliek 5:6–7).

Isten nem hagyott minket magunkra ezen az úton. Biztosította a Szentlelket, hogy Ő utat mutasson, megerősítsen és megszenteljen minket. Biztosította továbbá a szentírásokat, a prófétákat, az imát és Jézus Krisztus evangéliumát.

Halandó tapasztalataink minden része – az örömök és a bánatok, a sikerek és a kudarcok – segíthet nekünk fejlődni, miközben felkészülünk az Istenhez való visszatérésre.

Szentírás-tanulmányozás

A növekedés és a fejlődés ideje

• 2 Nefi 2:21; 9:27

• Móziás 3:19

• Alma 12:21–24; 34:31–35; 42:2–10

• Ábrahám 3:25–26

Választás

• 2 Nefi 2:26–29

• Józsué 24:15

Jó és gonosz

• Moróni 7:12–19

Bűn

• Hélamán 5:11

• Rómabeliek 3:23

• 1 János 1:8–10

Tisztának kell lennünk ahhoz, hogy Istennel legyünk

• 3 Nefi 27:19

• Mózes 6:57

Tudj meg többet erről a tantételről!

• Szentíráskalauz: halandó, halandóság, gyötrelem

• Gospel Topics: “Mortality,” “Adversity”

Jézus Krisztus engesztelése

Ádám és Éva bukása következtében mindannyian ki vagyunk téve a bűnnek és a halálnak. Magunktól nem győzhetjük le a bűn és a halál hatásait. Mennyei Atyánk szabadítástervében módot adott a bukás következményeinek a legyőzésére, hogy visszatérhessünk Őhozzá. A világ teremtése előtt Jézus Krisztust választotta ki, hogy a Szabadítónk és Megváltónk legyen.

Csak Jézus Krisztus válthatott meg minket a bűntől és a haláltól. Ő szó szerint Isten Fia. Bűntelen életet élt, teljes mértékben engedelmeskedve az Atyjának. Kész és hajlandó volt megtenni Mennyei Atya akaratát.

A Szabadító engesztelése magában foglalta szenvedését a Gecsemánéban, szenvedését és halálát a kereszten, valamint a feltámadását. Felfoghatatlanul szenvedett – olyannyira, hogy minden pórusából vérzett (lásd Tan és szövetségek 19:18).

Jézus Krisztus engesztelése az egész emberi történelem legdicsőségesebb eseménye. Engesztelő áldozata révén Jézus működésbe hozta az Atya tervét. Jézus Krisztus engesztelése nélkül tehetetlenek lennénk, mivel nem tudjuk megszabadítani magunkat a bűntől és a haláltól (lásd Alma 22:12–15).

Szabadítónk áldozata az Atyja és irántunk táplált szeretetének a legfőbb megnyilvánulása volt. Krisztus szeretetének „szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága” felülmúlja értelmünket (Efézusbeliek 3:18, lásd még 19. vers).

Jézus Krisztus mindenki számára legyőzte a halált

Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, a lelke különvált a testétől. A harmadik napon a lelke és a teste újra egyesült, hogy soha többé ne váljon szét. Sokaknak megjelent, megmutatva nekik, hogy húsból és csontból való halhatatlan teste van. A lélek és a test ezen újbóli egyesülését a feltámadásnak nevezzük.

Halandóként mindegyikünk meg fog halni. Mivel azonban Jézus győzedelmeskedett a halál felett, minden ember, aki a földre született, fel fog támadni. A feltámadás isteni ajándék mindenki számára, melyet a Szabadító irgalmának és megváltó kegyelmének köszönhetően kapunk. Minden ember lelke és teste újra egyesül, és mindegyikünk örökké él majd egy tökéletessé vált, feltámadt testben. Ha nem lett volna Jézus Krisztus, a halál véget vetne minden reményünknek, hogy a jövőben Mennyei Atyával együtt lehessünk (lásd 2 Nefi 9:8–12).

Jézus lehetővé teszi számunkra, hogy megtisztuljunk a bűneinktől

Ahhoz, hogy megértsük a reményt, melyet Krisztus által kaphatunk, meg kell értenünk az igazságosság törvényét. Ez az az állandó törvény, melynek értelmében a tetteink következményekkel járnak. Az Isten iránti engedelmesség kedvező következményekkel jár, az engedetlenség pedig kedvezőtlen következményekkel. (Lásd Alma 42:14–18.) Amikor bűnt követünk el, lelkileg tisztátalanná válunk, márpedig semmi tisztátalan dolog nem élhet Isten jelenlétében (lásd 3 Nefi 27:19).

Jézus Krisztus engesztelő áldozata során Ő állt a helyünkre, szenvedett és megfizette a bűneinkért járó büntetést (lásd 3 Nefi 27:16–20). Isten terve hatalmat ad Jézus Krisztusnak, hogy közbenjárjon értünk – az igazságosság és közénk álljon (lásd Móziás 15:9). Jézus engesztelő áldozata miatt jogot formálhat az irgalomra az érdekünkben, ha bűnbánathoz vezető hitet gyakorolunk (lásd Moróni 7:27; Tan és szövetségek 45:3–5). „Így az irgalom eleget tehet az igazságosság követelményeinek, és a biztonság karjaiba zár[ bennünket]” (Alma 34:16).

Csak a Szabadító engesztelésének ajándéka, valamint saját bűnbánatunk révén térhetünk vissza, hogy Istennel éljünk. Amikor bűnbánatot tartunk, bűnbocsánatot nyerünk és lelkileg megtisztulunk. Megszabadulunk a bűnök okozta bűntudat terhétől. Megsebzett lelkünk meggyógyul. Öröm tölt el bennünket (lásd Alma 36:24).

Bár tökéletlenek vagyunk, és talán megint kudarcot vallunk, több kegyelem, szeretet és irgalom lakozik Jézus Krisztusban, mint amennyi kudarc, hiányosság vagy bűn van bennünk. Isten mindig készen áll és lelkesen ölel át minket, amikor Őhozzá fordulunk és bűnbánatot tartunk (lásd Lukács 15:11–32). Semmi és senki „nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Rómabeliek 8:39).

Jézus magára vette a fájdalmainkat, a megpróbáltatásainkat és a gyengeségeinket

Engesztelő áldozata során Jézus Krisztus magára vette a fájdalmainkat, a megpróbáltatásainkat és a gyengeségeinket. Emiatt „a test szerint tud[ja], hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12, lásd még 11. vers). „Jőjjetek én hozzám” – hív minket, amikor pedig így teszünk, nyugalmat, reményt, erőt, távlatot és gyógyulást nyújt nekünk (Máté 11:28, lásd még 29–30. vers).

Amikor Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére támaszkodunk, Ő képes segíteni nekünk, hogy kitartsunk a megpróbáltatásainkban, a betegségeinkben és a fájdalmainkban. Öröm, békesség és vigasz tölthet el bennünket. Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által.

Szentírás-tanulmányozás

A Szabadító engesztelése

• 2 Nefi 2:6–8

• Móziás 3:5–12

• Alma 7:11–13; 11:40; 34:8–10

• Tan és szövetségek 18:11–12; 19:15–19; 45:3–5; 76:40–43

• János 3:16–17

• 1 János 1:7

Feltámadás

• 2 Nefi 9:6–7, 13

• Móziás 15:7–12

• Alma 11:42–45; 40:23

• Hélamán 14:15–19

• Lukács 24:1–10, 36–39

• János 11:25–26

• 1 Korinthusbeliek 15:20–22, 41–42

Tudj meg többet erről a tantételről

• Szentíráskalauz: Jézus Krisztus, engesztel, engesztelés, kegyelem

• Gospel Topics: “Jesus Christ,” “Atonement of Jesus Christ,” “Grace”

A lélekvilág

Sokan eltűnődnek: „Mi történik a halálom után?” A szabadítás terve fontos válaszokat ad erre a kérdésre.

A halál része Isten számunkra készített irgalmas tervének (lásd 2 Nefi 9:6). Létezésünk vége helyett azonban a halál az örök fejlődésünk következő lépését jelenti. Ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint Isten, meg kell tapasztalnunk a halált, majd később tökéletes, feltámadt testet kapnunk.

Amikor a fizikai testünk meghal, a lelkünk tovább él a lélekvilágban. Ez a tanulás és a felkészülés átmeneti állapota a feltámadás és a végső ítélet előtt. A halandó életből származó tudásunk velünk marad.

A lélekvilágban azokat az embereket, akik elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát és aszerint éltek, „a boldogság állapotába fogadják be, melyet paradicsomnak hívnak” (Alma 40:12). A kisgyermekeket szintén a paradicsomba fogadják be, amikor meghalnak.

A paradicsomban lévő lelkeket békén hagyják a gondjaik és a bánatuk. Folytatják lelki fejlődésüket, Isten munkáját végezve, valamint szolgálattételt nyújtva másoknak. Az evangéliumot fogják tanítani azoknak, akik halandó életük során nem fogadták be azt (lásd Tan és szövetségek 138:32–37, 57–59).

A lélekvilágban azok az emberek, akik nem tudták befogadni az evangéliumot a földön, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem követik a parancsolatokat, bizonyos korlátozásokat tapasztalnak majd meg (lásd Tan és szövetségek 138:6–37; Alma 40:6–14). Mivel azonban Isten igazságos és irgalmas, lehetőségük nyílik arra, hogy Jézus Krisztus evangéliumát tanítsák nekik. Ha elfogadják és bűnbánatot tartanak, akkor megváltatnak a bűneiktől (lásd Tan és szövetségek 138:58, lásd még 138:31–35; 128:22). Örömmel fogadják majd őket a paradicsom békességében. A halandóságban és a lélekvilágban hozott döntéseik alapján végül helyet kapnak a dicsőség valamelyik királyságában.

Addig maradunk a lélekvilágban, míg fel nem támadunk.

Szentírás-tanulmányozás

• Alma 34:34; 40

• Tan és szövetségek 138

• 1 Péter 3:18–20; 4:6

• Prédikátor 12:7

Tudj meg többet erről a tantételről!

• Szentíráskalauz: paradicsom.

A feltámadás, a szabadítás és a felmagasztosulás

Feltámadás

Isten terve lehetővé teszi számunkra, hogy növekedjünk és örök életet nyerjünk. A lélekvilágban töltött idő után a feltámadás a következő lépés számunkra e növekedésben.

A feltámadás a testünk és a lelkünk újraegyesülése. Mindegyikünk fel fog támadni. Ezt a Szabadító engesztelése és feltámadása teszi lehetővé. (Lásd Alma 11:42–44.)

Amikor feltámadunk, mindegyikünknek tökéletes fizikai teste lesz, mely mentes a fájdalomtól és a betegségtől. Halhatatlanok leszünk, örökké élünk.

Szabadítás

Mivel mindannyian feltámadunk, mindannyian megmenekülünk – vagyis szabadítást nyerünk – a testi halálból. Ez az ajándék Jézus Krisztus kegyelme révén adatik nekünk.

Megszabadulhatunk – vagyis szabadulást nyerhetünk – azoktól a következményektől is, amelyeket az igazságosság törvénye megkövetel a bűneink miatt. Ez az ajándék szintén Jézus Krisztus érdemeinek és irgalmának köszönhetően válik lehetővé, amennyiben bűnbánatot tartunk. (Lásd Alma 42:13–15, 21–25.)

Felmagasztosulás

A felmagasztosulás – vagyis az örök élet – a boldogság és dicsőség legmagasabb állapota a celesztiális királyságban. A felmagasztosulás feltételhez kötött ajándék. Russell M. Nelson elnök azt tanította: „E feltételek között, melyek feljogosítanak bennünket, ott van az Úrba vetett hit, a bűnbánat, a keresztség, a Szentlélek befogadása, valamint az, hogy hűek maradunk a templomi szertartásokhoz és szövetségekhez” (vö. Szabadulás és felmagasztosulás. Liahóna, 2008. máj. 9.).

A felmagasztosulás azt jelenti, hogy örökké Istennel élünk örökkévaló családokban. Azt jelenti, hogy megismerjük Istent és Jézus Krisztust, olyanokká válunk, mint Ők, és megtapasztaljuk azt az életet, amelyet Ők élveznek.

Szentírás-tanulmányozás

• 2 Nefi 9:6–7, 13

• Alma 11:42–44; 22:14; 42:13–15, 21–25

• 1 Korinthusbeliek 15:20–22

Tudj meg többet erről a tantételről!

• Szentíráskalauz: feltámadás.

• Gospel Topics: “Resurrection,” “Salvation”

Ítélet és a dicsőség királyságai

Megjegyzés: Amikor először tanítasz a dicsőség királyságairól, alapvető szinten taníts az ember szükségletei és ismeretei szerint.

A feltámadáskor Jézus Krisztus lesz az igazságos és irgalmas bíránk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mindegyikünk helyet kap a dicsőség valamelyik királyságában. Bár mindannyian fel fogunk támadni, nem mindannyian kapjuk ugyanazt az örök dicsőséget (lásd Tan és szövetségek 88:22–24, 29–34; 130:20–21; 132:5).

Azok az egyének, akiknek halandó életük során nem volt lehetőségük teljes mértékben megérteni Isten törvényeit és engedelmeskedni azoknak, megkapják ezt a lehetőséget a lélekvilágban. Jézus minden egyes embert a halandóságban és a lélekvilágban tanúsított hite, cselekedetei, vágyai és bűnbánata szerint fog megítélni (lásd Tan és szövetségek 138:32–34, 57–59).

A szentírások a dicsőség celesztiális, terresztriális és telesztiális királyságáról tanítanak. Mindegyikük Isten szeretetének, igazságosságának és irgalmának a megnyilvánulása.

Azok, akik hitet gyakorolnak Krisztusban, megbánják a bűneiket, részesülnek az evangélium szertartásaiban, megtartják a szövetségeiket, befogadják a Szentlelket, és mindvégig kitartanak, meg lesznek szabadítva a celesztiális királyságban. Ebben a királyságban olyanok is lesznek majd, akiknek a halandó életük során nem volt lehetőségük befogadni az evangéliumot, de „teljes szívükkel befogadták volna azt”, és így is tettek a lélekvilágban (Tan és szövetségek 137:8, lásd még 7. vers). Azok a gyermekek, akik a felelősségre vonhatóság kora (nyolcéves kor) előtt haltak meg, szintén meg lesznek szabadítva a celesztiális királyságban (lásd Tan és szövetségek 137:10).

A szentírások a celesztiális királyságot a nap dicsőségéhez vagy ragyogásához hasonlítják. (Lásd Tan és szövetségek 76:50–70.)

Azok az emberek, akik tiszteletre méltó életet éltek, akik „a testben nem fogadták be a Jézusról való tanúságot, de azután befogadták” (Tan és szövetségek 76:74), a terresztriális királyságban kapnak helyet. Ugyanez igaz azokra is, akik nem voltak hősiesek a Jézusról való bizonyságukban. Ezt a királyságot a hold dicsőségéhez hasonlítjuk. (Lásd Tan és szövetségek 76:71–80.)

Akik megmaradtak a bűneikben, és nem tartottak bűnbánatot ebben az életben, illetve nem fogadták el Jézus Krisztus evangéliumát a lélekvilágban, a telesztiális királyságban kapják meg jutalmukat. Ezt a királyságot a csillagok dicsőségéhez hasonlítjuk. (Lásd Tan és szövetségek 76:81–86.)

Tanbéli meglátás: ítélet

Minden ember Jézus Krisztus elé áll majd, „hogy cselekedeteik szerint megítéltethessenek” (3 Nefi 27:15, lásd 13–15. vers). Az Úr számításba fogja venni minden ember egyedi körülményeit, beleértve ebbe azt, hogy mennyire ismerte a jót és a gonoszt, mennyire értette az evangéliumot, milyen mértékben volt felelősségre vonható, valamint az illető vágyait (lásd Lukács 12:47–48; Tan és szövetségek 137:9).

Mivel nem teljesen látjuk át mások körülményeit, tartózkodnunk kell attól, hogy ítélkezzünk afelől, ki milyen dicsőséggel bíró királyságot kap majd. Inkább mi magunk készüljünk fel az Úrral való találkozásra, és hívjunk meg másokat is, hogy készüljenek fel. (Lásd Alma 5:15–19, 33; Moróni 10:32; Dallin H. Oaks, “‘Judge Not’ and Judging,” Ensign, Aug. 1999, 6–13.)

Szentírás-tanulmányozás

• 2 Nefi 9:15

• Móziás 3:24

• 3 Nefi 27:14–16

• Tan és szövetségek 76:50–113; 88:20–32; 137:7–10

• János 14:2

• Rómabeliek 14:10

• 1 Korinthusbeliek 15:40–41

• 2 Korinthusbeliek 12:2

Tudj meg többet erről a tantételről!

• Szentíráskalauz: ítél, ítélet, dicsőség fokozatai

Rövid vagy közepes óravázlat

A következő vázlat egy példa arra, hogy mit taníthatsz valakinek, ha csak rövid idő áll rendelkezésre. E vázlat használata során válassz ki egy vagy több tanítandó tantételt. Az egyes tantételekhez tartozó tanbéli alapok a lecke korábbi részeiben találhatók.

Tanítás közben tegyél fel kérdéseket és figyelj oda. Olyan felkéréseket adj, amelyek segíteni fognak az embereknek megtanulni, hogyan kerüljenek közelebb Istenhez. Az egyik fontos felhívás az, hogy az illető találkozzon veletek újra. A lecke hossza a feltett kérdésektől és az illető általatok meghallgatandó mondandójától függ majd.

Amit 3-10 perc alatt megtaníthatsz az embereknek

• Mindannyian Isten lélekgyermekei vagyunk. Az ő családjának tagjai vagyunk. Mindegyikünket ismer és szeret.

• Isten tervet készített a boldogságunk, valamint az ebben az életben és az örökkévalóságban történő fejlődésünk érdekében.

• Isten tervében a földre kellett jönnünk, hogy fizikai testet kapjunk, tanuljunk és növekedjünk.

• Isten tervének középpontjában Jézus Krisztus áll. Ő teszi lehetővé számunkra, hogy örök életünk legyen.

• Isten irányítása alatt Jézus teremtette a földet.

• Földi tapasztalataink célja az, hogy segítsenek nekünk felkészülni az Isten jelenlétébe való visszatérésre.

• Mindegyikünk követ el bűnt, és mindegyikünk meg fog halni. Mivel Isten szeret bennünket, ezért a földre küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson minket a bűntől és a haláltól.

• Az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által.

• Amikor a fizikai testünk meghal, a lelkünk tovább él. Végül mindannyian fel fogunk támadni. Ez azt jelenti, hogy minden ember lelke és teste újra egyesül, és mindegyikünk örökké él majd egy tökéletessé vált, feltámadt testben.

• A feltámadáskor Jézus Krisztus lesz a bíránk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve Isten minden gyermeke helyet kap a dicsőség valamelyik királyságában. Ha hithűek vagyunk, visszatérhetünk, hogy Isten jelenlétében éljünk.