Hajlék

Az Úr háza, Izráel hódolati központja az Egyiptomból történő kivonulás során. A hajlék tulajdonképpen egy hordozható templom volt, amit darabokra lehetett szedni, majd újra össze lehetett állítani. Izráel gyermekei egészen addig hajlékot használtak, míg fel nem építették Salamon templomát (T&Sz 124:38).

Isten kinyilatkoztatta Mózesnek a hajlék tervrajzát (2 Móz. 26-27), és Izráel gyermekei e tervrajz szerint építettek (2 Móz. 35–40). Amikor a hajlék készen lett, felhő takarta be a sátrat, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot (2 Móz. 40:33–34). A felhő Isten jelenlétének volt a jele. Éjjel a tűzhöz hasonlított a megjelenése. Amikor a felhő a sátor felett volt, Izráel gyermekei letáboroztak. Amikor odébb ment, vele mentek (2 Móz. 40:36–38; 4 Móz. 9:17–18). Izráel gyermekei magukkal vitték a hajlékot, míg a vadonban kóboroltak, és amikor elfoglalták Kánaán földjét. E hódítás után a hajlék Shiloh-ba került, arra a helyre, amit az Úr választott ki (Józs. 18:1). Miután Izráel gyermekei felépítették Salamon templomát, a hajlék teljesen eltűnt a történelemből.

Az Úr és Ésaiás az Úr második eljövetelének idején létező Sion és Jeruzsálem városának jelképeként használta a hajlékot (Ésa. 33:20; Mózes 7:62).