Péter

Az Újszövetségben Pétert eredetileg Simeonként vagy Simonként ismerték (2 Pét. 1:1), Bethsaidából származó halász volt, aki Kapernaumban lakott a feleségével. Jézus meggyógyította Péter feleségének az anyját (Márk 1:29–31). Péter fivérével, Andrással együtt elhívást kapott arra, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen (Mát. 4:18–22; Márk 1:16–18; Luk. 5:1–11). Arám nevét, Kéfást, ami azt jelenti: „látnok” vagy „kő”, az Úr adta neki (Ján. 1:40–42; JSF, Ján. 1:42). Bár az Újszövetség említést tesz Péter néhány halandó gyengeségéről, azt is megmutatja, hogy legyőzte ezeket és erőssé tette őt a Jézus Krisztusba vetett hite.

Péter vallomást tett arról, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia (Ján. 6:68–69), és az Úr őt választotta ki arra, hogy rendelkezzen a királyság kulcsaival a földön (Mát. 16:13–18). A Színeváltozás hegyén Péter látta a színeváltozott Szabadítót, valamint Mózest és Éliást (Illést) (Mát. 17:1–9).

Péter volt napjainak fő apostola. A Szabadító halála, feltámadása és mennybemenetele után ő hívta össze az egyházat, és az ő irányítása alatt került sor annak az apostolnak az elhívására, aki Iskariotes Júdás helyére lépett (Csel. 1:15–26). Péter és János meggyógyítottak egy olyan embert, aki születése óta béna volt (Csel. 3:1–16), és csodával határos módon kiszabadultak a börtönből (Csel. 5:11–29; 12:1–19). Péter elrendelt szolgálata által nyílt meg először a nemzsidók előtt az evangélium (Csel. 10–11). Az utolsó napokban Péter Jakabbal és Jánossal együtt lejött a mennyből és Joseph Smith-re, valamint Oliver Cowdery-re ruházta a melkisédeki papságot és annak kulcsait (T&Sz 27:12–13; 128:20).

Péter első levele

Az első levél „Babilonból” íródott (valószínűleg Rómából), azokhoz a szentekhez, akik a most Kisázsiának nevezett részen laktak, nem sokkal azután, hogy Néró üldözni kezdte a keresztényeket.

Az első fejezet Krisztus előre elrendelt szerepköréről beszél, hogy ő a Megváltó. A 2–3. fejezet elmagyarázza, hogy Krisztus az egyház fő szegletköve, hogy a szentek rendelkeznek a királyi papsággal, és hogy Krisztus prédikált a börtönben lévő lelkeknek. A 4–5. fejezet elmagyarázza, miért prédikálják az evangéliumot a halottaknak, és miért kell az eldereknek etetniük a nyájat.

Péter második levele

Az első fejezet arra biztatja a szenteket, hogy tegyék biztossá az elhívásukat és a kiválasztásukat. A 2. fejezet hamis tanítókra figyelmeztet. A 3. fejezet az utolsó napokról és Krisztus második eljöveteléről szól.