1 Jaj azoknak, akik hamislelkű rendeleteket rendelnek el, és akik terheket írnak, melyeket ők írtak elő;

2 Hogy elutasítsák a szükséget látókat az igazságosságtól, és elvegyék a jogot népem szegényeitől, hogy zsákmányukká lehessenek az özvegyek, és hogy kirabolhassák az árvákat!

3 És mit tesztek majd a meglátogatás napján, és az elnéptelenedésben, mely messziről jön el? Kihez szöktök majd segítségért? És hol hagyjátok majd a dicsőségeteket?

4 Nélkülem a foglyok alá hanyatlanak, és a megöltek alá esnek. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem ki van még nyújtva a keze.

5 Ó asszíriai, haragom rúdja, és kezükben a pálca a felháborodásuk.

6 Képmutató nemzet ellen küldöm, és haragom népe ellen adok neki megbízatást, hogy elvegye a zsákmányt, és elvegye a prédát, és letapossa őket, mint az utcák sarát.

7 Ő mégsem így vélekedik, szíve sem így gondolja; hanem az van szívében, hogy nemzeteket pusztítson el és vágjon ki, nem is keveset.

8 Mert ezt mondja: Hercegeim nem mind királyok-e?

9 Nem olyan-e Kalnó, mint Kárkemis? Nem olyan-e Hamáth, mint Árpád? Nem olyan-e Samaria, mint Damaszkusz?

10 Ahogyan kezem megalapította a bálványok királyságait, és amelyeknek faragott képei felülmúlták azokat Jeruzsálemben és Samariában.

11 Ahogyan Samariával és az ő bálványaival tettem, ne tegyek-e úgy Jeruzsálemmel és az ő bálványaival?

12 Lészen tehát, hogy amikor az Úr egész munkáját teljesítette Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti Asszíria királya dölyfös szívének gyümölcsét és magas pillantásainak dicsőségét.

13 Mert ő ezt mondja: Kezem erejével és bölcsességemmel tettem ezeket a dolgokat; mert okos vagyok; és elmozdítottam a nép határait, és elraboltam kincseiket, és mint vitéz férfi legyőztem a lakosokat;

14 És kezem fészekként találta meg a nép vagyonát; és ahogy az ember összegyűjti az otthagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem össze az egész földet; és nem volt senki, aki szárnyat mozdított, szájat nyitott vagy sipogott volna.

15 Dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Felmagasztalja-e magát a fűrész azzal szemben, aki húzogatja? Mintha a rúd huzigálná magát azzal szemben, aki felvette, vagy a pálca emelné fel magát, mintha nem is fa volna!

16 Ezért az Úr, a Seregek Ura, kövérjeire sorvadást bocsát; és dicsősége alatt olyan égést szít, mint a tűz égése.

17 És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég, és egy napon megemészti tüskéit és töviseit;

18 És felemészti erdejének és gyümölcsöző mezejének dicsőségét, lelket is és testet is; és olyanok lesznek, mint a zászlótartó, amikor elalél.

19 És erdeje fáinak maradéka oly kevés lesz, hogy egy gyermek is felírhatja azokat.

20 És lészen azon a napon, hogy Izráel maradéka, és Jákób házából azok, akik megmenekültek, nem támaszkodnak többé arra, aki lesújtott rájuk, hanem igazán az Úrra támaszkodnak, Izráel Szentjére.

21 A maradék visszatér, igen, méghozzá Jákób maradéka, a hatalmas Istenhez.

22 Mert ha néped, Izráel, annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék tér vissza közülük; elrendelt pusztításukat elárasztja az igazlelkűség.

23 Mert a Seregek Úristene pusztítást végez, méghozzá elhatározottat, ezen az egész földön.

24 Ezért így szól a Seregek Úristene: Ó népem, mely Sionban lakik, ne félj az asszíriaitól; rúddal súlyt le rád, és felemeli ellened pálcáját, Egyiptom módja szerint.

25 Mert már csak egy kevés idő van, és megszűnik felháborodásom, és haragom az elpusztításukban.

26 És a Seregek Ura ostort serkent neki, a midiáni öldöklés szerint Oreb sziklájánál; és rúdja a tengeren volt, hogy felemelje azt, Egyiptom módja szerint.

27 És lészen azon a napon, hogy leveszik terhét a válladról, és igáját a nyakadról, és elpusztítják az igát, a felkentség miatt.

28 Ajjáthba jött, átment Migronba; Mikmásnál lerakta kocsijait.

29 Átmentek az átjárón; szállást Gébában foglaltak el; Ráma fél; Saul Gibeája elmenekült.

30 Emeld fel hangod, Ó Gallim leánya, tedd, hogy Laisig meghallják, Ó szegény Anathóth.

31 Madména eltávolíttatott; Gébim lakói összegyűlnek, hogy elmeneküljenek.

32 Most még Nóbban marad azon a napon; megrázza kezét Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.

33 Íme, az Úr, a Seregek Ura borzalommal vágja le a nagy ágat; és ledöntik a termetre magasakat; és megalázzák a gőgösöket.

34 És vassal vágja le az erdők sűrűjét, és ledől Libanon egy hatalmas által.