Nefi, Nefinek, Hélamán fiának a fia
A feltámadt Jézus Krisztus által kiválasztott tizenkét nefita tanítvány egyike a Mormon könyvében (3 Ne. 1:2–3; 19:4). Ez a próféta buzgón imádkozott az Úrhoz népéért. Nefi hallotta az Úr hangját (3 Ne. 1:11–14). Nefit emellett angyalok látogatták meg, ördögöket űzött ki, feltámasztotta fivérét a halálból, és olyan tanúbizonyságot tett, amit nem lehetett nem elhinni (3 Ne. 7:15–19; 19:4). Nefi vezette a szentírásnak számító feljegyzéseket (3 Ne. 1:2–3).
3 Nefi könyve
Egy könyv, amelyet Nefi, Nefi fia írt a Mormon könyvében. Az 1–10. fejezet megmutatja az Úr eljöveteléről szóló próféciák beteljesedését. Megadatik Krisztus születésének jele; bűnbánatot tart a nép, de aztán visszatér a gonoszsághoz. Végül viharok, földrengések, heves zivatarok és nagy pusztítás jelzi Krisztus halálát. A 11–28. fejezet feljegyzi Krisztus eljövetelét az amerikai kontinensre. Ez 3 Nefi könyvének központi része. Krisztus szavai közül sok hasonlít a Bibliában feljegyzett beszédeihez (például Mát. 5–7 és 3 Ne. 12–14). A 29–30. fejezetben Mormon szól az utolsó napi nemzetekhez.
4 Nefi könyve
Ez a könyv mindössze negyvenkilenc versből áll, mind egy fejezetben, mégis a nefita történelem majdnem háromszáz évét fedi le (Kr.u. 34–321). Számos nemzedék írója, köztük Nefi is, hozzáírt a feljegyzéshez. Az 1–19. versek elmondják, hogy a feltámadt Krisztus látogatása után minden nefita és lámánita megtért az evangéliumhoz. Béke, szeretet és harmónia uralkodott. A három nefita tanítvány, akiknek Krisztus megengedte, hogy második eljöveteléig a földön maradjanak (3 Ne. 28:4–9), szolgált a népnek. Nefi fiára, Ámósra hagyta a feljegyzést. A 19–47. versek Ámós (84), valamint az ő fia, Ámós (112 év) elrendelt szolgálatát jegyzik fel. Kr.u. 201-ben a kevélység kezdett problémákat okozni a nép között, akik osztályokra szakadtak és nyerészkedés céljából hamis egyházakat alapítottak (4 Ne. 1:24–34).
4 Nefi utolsó versei megmutatják, hogy a nép ismét visszatért a gonoszsághoz (4 Ne. 1:35–49). Kr.u. 305-ben meghalt Ámós, Ámós fia, és fivére, Ammáron elrejtette az összes szent feljegyzést, hogy biztonságban legyenek. Ammáron később Mormonra bízta a feljegyzéseket, aki feljegyezte saját életének sok eseményét, majd kivonatolta azokat (Morm. 1:2–4).