1 Mert az Úr irgalommal lesz Jákóbon, és a jövőben Izráelt választja, és saját földjükön helyezi el őket; és idegenek társulnak hozzájuk, és ezek Jákób házához csatlakoznak.

2 És a nép majd veszi őket, és a helyükre viszi őket; igen, messziről, mint a földnek szélei; és visszatérnek megígért földjeikre. És Izráel háza birtokolja azokat, és szolgáké és szolgálóleányoké lesz az Úr földje; és fogságba ejtik azokat, akiknek foglyaik voltak; és uralkodnak elnyomóikon.

3 És lészen azon a napon, hogy az Úr nyugalmat ad neked, bánatodtól, és félelmedtől, és a kemény rabságtól, melyben szolgálatra kényszerítettek.

4 És lészen azon a napon, hogy ezt a példabeszédet veszed fel Babilon királya ellen, és mondod: Hogy megszűnt az elnyomó, megszűnt az arany város!

5 Összetörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodók jogarait.

6 Aki népeket vert dühösen szüntelen veréssel, aki nemzeteket uralt haragosan, azt üldözik, és senki nem tartóztatja fel.

7 Az egész föld megnyugodott, és csendben van; éneklésbe törnek ki.

8 Igen, a fenyők örvendeznek miattad, és Libanon cédrusai is, mondván: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk.

9 Megmozdult miattad lentről a pokol, hogy találkozzon veled a jöveteledkor; felserkenti miattad a halottakat, még a föld főembereit is; felemelte trónjaikról a nemzetek minden királyait.

10 Mind megszólalnak és ezt mondják neked: Te is gyenge lettél, mint mi? Hozzánk hasonlóvá lettél?

11 Pompádat sírba döntötték; nem hallatszik lantjaid lármája; férgek terülnek el alattad, és férgek takarnak.

12 Hogy lebuktál a mennyből, Ó Lucifer, a hajnal fia! Levágattál a földre, aki meggyengítetted a nemzeteket!

13 Mert ezt mondtad szívedben: Felemelkedek a mennybe, trónusomat felmagasztalom Isten csillagai fölé; a gyülekezet hegyére is odaülök, az észak távoli tájain;

14 Felemelkedek a felhők magasságai fölé; olyan leszek, mint a Magasságos.

15 Mégis a pokolba visznek le téged, a verem mélységeibe.

16 Akik látnak téged, közelről megnéznek, és elgondolkoznak rajtad, és mondják: Ez az az ember, aki megrendítette a földet, aki megrázta a királyságokat?

17 És olyanná tette a világot, mint a vadon, és elpusztította annak városait; és nem nyitotta ki foglyainak házát?

18 A nemzetek minden királya, igen, mindegyikük dicsőségben fekszik, mindenki közülük a saját házában.

19 De téged kiűztek sírodból, akár egy utálatos ágat, és azok maradékát, akiket megöltek, karddal keresztüldöftek, akik lemennek a kövekhez a verembe; mint a láb alá taposott holttest.

20 Nem csatlakozol hozzájuk a temetésnél, mert elpusztítottad a földedet és megölted a népedet; a gonosztevők magjának soha nem lesz hírneve.

21 Készítsetek öldöklést a fiainak, atyáik gonoszságai miatt, hogy ne emelkedjenek fel, se ne birtokolják ezt a földet, se ne töltsék be városokkal a föld színét.

22 Mert felkelek ellenük, mondja a Seregek Ura, és kivágom Babilonból a nevet, és a maradékot, és fiat, és unokaöccsöt, mondja az Úr.

23 Bölömbika birtokává is teszem, és vizes tócsákká; végigsöpröm azt a pusztítás seprűjével, mondja a Seregek Ura.

24 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Biztosan úgy lészen majd, ahogyan azt elgondoltam, és ahogy szándékoztam, úgy áll meg az –

25 Hogy földemre hozom az asszíriait, és hegyeimen taposom őt láb alá; akkor eltávozik róluk igája, és eltávozik terhe a vállaikról.

26 Ez az a szándék, amit szándékoztam az egész földet illetően; és ez az a kéz, mely ki van nyújtva minden nemzet ellen.

27 Mert a Seregek Ura így szándékozott, és ki hiúsítja meg? És ki van nyújtva a keze, és ki fordítja vissza?

28 Abban az évben, amikor Akház király meghalt, volt ez a fenyegetés.

29 Ne örvendj, egész Filisztea, mert összetört annak rúdja, aki megvert téged; mert a kígyó gyökeréből jön elő a baziliszkusz, és gyümölcse tüzes repülő kígyó lesz.

30 És legel a szegények elsőszülöttje, és a szűkölködők bizton heverésznek; és éhséggel ölöm meg a gyökeredet, és ez megöli a maradékodat.

31 Jajgass, Ó kapu; kiálts, Ó város; feloszlattál, te egész Filisztea; mert füst jő észak felől, és senki nem lesz egyedül a számára kijelölt időben.

32 Mit válaszolnak majd akkor a nemzetek követei? Hogy az Úr alapította meg Siont, és abban bíznak népe szegényei.