Exodus, Mózes második könyve

Mózes által írt könyv az Ószövetségben, amely az izraeliták Egyiptomból való távozását írja le. Izráel kezdeti történelme, amint azt az Exodus feljegyzi, három részre osztható: (1) a nép egyiptomi rabsága, (2) távozásuk Egyiptomból, Mózes vezetése alatt, valamint (3) elkötelezettségük Isten szolgálata mellett a vallási élet és a politikai élet terén.

Az első rész, az első tizenöt fejezet Izráel egyiptomi elnyomásáról szól, a kezdeti történelemről és Mózes elhívásáról, a kivonulásról és a páskha bevezetéséről, a Vörös-tengerhez vezető menetelésről, a fáraó seregének pusztulásáról, valamint Mózes győzelmi énekéről.

A második rész, a 15–18. fejezet beszél Izráel megváltásáról, a Vörös-tengertől Sinaiba vezető út eseményeiről, Mára keserű vizeiről, a fürjek és a manna ajándékáról, a sabbat megtartásáról, a víz csodás ajándékáról Refidimben, az amalekitákkal vívott csatáról, Jethró megérkezéséről a táborba, valamint a nép polgári kormányával kapcsolatos tanácsáról.

A harmadik rész, a 19–40. fejezet elmondja, hogyan szentelte magát Izráel Isten szolgálatának a Sinaiban lezajlott komoly események folyamán. Az Úr annak szentelte a népet, hogy papok királysága és szent nemzet legyenek, megadta a tízparancsolatot, utasításokat adott a hajlékot, annak bútorzatát, valamint az abban zajló hódolatot illetően. Ezt követi annak beszámolója, hogy a nép bűnt követett el, mert aranyborjúnak hódoltak, végül pedig annak beszámolója, hogy hajlék épült, és előkészületeket tettek arra, hogy ott szolgáljanak.