Szimbolizmus

Másvalami hasonlatosságára vagy képmására használni fel valamit. A szentírásokban a szimbolizmus ismert tárgyat, eseményt vagy körülményt használ fel az evangélium egy tantételének vagy tanításnak jelképeként. A Mormon könyvében például Alma egy magot használ fel Isten szavának jelképeként (Alma 32).

A szentírásokban a próféták mindenhol használtak szimbolizmust arra, hogy Jézus Krisztusról tanítsanak. E szimbólumok némelyike ceremónia és szertartás (Mózes 6:63), áldozat (Zsid. 9:11–15; Mózes 5:7–8), az úrvacsora (Luk. 22:13–20; JSF, Márk 14:20–24), valamint a keresztelés (Róm. 6:1–6; T&Sz 128:12–13). Sok bibliai név is szimbolikus. Az ószövetségi hajlék ceremóniái, valamint Mózes törvénye örök igazságokat szimbolizáltak (Zsid. 8–10; Móziás 13:29–32; Alma 25:15; Hél. 8:14–15). További példákért lásd Mát. 5:13–16; Ján. 3:14–15; Jákób 4:5; Alma 37:38–45.