János, Zebedeus fia
A tizenkét apostol egyike az Újszövetségben, Zebedeus fia, Jakab fivére. Életének korai szakaszában halász volt (Márk 1:17–20). Valószínűleg ő Keresztelő Jánosnak az a meg nem nevezett tanítványa, akiről János 1:40-es verse említést tesz. Később elhívást kapott, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen (Mát. 4:21–22; Luk. 5:1–11). Ő írta János evangéliumát, három levelet, valamint a Jelenések könyvét. Egyike volt annak a három embernek, aki az Úrral volt Jairus leányának feltámasztásakor (Márk 5:35–42), a Színeváltozás hegyén (Mát. 17:1–9), valamint Gecsemánéban (Mát. 26:36–46). Saját írásaiban úgy utal magára mint a tanítvány, akit Jézus szeret (Ján. 13:23; 21:20), valamint úgy, mint a „másik tanítvány” (Ján. 20:2–8). Jézus nevezte még őt és testvérét Boanergesnek, „a mennydörgés fiainak” (Márk 3:17). A keresztre feszítésről és a feltámadásról szóló beszámolók gyakran utalnak rá (Luk. 22:8; Ján. 18:15; 19:26–27; 20:2–8; 21:1–2). Jánost később Páthmós szigetére száműzték, ahol megírta a Jelenések könyvét (Jel. 1:9).
Jánost gyakran említik az utolsó napi kinyilatkoztatások (1 Ne. 14:18–27; 3 Ne. 28:6; Ether 4:16; T&Sz 7; 27:12; 61:14; 77; 88:141). Ezek a részek megerősítik János bibliai feljegyzését, és betekintést nyújtanak az ő nagyságába, valamint annak a munkának a fontosságába, aminek elvégzését őrá bízta az Úr itt a földön az újszövetségi időkben és az utolsó napokban. Az utolsó napi szentírások világossá teszik azt, hogy János nem halt meg, hanem a földön maradhat szolgálatot végző szolgaként az Úr második eljövetelének idejéig (Ján. 21:20–23; 3 Ne. 28:6–7; T&Sz 7).
János levelei
Bár e három levél írója név szerint nem említi magát, a nyelvezet oly nagyon hasonlít János apostoléra, hogy úgy gondoljuk, mind a hármat ő írta.
János közönséges első levelének első fejezete az Istennel való közösség elnyerésére inti a szenteket. A második fejezet kihangsúlyozza, hogy a szentek engedelmesség által ismerik Istent, és azt az utasítást adja nekik, hogy ne a világot szeressék. A 3. fejezet mindenkit felhív arra, hogy váljanak Isten gyermekeivé és szeressék egymást. A 4. fejezet elmagyarázza, hogy Isten szeretet, és azokban lakik, akik szeretik őt. Az 5. fejezet elmagyarázza, hogy a szentek Krisztusba vetett hit által születnek Istentől.
János közönséges második levele hasonlít az elsőhöz. Ebben János örvendezik a kiválasztott hölgy gyermekeinek hűsége miatt.
János közönséges harmadik levele megdicsér egy Gájus nevű embert a hűségéért és az azoknak nyújtott segítségéért, akik szeretik az igazságot.
János evangéliuma
Ebben az újszövetségi könyvben János apostol tanúbizonyságot tesz arról, hogy (1) Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, és (2) Jézus Isten Fia (Ján. 20:31). E célt szem előtt tartva kerülnek óvatosan kiválasztásra és elrendezésre Jézus életének azon eseményei, amelyeket leír. A könyv annak kijelentésével kezdődik, hogy mi volt Krisztus tisztje a halandóság előtti létben: Istennel volt, Isten volt, és ő volt minden dolog teremtője. Az Atya Egyszülött fiaként született meg testben. János végigvezeti Jézus elrendelt szolgálatának menetét, nagy hangsúlyt fektetve az ő isteni mivoltára, valamint a halottakból történő feltámadásra. Világosan leszögezi, hogy Jézus Isten Fia, erről csodák, tanúbizonyságok és próféták, valamint Krisztus saját hangja tanúskodik. János a világosság és a sötétség, az igazság és a tévedés, a jó és a gonosz, valamint Isten és az ördög összevetésével tanít. Talán nincs más olyan feljegyzés, amely ily egyértelműen kijelentené Jézus szentségét és a zsidó uralkodók hitetlenségét.
János főleg Krisztus Júdeában végzett elrendelt szolgálatáról írt, különös tekintettel halandó szolgálatának utolsó hetére, míg Máté, Márk és Lukács főleg Galileában végzett elrendelt szolgálatáról írt. Ennek az evangéliumnak számos tételét tisztázza utolsó napi kinyilatkoztatás (T&Sz 7 és T&Sz 88:138–141).
Fejezetek áttekintését illetően lásd Evangéliumok.