1 Amint azt levelemben megírtam nektek, mielőtt tartózkodási helyemet elhagytam volna, időről időre írok nektek, és felvilágosítást adok sok tárgykörrel kapcsolatban. Most tehát visszatérek a halottakért végzett keresztelés tárgyköréhez, mivel úgy tűnik, ez a tárgy foglalja le az elmémet, és ez van legerősebb hatással az érzéseimre, mióta ellenségeim üldözőbe vettek.

2 Már írtam nektek néhány kinyilatkoztatott szót, ami a jegyzőt illeti. Azóta bepillantást nyertem néhány további dologba ezt illetően, amit most hitelesítek. Arról van szó, hogy korábbi levelemben kijelentettem, legyen egy jegyző, aki szemtanú, és saját füleivel hall, hogy feljegyzést készíthessen az igazságról az Úr előtt.

3 Nos, e dolgot illetően, egyetlen jegyző nagyon nehezen tudna mindig jelen lenni, és minden ügyet elintézni. E nehézség elhárítása érdekében a város minden egyházközségében ki lehet nevezni egy-egy jegyzőt, aki alapos képzettséggel rendelkezik pontos jegyzőkönyv vezetése terén; legyen ő nagyon pontos és alapos a történések egészének rögzítésében. Feljegyzésében igazolja, hogy saját szemeivel látta és saját füleivel hallotta azt, és írja le a dátumot, a neveket, és így tovább, az esemény egészének történetét; nevezze meg azt a három jelenlévő egyént is, ha jelen vannak, akik felkérésre bármikor igazolják ugyanazt, hogy két vagy három tanú szája erősítsen meg minden szót.

4 Aztán legyen egy általános jegyző, akinek átadják ezeket a feljegyzéseket, amik mellett ott vannak a helyi jegyzők által aláírt igazolások, igazolva azt, hogy az általuk készített feljegyzés igaz. Akkor az általános egyházi jegyző a feljegyzést rávezetheti az általános egyházi jegyzőkönyvre, az igazolásokkal és a jelenlévő tanúk nevével, valamint saját nyilatkozatával, mely szerint igaznak hiszi a fenti nyilatkozatot és feljegyzéseket, mivel ismeri az adott emberek általános jellemét és egyház általi kinevezését. És miután ez az általános egyházi jegyzőkönyvben megtörtént, a feljegyzés éppen olyan szent lesz, és éppen úgy elszámol a szertartással, mintha ő saját szemeivel látta és saját füleivel hallotta, és saját maga készített volna feljegyzést arról az általános egyházi jegyzőkönyvben.

5 Talán nagyon különösnek gondoljátok a dolgok e rendjét; de hadd mondjam el nektek, hogy ez csak Isten akaratának felel meg, alkalmazkodva ahhoz a szertartáshoz és előkészülethez, amit az Úr a világ megalapítása előtt rendelt el és készített elő azoknak a halottaknak a szabadítására, akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg.

6 Továbbá emlékezzetek arra, hogy a Jelenéseket író János pontosan ezen a tárgyon elmélkedett a halottakkal kapcsolatban, amikor kijelentette azt, amit a Jelenések 20:12-es verse jegyez fel: És láttam a halottakat, kicsinyeket és nagyokat, Isten előtt állni; és a könyvek kinyittattak; és kinyittatott egy másik könyv, amely az élet könyve; és a halottak megítéltettek azon dolgokból, amik a könyvekbe voltak írva, cselekedeteik szerint.

7 Felfedezitek ebben az idézetben, hogy a könyvek kinyittattak; és kinyittatott egy másik könyv, amely az élet könyve; de a halottak azon dolgokból ítéltettek meg, amik a könyvekbe voltak írva, cselekedeteik szerint; ebből következően az említett könyvek bizonyára azok a könyvek, amik cselekedeteik feljegyzését tartalmazzák, és a földön vezetett feljegyzésekre utalnak. És a könyv, amely az élet könyve, a mennyben vezetett feljegyzés; olyan tantétel ez, amely pontosan megegyezik azzal a tannal, amit parancsként megkaptatok a kinyilatkoztatásban, amelyet megkaptatok a levélben, amit azt megelőzően írtam nektek, hogy tartózkodási helyemet elhagytam volna – hogy minden feljegyzésetek fel lehessen jegyezve a mennyben.

8 Mármost, e szertartás alaptermészete a papság hatalmában rejlik, a Jézus Krisztustól kapott kinyilatkoztatás által, és ez biztosítja azt, hogy amit megköttök a földön, az kötve legyen a mennyben, és amit feloldotok a földön, az oldva legyen a mennyben. Vagyis, más szóval, más szempontból nézve a fordítást, amit feljegyeztek a földön, az fel lesz jegyezve a mennyben, amit pedig nem jegyeztek fel a földön, az nem lesz feljegyezve a mennyben; mert a könyvekből lesznek megítélve a halottaitok, saját cselekedeteik szerint, hogy vajon maguk részt vettek-e a szertartásokban, személyesen, illetve megbízottjaik által, azon szertartás szerint, amit Isten már a világ megalapítása előtt elkészített a szabadításukra, azon feljegyzések szerint, amelyeket a halottaikról vezettek.

9 Talán némelyeknek nagyon merész tannak tűnik az, amiről beszélünk – egy olyan hatalom, amely feljegyez, illetve megköt a földön és megköt a mennyben. Mindazonáltal, a világ minden korszakában, amikor az Úr valós kinyilatkoztatás által valamely embernek vagy emberek valamely csoportjának megadta a papság egy adományozási korszakát, akkor ez a hatalom is mindig megadatott. Ebből következően, amit ezek az emberek felhatalmazás által, az Úr nevében tettek, és igazán és hűen tették azt, és helyénvaló és hű feljegyzést vezettek arról, az törvénnyé vált a földön és a mennyben, és nem lehetett semmissé tenni, a nagy Jehova rendelései szerint. Ez hű beszéd. Ki hallja meg?

10 Továbbá, az előzőeket illetően, lássuk Máté 16:18, 19-es verseit: És én is azt mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem majd fel az egyházamat; és a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felette. És neked adom a menny királyságának kulcsait: és amit megkötsz a földön, az kötve lesz a mennyben; és amit feloldasz a földön, az oldva lesz a mennyben.

11 Mármost, az egész ügy nagy titka, és az előttünk lévő nagy tárgykörben lévő magasztos jó a szent papság hatalmainak elnyeréséből áll. Mert akinek megadatnak ezek a kulcsok, annak nem jelent nehézséget, hogy elnyerje az emberek gyermekeinek megszabadulásával kapcsolatos tények ismeretét, mind a halottak mind az élők számára.

12 Ebben található dicsőség és tisztesség, halhatatlanság és örök élet – A víz általi keresztelkedés szertartásában, amelybe alámerítenek, hogy az megfeleljen a halál hasonlatosságának, hogy az egyik tantétel összecsengjen a másikkal; a vízbe történő alámerítés és a vízből történő feljövetel a halottak feltámadására hasonlít, amikor sírjukból előjönnek; ennélfogva azért került sor ennek a szertartásnak a bevezetésére, hogy kapcsolatot teremtsen a halottakért végzett keresztelés szertartásával, mivel jelképesen a halottakra vonatkozik.

13 Következésképpen a keresztelőmedence hasonló a sírhoz, és a parancsolat értelmében olyan helyen kell lennie, ami az alatt van, ahol az élők össze szoktak gyűlni, hogy rámutasson az élőkre és a halottakra, és arra, hogy minden dolognak lehet hasonlatossága, és hogy egymással összecsenghessenek – az, ami földi, megfelelve annak, ami mennyei, amint azt Pál a korinthusbeliekhez írt első levele 15:46, 47 és 48. versében kijelentette:

14 Habár nem az volt a első, ami lelki, hanem az, ami fizikai; azután pedig az, ami lelki. Az első ember a földből való, földi; a második ember az Úr a mennyből. Amilyen a földi, olyanok azok is, akik földiek; és amilyen a mennyei, olyanok azok is, akik mennyeiek. És amilyenek a földön lévő feljegyzések a halottaitokkal kapcsolatban, amelyek valóban elkészülnek, olyanok a mennyben lévő feljegyzések is. Ez tehát a pecsételő és megkötő hatalom, és a szó egy bizonyos értelmében a királyság kulcsai, ami a tudás kulcsából áll.

15 És most, igen szeretett testvéreim, hadd biztosítsalak titeket arról, hogy ezek a tantételek a halottakkal és az élőkkel kapcsolatban nem vehetők könnyedén, ami a szabadulásunkat illeti. Mert az ő szabadulásuk szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz, amint azt Pál az atyákat illetően megmondja – hogy nélkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül.

16 És most, a halottakért végzett kereszteléssel kapcsolatban, mondok nektek még egy idézetet Páltól, a korinthusbeliekhez írt első levél 15:29-es versét: Különben mit cselekednek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel? Miért keresztelkednek meg akkor a halottakért?

17 Továbbá, ezen idézethez kapcsolódóan mondok nektek egy idézetet az egyik prófétától, aki a papság visszaállítására szegezte szemét, az utolsó napokban kinyilatkoztatásra kerülő dicsőségekre, különösképpen pedig az örök evangélium minden tárgya közül a legdicsőségesebbre, nevezetesen a halottakért végzett keresztelésre; mert Malakiás az utolsó fejezet 5. és 6. versében azt mondja: Íme, el fogom küldeni hozzátok Illést, a prófétát, az Úr nagy és félelmetes napjának eljövetele előtt. És ő az Atyák szívét a gyermekekhez fogja fordítani, és a gyermekek szívét az atyáikhoz, nehogy eljöjjek és átokkal sújtsam a földet.

18 Világosabb fordítását is adhattam volna ennek, de ahogy most áll, úgy is elég világos ahhoz, hogy célomnak megfeleljen. Elegendő tudni, ebben az esetben, azt, hogy átok sújtja majd a földet, ha nincs valamiféle összekötő kapocs az atyák és a gyermekek között, valamilyen dologban – és vajon mi ez a dolog? A halottakért végzett keresztelés. Mert nélkülük mi nem lehetünk tökéletessé; és ők sem lehetnek tökéletessé nélkülünk. Sem ők, sem mi nem lehetünk tökéletessé azok nélkül, akik szintén az evangéliumban haltak meg; mert szükség van arra az idők teljessége adományozási korszakának bevezetésében, amely adományozási korszak bevezetése most kezdődik, hogy sor kerüljön adományozási korszakok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek teljes és tökéletes egységére és összekapcsolására, valamint kinyilatkoztatására, Ádám napjaitól egészen mostanáig. És nem csak ezek, hanem azok a dolgok is, amelyek soha nem lettek kinyilatkoztatva a világ megalapítása óta, hanem rejtve voltak a bölcsek és az okosak előtt, ki legyenek nyilatkoztatva kisbabáknak és csecsemőknek ebben, az idők teljességének adományozási korszakában.

19 Most, mit hallunk az evangéliumban, amit megkaptunk? Az öröm hangját! Az irgalom hangját a mennyből; és az igazság hangját a földből; örömteli híreket a halottak számára; az öröm hangját az élők és a halottak számára; nagy öröm örvendetes híreit. Mily szépek a hegyeken azoknak lábai, akik jó dolgok örvendetes híreit hozzák, és azt mondják Sionnak: Íme, Istened uralkodik! És mint Kármel harmata, úgy száll majd le rájuk Isten ismerete!

20 Továbbá, mit hallunk? Örvendetes híreket Kumóra felől! Moróni, egy angyal a mennyből, kijelenti a próféták beteljesedését – a könyv felfedését. Az Úr hangját a Seneca megyében lévő Fayette vadonjából, amint kijelenti a három tanúnak, hogy tegyenek bizonyságot a könyvről! Mihály hangját a Susquehanna partjain, leleplezve az ördögöt, amikor az fényes angyalként jelent meg! Péter, Jakab és János hangját a vadonban, a Susquehanna megyében lévő Harmony és a Broome megyében lévő Colesville között, a Susquehanna-folyónál, kijelentve magukról, hogy rendelkeznek a királyság, valamint az idők teljessége adományozási korszakának kulcsaival!

21 Továbbá Isten hangját az idős Whitmer Atya szobájában, a Seneca megyében lévő Fayette-ben, és különféle időpontokban, valamint különböző helyeken, szerte az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden vándorlása és megpróbáltatása során. És Mihály, az arkangyal hangját; Gábriel és Rafael, valamint különböző angyalok hangját, Mihálytól, vagyis Ádámtól egészen mostanáig, amint mind kijelentik adományozási korszakukat, jogaikat, kulcsaikat, megtiszteltetéseiket, méltóságukat és dicsőségüket, valamint papságuk hatalmát; sort sorra, előírást előírásra adva; itt egy kicsit és ott egy kicsit; vigaszt adva nekünk annak felmutatásával, ami el fog jönni, megerősítve a reményünket!

22 Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek. Törjön ki éneklésbe a föld! Zengjék a halottak az örök dicséret himnuszait Immánuel Királynak, aki, mielőtt lett volna a világ, elrendelte azt, ami lehetővé teszi számunkra a börtönből való kiváltásukat; mert a foglyok szabadon bocsáttatnak.

23 Kiáltsanak fel örömükben a hegyek, és kiáltsatok hangosan mind ti völgyek; és mondjátok el mind ti tengerek és szárazföldek a ti Örökkévaló Királyotok csodáit! És ti, folyók, patakok és csermelyek, örömmel csörgedezzetek! Dicsérje az Urat az erdők és a mező minden fája; és könnyezzetek örömötökben ti, szilárd kősziklák! És énekeljen együtt a nap, a hold és a hajnalcsillagok, és kiáltson fel örömében Isten minden fia! És az örök teremtmények jelentsék ki nevét örökkön örökké! Továbbá, azt mondom, mily dicsőséges a hang, amelyet a mennyből hallunk, amint dicsőséget és szabadulást, tisztességet, halhatatlanságot és örök életet hirdet füleinkben; királyságokat, fejedelemségeket és hatalmakat!

24 Íme, elközeleg az Úr nagy napja; és ki maradhat meg eljövetelének napján, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan ő, mint a finomító tüze, és mint a szövettisztító lúgja; és úgy ül majd, mint az ezüst finomítója és tisztítója, és megtisztítja Lévi fiait, és mint aranyat és ezüstöt, kitisztítja őket, hogy igazlelkűségben ajánlhassanak felajánlást az Úrnak. Ajánljunk fel tehát igazlelkűségben felajánlást az Úrnak, egyházként és népként, valamint utolsó napi szentekként; és mutassunk be az ő szent templomában, amikor elkészül, egy olyan könyvet, amely halottaink feljegyzéseit tartalmazza, ami teljes elfogadásra méltó.

25 Testvérek, sok mondandóm van számotokra e tárgyban; de most befejezem, és egy másik alkalommal folytatom. Mint mindig, alázatos szolgátok és soha el nem tántorodó barátotok vagyok,