1 A szó, melyet Ésaiás, Ámós fia látott Júda és Jeruzsálem felől:

2 És lészen az utolsó napokban, amikor az Úr házának hegye megalapíttatik a hegyeknek tetején, és a dombok fölé emeltetik, és özönleni fog hozzá minden nemzet.

3 És sok ember elmegy, és ezt mondja: Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához; és ő tanítani fog minket az útjairól, és mi az ő ösvényein járunk majd; mert Sionból jő a törvény, és az Úr szava Jeruzsálemből.

4 És ítéletet tesz a nemzetek között, és sok népet rendre utasít: És kardjaikból kapákat kovácsolnak, és dárdáikból metszőkéseket – nemzet a nemzetre kardot nem emel, hadakozást sem tanulnak többé.

5 Ó, Jákób háza, jöjjetek és járjunk az Úr világosságában; igen, jöjjetek, mert mindnyájan letértetek, mindenki az ő gonosz útjaira.

6 Ezért elhagytad, Ó Uram, népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, és jósokra hallgatnak, mint a filiszteusok, és idegenek gyermekei vannak kedvükre.

7 Földjük is tele van ezüsttel és arannyal, és kincseiknek sincsen vége; földjük lovakkal is tele van, és harci szekereiknek sincsen vége.

8 Földjük tele van bálványokkal is; saját kezük készítményeinek hódolnak, annak, amit saját ujjaik csináltak.

9 És a közember nem hajlik meg, és a főember nem alázkodik meg, tehát ne bocsáss meg neki.

10 Ó, ti gonoszok, menjetek be a kősziklába, rejtőzzetek el a porban, mert lesújt rátok az Úr félelme és fenségének dicsősége.

11 És lészen, hogy megaláztatik az emberek gőgös tekintete, és meg fogják hajlítani az emberek kevélységét, és csak az Úr magasztaltatik fel azon a napon.

12 Mert a Seregek Urának napja hamar eljön minden nemzetre, igen, mindegyikre; igen, a kevélyre és a gőgösre, és mindenkire, aki fel van emelkedve, és az megaláztatik.

13 Igen, és az Úr napja eljön Libanon minden cédrusára, mert magasan vannak és felemeltettek; és Básán minden tölgyfájára;

14 És minden magas hegyre, és minden dombra, minden nemzetre, mely fel van emelkedve, és minden népre;

15 És minden magas toronyra, és minden megerősített falra;

16 És a tenger minden hajójára, és Társis minden hajójára, és minden tetszetős látványra.

17 És meg fogják hajlítani az emberek gőgjét, és megaláztatik az emberek kevélysége; és csak az Úr magasztaltatik fel azon a napon.

18 És a bálványokat teljesen eltörli.

19 És be fognak menni a sziklák hasadékaiba és a föld barlangjaiba, mert megszállja őket az Úr félelme, és fenségének dicsősége lesújt rájuk, amikor felkel, hogy borzasztóan megrázza a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket csinált, hogy hódoljon nekik, a vakondoknak és a denevéreknek;

21 Hogy elmenjen a sziklák hasadékaiba, és az érdes sziklák tetejére, mert eljön rájuk az Úr félelme, és fenségének dicsősége lesújt rájuk, amikor felkel, hogy borzasztóan megrázza a földet.

22 Szűnjetek meg az emberben bízni, akinek csak lehelet van az orrában; mert ugyan mire becsülhető?