1 Igen, mert így szól az Úr: Elbocsátottalak-e, vagy elűztelek-e örökre? Mert így szól az Úr: Hol van anyátok válólevele? Kihez bocsátottalak el, vagy melyik hitelezőmnek adtalak el? Igen, kinek adtalak el? Íme, bűneitek miatt adtátok el magatokat, és vétkeitek miatt van elbocsátva anyátok.

2 Tehát amikor jöttem, nem volt ott senki; amikor szólítottam, igen, senki nem volt, aki válaszoljon. Ó Izráel háza, megrövidült-e egyáltalán a karom, hogy nem tud megváltani, vagy nincs-e erőm megszabadítani? Íme, dorgálásommal kiszárítom a tengert, vadonná teszem folyóikat, és bűzlővé halaikat, mert a vizek felszáradtak és meghalnak a szomjúságtól.

3 Feketébe öltöztetem a mennyeket, és zsákruhát teszek meg takarójuknak.

4 Az Úristen a tanultak nyelvét adta nekem, hogy tudjam, hogyan szóljak egy szót annak idejében tehozzád, Ó Izráel háza. Amikor fáradtak vagytok, felserkent reggelről reggelre. Felserkenti fülemet, hogy úgy halljak, mint a tanultak.

5 Az Úristen megnyitotta fülemet és én nem voltam lázadozó, se nem fordultam el háttal.

6 Hátamat a verőnek adtam, és orcámat azoknak, akik szakállam szaggatták. Nem rejtettem el arcomat a gyalázkodás és köpdösés elől.

7 Mert az Úristen megsegít engem, ezért nem fognak megalázni, tehát olyanná tettem arcomat, mint a kvarc, és tudom, hogy nem vallok szégyent.

8 És közel van az Úr, és ő igazol engem. Ki fog veszekedni velem? Álljunk elő együtt! Ki az ellenségem? Jöjjön közel hozzám, és én lesújtok rá szájam erejével.

9 Mert az Úristen megsegít engem. És mindazok, akik kárhoztatnak, íme, mint ruha megöregednek, és a moly falja fel őket.

10 Ki van köztetek, aki féli az Urat, aki engedelmeskedik szolgája szavának, aki sötétségben jár, és akinek nincs világossága?

11 Íme, mindannyian, akik tüzet szítotok, akik szikrákkal veszitek körül magatokat, saját tüzetek és a szikrák világosságában jártok, melyeket gyújtottatok. Ez lészen néktek kezeimtől – bánatban fogtok elszunnyadni.