18. Fejezet
Krisztus olyan lesz, mint egy botlást okozó kő és egy sérelmet okozó szikla – Az Urat keressétek, ne sipogó varázslókat – A törvényhez és a bizonysághoz forduljatok irányításért – Vö. Ésaiás 8. Mintegy Kr.e. 559–545.
1 Ezenfelül ezt mondta nekem az Úr szava: Végy egy nagy tekercset, és írj rá egy ember tollával, Máher-salál-has-bazt illetően.
2 És hű tanúkat vettem magamhoz, hogy feljegyezzék, Uriást a papot, és Zakariást, Jeberekiás fiát.
3 És elmentem a prófétaasszonyhoz, és megfogant és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Nevezd nevét Máher-salál-has-baznak.
4 Mert íme, a gyermek még nem tudja kimondani: Atyám és anyám, mielőtt Asszíria királya elviszi Damaszkusz vagyonát és Samaria zsákmányát.
5 Az Úr ismét szólt hozzám, mondván:
6 Mivel ez a nép visszautasítja Siloah vizeit, melyek lágyan folynak, és Rezinben és Remália fiában örvendezik;
7 Most, ezért, íme, az Úr felhozza rájuk a folyó vizeit, erőset és sokat, méghozzá Asszíria királyát, és minden dicsőségét; és feljön minden csatornája fölé, és általmegy minden partján.
8 És átmegy Júdán; túlfolyik és általmegy, eléri még a nyakat is; és szárnyainak kiterjesztése betölti földed széltét, Ó Immánuel.
9 Szövetkezzetek, Ó ti népek, és darabokra törnek benneteket; és hallgassatok ide mind, ti messzi országok; övezzétek fel magatokat, és darabokra törnek benneteket; övezzétek fel magatokat, és darabokra törnek benneteket.
10 Tanácskozzatok együtt, és az semmivé válik; mondjátok ki a szót, és nem áll meg az; mert velünk van az Isten.
11 Mert így szólt hozzám az Úr, erős kézzel, és utasított, hogy ne járjak ennek a népnek az útján, mondván:
12 Ne mondjátok: Szövetség, mindarra, amire ez a nép mondja: Szövetség; ne féljétek az ő félelmüket, se ne nyugtalankodjatok.
13 Magát a Seregek Urát tartsátok szentnek, és ő legyen félelmetek, és ő legyen rettegésetek.
14 És ő szentély lészen; de botlást okozó kő, és sérelmet okozó szikla Izráel mindkét házának, kelepce és csapda Jeruzsálem lakóinak.
15 És sokan megbotlanak és elesnek közülük, és megtörik, és csapdába ejtik és elviszik őket.
16 Kösd be a bizonyságot, pecsételd le a törvényt tanítványaim között!
17 És én az Úrra fogok várni, aki elrejti arcát Jákób házától, és rá számítok.
18 Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem, jelnek és csodának vagyunk Izráelben a Seregek Urától, aki Sion hegyén lakik.
19 És amikor azt mondják nektek: azoktól tudakozódjatok, akik halottakat idéznek, és a varázslóktól, akik sipognak és motyognak – nem Istenétől kell-e tudakoznia a népnek, hogy az élők a halottakról halljanak?
20 A törvénytől és a bizonyságtól; és ha ők nem ezen szó szerint szólnak, az azért van, mert nincs bennük világosság.
21 És nehézségekkel szorongatva és éhesen vergődnek át ezen; és lészen, hogy amikor éhesek lesznek, felgerjednek, és megátkozzák királyukat és Istenüket, és fölfelé néznek.
22 És a földre néznek, és látnak bajt és sötétséget, a kín homályát, és a sötétségbe űzik őket.