1 És most, Jákób még sok más dolgot mondott akkor népemnek; én mégis csak ezeket a dolgokat írattam le, mert azok a dolgok, amiket leírtam, elegendőek számomra.

2 És most én, Nefi, többet is leírok Ésaiás szavaiból, mert lelkem gyönyörködik az ő szavaiban. Mert szavait népemre fogom vonatkoztatni, és minden gyermekemnek el fogom küldeni őket, mivel ő valóban látta Megváltómat, mint ahogy én is láttam.

3 És fivérem, Jákób is látta őt, ahogy én láttam; elküldöm tehát szavaikat gyermekeimnek, hogy bizonyítsam nekik, hogy szavaim igazak. Háromnak szava által tehát, Isten azt mondta: Megalapítom szavamat. Azonban Isten még több tanút is küld, és minden szavát bebizonyítja.

4 Íme, lelkem gyönyörködik abban, hogy népemnek bebizonyítom Krisztus eljövetelének igazságát; mert evégre adatott Mózes törvénye; és minden dolog, melyet Isten a világ kezdete óta adott az embernek, őt jelképezi.

5 És lelkem gyönyörködik az Úr szövetségeiben is, melyeket atyáinkkal kötött; igen, lelkem gyönyörködik az ő kegyelmében, és az ő igazságosságában, és hatalmában és irgalmában, a haláltól való megszabadítás nagyszerű és örökkévaló tervében.

6 És lelkem gyönyörködik annak bebizonyításában népem előtt, hogy ha Krisztus nem jönne el, minden embernek el kellene vesznie.

7 Mert ha nem lenne Krisztus, nem lenne Isten; és ha nem lenne Isten, mi sem lennénk, mert nem lehetett volna teremtés. De van Isten, és ő Krisztus, és ő eljön, saját idejének teljességében.

8 És most leírom Ésaiás néhány szavát, hogy aki majd népem közül meglátja ezeket a szavakat, felemelhesse szívét, és örvendezhessen minden ember miatt. Most, ezek a szavak, és ezeket vonatkoztathatjátok magatokra, és minden emberre.