Tiszteletteljes kommunikáció Istennel, melynek során köszönetet mondunk és áldásokat kérünk. Az imáinkat Mennyei Atyánkhoz intézzük, Jézus Krisztus nevében. Imát mondhatunk hangosan, illetve csendben. Gondolataink is alkothatnak imát, amennyiben Isten felé irányulnak. Az igazlelkűek éneke ima lehet Istennek (T&Sz 25:12).
Az ima célja nem Isten akaratának a megváltoztatása, hanem az, hogy olyan áldásokat biztosítsunk magunknak és másoknak, amelyek megadására Isten már eddig is készen állt, de kérnünk kell ahhoz, hogy el is nyerjük azokat.
Az Atyához imádkozunk, Krisztus nevében (Ján. 14:13–14; 16:23–24). Akkor tudunk igazán Krisztus nevében imádkozni, amikor kívánságaink Krisztus kívánságai (Ján. 15:7; T&Sz 46:30). Akkor olyan dolgokat kérünk, amelyek helyesek, és ebből adódóan megadhatja őket Isten (3 Ne. 18:20). Vannak olyan imák, amelyek azért maradnak válasz nélkül, mert semmilyen tekintetben nem képviselik Krisztus vágyát, hanem inkább az ember önzőségéből fakadnak (Jakab 4:3; T&Sz 46:9). Bizony, ha hamislelkű dolgokat kérünk Istentől, az a kárhoztatásunkra fordul (T&Sz 88:65).