Izráel
Az Úr az Izráel nevet adta Jákóbnak, aki Izsák fia és Ábrahám unokája volt az Ószövetségben (1 Móz. 32:28; 35:10). Az Izráel név utalhat magára Jákóbra, az ő leszármazottaira, illetve ezen leszármazottak királyságára, ami egykor az övék volt az ószövetségi időkben (2 Sám. 1:24; 23:3). Miután Mózes kivezette Izráel gyermekeit az egyiptomi rabságból (2 Móz. 3–14), több mint háromszáz éven át bírák uralkodtak felettük. Saul királytól kezdve királyok uralkodtak az egyesült Izráel felett, Salamon haláláig, amikor tíz törzs fellázadt Roboám ellen és külön nemzetet alkotott. Izráel királyságának kettészakadása után az északi törzsek, a nagyobbik rész lévén, megtartották az Izráel nevet, a déli királyság neve pedig Júda lett. Ma Kánaán földje is Izraelnek neveztetik. Egy másik értelemben Izráel azt jelenti: Krisztus igaz hívője (Róm. 10:1; 11:7; Gal. 6:16; Eféz. 2:12).
Izráel tizenkét törzse
Ábrahám unokájának, Jákóbnak, akinek neve Izráelre változott, tizenkét fia volt. Az ő leszármazottaik váltak ismertté úgy, mint Izráel tizenkét törzse, illetve Izráel gyermekei. A tizenkét törzs a következő: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, Zebulon (Jákób és Lea fiai); Dán és Nafthali (Jákób és Bilha fiai); Gád és Áser (Jákób és Zilpa fiai); József és Benjámin (Jákób és Rákhel fiai) (1 Móz. 29:32–30:24; 35:16–18).
Jákób minden törzs vezérének áldást adott, mielőtt meghalt volna (1 Móz. 49:1–28). További információkért lásd Jákób egyes fiainak a neveit.
Rúben, Jákób első feleségének, Leának az elsőszülött fia, erkölcstelenség miatt elvesztette elsőszülöttségi áldását, valamint a dupla örökrészt (1 Móz. 49:3–4). Az elsőszülöttségi jog ezt követően Józsefre szállt, aki Jákób második feleségének, Rákhelnek volt az elsőszülött fia (1 Krón. 5:1–2). Lévi, akinek törzsét arra választotta ki az Úr, hogy szolgálatot teljesítőkként szolgáljanak, a törzsek összessége közötti szolgálatra való különleges elhívása miatt nem kapott örökséget. Ez lehetővé tette azt, hogy József dupla részén megosztozzon József két fia, Efraim és Manassé (1 Krón. 5:1; Jer. 31:9), akik Izráel külön törzseiként számláltattak (JSF, 1 Móz. 48:5–6).
Júda törzsének tagjai azt a feladatot kapták, hogy ők legyenek az uralkodók, míg el nem jön a Messiás (1 Móz. 49:10; JSF, 1 Móz. 50:24). Az utolsó napokban Efraim törzsének kiváltsága a visszaállított evangélium üzenetének elvitele a világhoz, valamint a szétszórt Izráel összegyűjtése (5 Móz. 33:13–17). El fog jönni az idő, amikor Jézus Krisztus evangéliuma által Efraim vezető szerepet játszik majd Izráel összes törzsének az egyesítésében (Ésa. 11:12–13; T&Sz 133:26–34).
Izráel szétszórása
Az Úr szétszórta és sanyargatta Izráel tizenkét törzsét, hamislelkűségük és lázadásuk miatt. Az Úr azonban e nemzetek megáldására is használta azt, hogy ily módon szétszórta kiválasztott népét a föld nemzetei között.
Izráel összegyűjtése
Izráel háza össze lesz gyűjtve az utolsó napokban, Krisztus eljövetele előtt (Hit. 1:10). Az Úr akkor gyűjti össze népét, Izráelt, amikor elfogadják őt és betartják a parancsolatait.
Izráel tíz elveszett törzse
Izráel tíz törzse alkotta Izráel északi királyságát, és Kr.e. 721-ben fogságba hurcolták őket Asszíriába. Ebben az időben elmentek az „északi földrészekre”, és mások tudomást vesztettek róluk. Az utolsó napokban vissza fognak térni.