Isteni kegy valakire történő ráruházása. Áldás mindaz, ami igaz boldogsághoz, jóléthez vagy gyarapodáshoz vezet.
Minden áldás örök törvényeken alapszik (T&Sz 130:20–21). Mivel Isten azt szeretné, hogy gyermekei örömet találjanak az életben (2 Ne. 2:25), áldásokat ad nekik annak eredményeként, hogy engedelmeskednek a parancsolatainak (T&Sz 82:10), imára vagy papsági szertartásra adott válaszként (T&Sz 19:38; 107:65–67), illetve kegyelme folytán (2 Ne. 25:23).
Az áldott létről szóló kijelentések jól ismert listája található meg a Boldogmondásokban (Mát. 5:1–12; 3 Ne. 12:1–12).