Dávid

Az ősi Izráel királya az Ószövetségben.

Dávid a Júda törzséből származó Isai fia volt. Bátor fiatalember volt, aki megölt egy oroszlánt, egy medvét, valamint a filiszteus óriást, Góliáthot (1 Sám. 17). Dávid ki lett választva és fel lett kenve Izráel királyává. Sauléhoz hasonlóan felnőtt életét súlyos bűntettek terhelték, de ő képes volt a valódi bűnbánatra, nem úgy, mint Saul. Ennél fogva megbocsátásra lelhetett, kivétel ez alól Uriás meggyilkolása (T&Sz 132:39). Élete négy részre tagolható: (1) Betlehemben pásztor volt (1 Sám. 16–17); (2) volt Saul király udvarában (1 Sám. 18:1–19:18); (3) volt menekült (1 Sám. 19:18–31:13; 2 Sám. 1:1–27); (4) Hebronban király volt Júda felett (2 Sám. 2–4), később pedig király egész Izráel felett (2 Sám. 5–24; 1 Kir. 1:1–2:11).

Dávid Bethsabéval elkövetett házasságtörő bűnét egy egész sor szerencsétlenség követte, melyek megnyomorították életének utolsó húsz évét. Uralkodása alatt a nemzet egészében véve virágzott, Dávid maga viszont szenvedett bűnei következményeitől. Mindennaposak voltak a családi viszályok, amely Absolon és Adónia esetében nyílt lázadással végződött. Ezek az esetek Nátán prófétának Dávidra tett kijelentéseit teljesítették be, bűnei miatt (2 Sám. 12:7–13).

E csapások ellenére Dávid uralkodása volt a legragyogóbb Izráel történelmében, mert (1) egy nemzetbe vonta a törzseket, (2) vitathatatlan tulajdonjogot szerzett a földterületre, (3) az igaz vallásra alapozta a kormányzást, így hát Isten akarata volt Izráel törvénye. Ezen okok miatt Dávid uralkodását később a nemzet aranykorának minősítették, és egy olyan, dicsőbb kor képének, amikor eljön a Messiás (Ésa. 16:5; Jer. 23:5; Ezék. 37:24–28).

Dávid élete annak szükségét példázza, hogy mindenkinek mindvégig ki kell tartani az igazlelkűségben. Fiatalemberként azt mondták róla, hogy az Úr „szíve szerint való ember” (1 Sám. 13:14); férfiként a Lélek által szólt és sok kinyilatkoztatást kapott. Súlyos árat fizetett azonban engedetlenségéért Isten parancsolataival szemben (T&Sz 132:39).