Öngyilkosság
Az öngyilkosság megelőzése és a veszteség kezelése


Az öngyilkosság megelőzése és a veszteség kezelése

A világ számos területén tapasztalt emelkedő öngyilkossági ráta komoly aggodalomra ad okot. E kiadvány célja, hogy segítse a szülőket, családokat, egyházi vezetőket és az egyház tagjait azon erőfeszítéseikben, hogy szolgálattételt nyújtsanak az öngyilkosság által érintettek számára.

Az egyháztagok használhatják ezt a forrást arra, hogy többet tanuljanak az öngyilkosságra vonatkozó egyházi tanról, az öngyilkosságra utaló figyelmeztető jelekről, illetve arról, hogy miként segíthetnek egy válságban lévő személynek és hogyan reagálhatnak egy öngyilkosság okozta veszteségre. A vezetők használhatják ezt a forrást, hogy jelentőségteljes beszélgetéseket vezessenek a cöveki- és egyházközségi tanácsok tagjaival vagy egyéb helyzetekben. E beszélgetések célja a vezetők és egyháztagok segítése abban, hogy hatékonyabban tudjanak szolgálattételt nyújtani azok számára, akik érintettek az öngyilkosság témájában.

Amennyiben egy, az öngyilkosságról tartott beszélgetés segíthet az öngyilkosság megelőzésében valamint az azoknak nyújtott szolgálattételben, akiket érint a téma, a beszélgetést két felnőttnek kell levezetnie. A vezetők megfontolhatják, hogy a beszélgetésen való részvételre felkérjenek egy olyan szakembert a közösségből, aki érti és tiszteletben tartja az öngyilkosságra vonatkozó egyházi tant. 12 év alatti gyermekekkel csak azután folytatható beszélgetés, miután a szülők már tanácskoztak a gyermekeikkel.

Miután a cöveki- és egyházközségi tanácsok átnézték a kiadványt, beszéljék meg, milyen megfelelő módokon támogathatják a közösségi törekvéseket és miként értesíthetik az egyháztagokat az elérhető forrásokról.

A tan és tantételek

Az Úr arra kért minket, hogy minden ember felé megértéssel és könyörülettel forduljunk, amikor azt tanította, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39). Az arra tett erőfeszítéseink, hogy az öngyilkosság által érintettek számára szolgálattételt nyújtsunk, akkor lehetnek még eredményesebbek, ha jobban megértjük a tant és a tanításokat, beleértve a következőket:

  • Az engesztelése által Jézus Krisztus teljességében átélt minden halandósággal járó kihívást, hogy ezáltal tudhassa, „hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:11–13). James E. Faust a következőt tanította: „Mivel a Szabadító elszenvedett mindent, amit mi valaha is érezhetünk és megtapasztalhatunk, így Ő segíthet a gyengéknek erősebbé válni.” (A kiengesztelés: a mi legnagyobb reménységünk. Liahóna, 2002. jan. 19.).

  • A földi élet egy Istentől kapott értékes ajándék – olyan ajándék, melyet meg kell becsülnünk és óvnunk (lásd Tan és szövetségek 18:10; M. Russell Ballard, “Suicide: Some Things We Know, and Some We Do Not,” Ensign, Oct. 1987, 6–9).

  • Amikor valaki elveszi a saját életét, egyedül Isten ítélheti meg a gondolatait, a cselekedeteit és a felelősségre vonhatósága mértékét. Nem kell, hogy az öngyilkosság legyen a meghatározó tényezője egy egyén örökkévaló életének (lásd 1 Sámuel 16:7; Tan és szövetségek 137:9; Dale G. Renlund, “Grieving after a Suicide Loss,” rövidfilm a suicide.lds.org honlapon).

További források

  • Az Evangéliumi témák a topics.lds.org honlapon, valamint az Evangéliumi könyvtár alkalmazásban.

Az öngyilkosság figyelmeztető jelei

A legtöbben azok közül az emberek közül, akik öngyilkossági kísérletet tesznek, nem akarnak meghalni; pusztán enyhülést akarnak nyerni azon fizikai, szellemi, érzelmi és lelki fájdalom alól , amelyet tapasztalnak. A legtöbb válságban lévő ember esetében figyelmeztető jelek mutatkoznak, még mielőtt öngyilkossági kísérletet tennének. Ha megtanulod felismerni a figyelmeztető jeleket, felkészültebben tudsz majd szolgálattételt nyújtani a szükséget szenvedőknek. Figyelj a kijelentéseikre, például: „Nem érdekel, ha meghalok!” vagy „Mindenkinek jobb lenne nélkülem.” A figyelmeztető jelek közé tartoznak a következő viselkedési minták:

  • módot keres arra, hogy megölje magát;

  • arról beszél, hogy reménytelennek érzi az életét és nincs oka élni;

  • arról beszél, hogy csapdában érzi magát, vagy elviselhetetlen fájdalmat érez;

  • arról beszél, hogy terhet jelent mások számára;

  • több alkoholt vagy gyógyszert fogyaszt;

  • ok nélkül elajándékozza a személyes tárgyait;

  • szorongó és zaklatott vagy meggondolatlanul viselkedik;

  • elvonul vagy elszigeteli magát másoktól;

  • düh vagy bosszúvágy jellemzi a megnyilvánulásait;

  • szélsőséges hangulatingadozások jellemzik (lásd National Suicide Prevention Lifeline).

Egyetlen figyelmeztető jel önmagában nem feltétlenül jelez válságot. Azonban ha az egyénnek a múltban már voltak öngyilkossági kísérletei, esetleg hirtelen változást vélsz felfedezni az egyénben vagy több figyelmeztető jelet is észreveszel, cselekedj azonnal. Az ingyenes válságvonalak listája és további információ elérhető a suicide.lds.org honlapon. (További részletekért lásd a Hogyan segíthetünk egy válságban lévő személynek című részt ebben a nyomtatványban.)

Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem előzhető meg minden öngyilkosság. Néhány öngyilkosság bármiféle egyértelmű figyelmeztetés nélkül következik be. Nem vagy felelős egy másik személy arra irányuló döntéséért, hogy véget vet az életének.

További források:

Hogyan segítsünk egy válságban lévő személynek

Mindig vedd komolyan az öngyilkosság figyelmeztető jeleit és bármilyen öngyilkossági fenyegetést, még akkor is, ha nem gondolod, hogy az egyén komolyan fontolgatja az öngyilkosságot vagy csak figyelemre vágyik. Kövesd a következő lépéseket, hogy felajánld a támogatásodat: nyisd ki a füled, nyújtsd ki a kezed, nyisd ki a szád.

1. lépés: Nyisd ki a füled. Közvetlenül kérdezz rá, hogy fontolgatja-e az öngyilkosságot. Felteheted a kérdést: „Megfordult a fejedben, hogy véget vetsz az életednek?” Ha azt mondja, hogy fontolgatja az öngyilkosságot, kérdezd meg, van-e terve. Felteheted a kérdést: „Tervezed, hogy kárt teszel magadban?” Ha van tervük, azonnal segíts nekik eljutni egy kórházba vagy rendelőintézetbe, vagy hívd a mentőket vagy egy válságvonalat a területeden. (A világszerte elérhető segélyvonalak listájáért látogasd meg a suicide.lds.org/crisis honlapot.) Ha nincs terve, lépj tovább a 2. lépésre.

2. lépés: Nyújtsd ki a kezed. Mutasd meg, hogy törődsz vele azáltal, hogy meghallgatod, amit mond. Adj időt számára, hogy meg tudja magyarázni, hogyan érez. Fejezd ki, hogy tiszteletben tartod az érzéseit azáltal, hogy elmondod: „Sajnálom, hogy ilyen sok fájdalomban van részed” vagy „Nem vettem észre, hogy mennyire nehéz neked”. Felajánlhatod, hogy segítesz összeállítani egy öngyilkosság megelőzési biztonsági tervet (lásd “How to Create a Suicide-Prevention Safety Plan,” Doug Thomas, Ensign, Sept. 2016, 63). Egy biztonsági terv segíthet az embereknek meghatározni a személyes erősségeiket, pozitív kapcsolataikat és a nehéz helyzetek egészséges leküzdésére irányuló készségeiket. Továbbá segíthet lecsökkenteni a hozzáférésüket az általuk elérhető önpusztításra alkalmas eszközökhöz (pl. fegyverek vagy tabletták). Ha megkérnek, hogy ne beszélj senkinek az érzéseikről, magyarázd el nekik, hogy tiszteletben fogod tartani a magánügyeiket amennyire csak lehetséges, de több segítségre van szükségük, mint amennyit te nyújtani tudsz.Soha ne ígérd meg, hogy titokban tartod az öngyilkosságra irányuló gondolataikat.

3. lépés: Nyisd ki a szád. Bátorítsd a személyt, hogy beszéljen valakivel, aki jobban tudja támogatni. Add meg a területeden elérhető hasznos források elérhetőségeit. Ezek a források magukban foglalják a közkórházakat, krízisintervenciós osztályokat és az ingyenes válságvonalakat.Ha ők maguk nem fordulnak segítségért, neked kell szólnod valakinek helyettük. Mondhatod például a következőket: „Törődöm veled és biztonságban szeretnélek tudni. Szólni fogok valakinek, aki olyan segítséget tud nyújtani számodra, amire szükséged van.” Tartsd tiszteletben a magánügyeiket azáltal, hogy valóban csak olyan valakinek beszélsz róluk, aki képes segíteni, például egy közeli családtag, a személy püspöke, egy iskolai tanácsadó, egy orvos vagy más egészségügyi szakember. Ha nem vagy benne biztos, kinek szólj, beszélj a püspököddel vagy hívj fel egy ingyenes válságvonalat a területeden. Ne feledd, hogy nem kell egyedül támogatnod a személyt.

Megjegyzés: ha te vezetsz egy beszélgetést, megkérheted a résztvevőket, hogy gyakorolják ezeket a lépéseket. Próbálj el velük egy olyan helyzetet, amikor valaki megkeresi őket és elmondja, hogy öngyilkosságra irányuló gondolatai vannak. Kérd meg őket, hogy gyakorolják, hogyan válaszolnának.

További források:

Hogyan reagáljunk öngyilkosság esetén

Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem előzhető meg minden öngyilkosság. Normális, ha azok, akik egy öngyilkosság eredményeképpen hátramaradnak tagadást, döbbenetet, bűntudatot, haragot és zavarodottságot éreznek. M. Russell Ballard elnök ezt mondta: „Önnön életünk kioltása egy valódi tragédia, mivel ez az egyetlen cselekedet megannyi áldozatot hagy maga után: először azt, aki meghal, majd több tucat más embert is – családtagokat és barátokat –, akik hátramaradnak, hogy aztán néhányan közülük évekig küzdjenek a mély fájdalommal és összezavarodottsággal.” (“Suicide: Some Things We Know, and Some We Do Not,” Ensign, Oct. 1987, 7). Ezen egyének számára a gyógyulás a Szabadítón keresztül lehetséges, aki „mindenek alá… ereszkedett” „hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Tan és szövetségek 88:6; Alma 7:12). A szakmai források és a tanácsadás is hasznos lehet.

A cöveki- és egyházközségi tanácsok megbeszélhetik, miként támogathatnának egy egyént vagy családot egy öngyilkosságot követően. A megbeszélendő kérdések között lehetnek a következők:

  • Hogyan lehetnek a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanítások gyógyító hatással az egyénre vagy a családra?

  • Milyen igényeket figyeltek meg a szolgálattevő fivérek és nővérek a személynél vagy a családnál? Milyen szolgálatot nyújtottak?

  • Milyen folyamatos érzelmi vagy lelki támogatásra lesz a személynek vagy a családnak szüksége? Ki tudja biztosítani ezt a támogatást?

  • Vannak a személynek fizikai szükségletei, például az utazás vagy étkezés terén?

  • Hogyan támogathatják az egyházközségi segédszervezetek vezetői azokat a gyermekeket vagy fiatalokat, akik elvesztették egy szerettüket?

Az öngyilkosságot követő gyász időszaka hosszú lehet. Ha valaki továbbra is erőteljes fájdalmat vagy gyászt érez, tanácskozz azokkal, akik törődnek a személlyel. Imádságos lélekkel gondold át, hogyan nyújthatnád a lehető legjobb támogatást. Segíthetsz a személynek, hogy papsági áldásban részesüljön, vagy kapcsolatba hozhatod őt a területeden elérhető forrásokkal. Gyász támogatócsoportok, orvosok vagy más egészségügyi szakemberek is segíthetnek.

Megjegyzés: ha egy beszélgetést vezetsz, ne beszélj arról, hogy a személy hogyan vette el az életet. Ez akaratlanul is arra sarkallhatja a csoport valamely tagját, hogy kövesse a leírt viselkedési példát. Ha a csoportból valaki elkezd megosztani ilyen részleteket, kedvesen tereld a beszélgetést más irányba.

További források:

További források:

Tanácsok az egyház vezetőitől

Egyháztagok személyes tapasztalatai:

További egyházi források:

További forrásokért lásd a suicide.lds.org honlapot.