Sabbat nap

Szent nap, amely minden héten a pihenés és hódolat céljára van fenntartva. Miután Isten minden dolgot megteremtett, a hetedik napon megpihent, és megparancsolta, hogy minden héten egy nap legyen a pihenés napja, ezzel segítve az embereknek abban, hogy emlékezzenek rá (2 Móz. 20:8–11).

Krisztus feltámadása előtt az egyház tagjai a zsidókhoz hasonlóan a hét utolsó napján tartották meg ezt. A feltámadás után az egyház tagjai, zsidók és nemzsidók egyaránt, a hét első napján, (az Úr napján) tartották meg ezt, az Úr feltámadására emlékezve. Az egyház ma továbbra is megtartja a hét egy napját a szent sabbat napjaként, amelyen Istennek hódolunk és megpihenünk a világi fáradozásoktól.

A sabbat napja arra emlékezteti az embereket, hogy szükségük van lelki táplálékra, és kötelességük engedelmeskedni Istennek. Amikor egy nemzet elhanyagolja a sabbat megtartását, az élet minden területe csorbát szenved és a vallási élet hanyatlani kezd (Nehém. 13:15–18; Jer. 17:21–27).

Isten megpihent a hetedik napon, 1 Móz. 2:1–3.
Izráel gyermekei nem gyűjtöttek mannát a sabbaton, 2 Móz. 16:22–30.
Emlékezzél meg a sabbat napjáról, hogy szentnek tartsd meg azt, 2 Móz. 20:8–11 (Móziás 13:16–19).
A sabbat Isten és ember közötti jelként adatott, 2 Móz. 31:12–17 (Ezék. 20:12, 20).
Ne vegyünk, se ne áruljunk a sabbaton, Nehém. 10:31.
Nevezzétek gyönyörűségesnek a sabbatot, tiszteletet adva az Úrnak, és nem saját kedvteléseteket találva meg, Ésa. 58:13–14.