17. Fejezet
Efraim és Syria háborút indít Júda ellen – Krisztus egy szűztől fog megszületni – Vö. Ésaiás 7. Mintegy Kr.e. 559–545.
1 És lőn, hogy Júda királyának, Akháznak, Jóthám fiának, Uzziás fiának napjaiban Rezin, Syria királya, és Péka, Izráel királya, Remália fia, felmentek Jeruzsálem felé, hogy háborúzzanak ellene, de nem tudták legyőzni.
2 És elmondták Dávid házának, mondván: Syria Efraimmal szövetkezett. És megmozdult a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái mozdulnak meg a szélben.
3 Akkor így szólt az Úr Ésaiáshoz: Menj hát ki, hogy találkozz Akházzal, te és Seár-Jásub fiad, a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján;
4 És mondd néki: Légy óvatos és maradj nyugton; ne félj, és félénk se legyen a szíved, e két füstölgő üszkös fadarab miatt, Rezinnek ádáz haragja miatt Syriával és Remália fiával.
5 Mert gonosz tanácsot tartott ellened Syria, Efraim, és Remália fia, mondván:
6 Menjünk fel Júda ellen, és zaklassuk, és vágjunk abban rést magunknak, és állítsunk királyt annak közepébe, igen, Tábeal fiát.
7 Így szól az Úristen: Nem áll meg, se nem lészen ez.
8 Mert Syria feje Damaszkusz, és Damaszkusznak feje Rezin; és hatvanöt esztendőn belül megtöretik Efraim, hogy nem lesz egy nép.
9 És Efraim feje Samaria, és Samaria feje Remália fia. Ha nem hisztek, biztosan nem alapíttattok meg.
10 Ezenfelül az Úr ismét szólt Akházhoz, mondván:
11 Kérj jelt az Úrtól, Istenedtől; kérd azt vagy a mélységekben, vagy a fenti magasságokban.
12 De Akház ezt mondta: Nem kérek, se nem kísértem az Urat.
13 És ezt mondta: Halljátok hát, Ó Dávid háza; kis dolog az nektek, hogy embereket fárasszatok, de fogjátok-e fárasztani az én Istenemet is?
14 Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni – Íme, egy szűz megfogan és fiút szül majd, és nevét Immánuelnek fogja nevezni.
15 Vajat és mézet fog enni, hogy megtanulja a gonoszt visszautasítani és a jót választani.
16 Mert mielőtt a gyermek megtanulná a gonoszt visszautasítani és a jót választani, a földet, melytől rettegsz, elhagyja mindkét királya.
17 Hoz majd az Úr rád, és népedre, és atyád házára olyan napokat, amik nem jöttek el attól a naptól fogva, hogy Efraim elment Júdából, Asszíria királyát.
18 És lészen azon a napon, hogy az Úr süvölt a legyekért, melyek Egyiptom legtávolabbi részén vannak, és a méhekért, melyek Asszíria földjén vannak.
19 És eljönnek és mindannyian megpihennek a lakatlan völgyekben, és a sziklák hasadékaiban, és minden tövisen, és minden bokron.
20 Ugyanazon a napon megborotválja az Úr bérelt borotvával, a folyón túliak által, Asszíria királya által a fejet, és a lábak szőrét; és ez a szakállt is felemészti.
21 És lészen azon a napon, egy ember egy fiatal tehenet és két juhot táplál;
22 És lészen, hogy az általuk adott tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mindenki, aki megmaradt ezen a földön.
23 És lészen azon a napon, minden hely lesz, ahol ezer ezüstdarabot érő ezer szőlőtőke volt, mely a tüskéké és a töviseké lesz.
24 Nyilakkal és íjakkal jönnek majd el ide az emberek, mert ez az egész föld tüske és tövis lesz.
25 És minden domb, melyet csákánnyal ásnak fel, nem jön el oda a tüskék és a tövisek félelme; hanem az ökrök kiterelésére lesznek azok, és a kisebb jószágok járására.