János jelenése

Az utolsó könyv az Újszövetségben, egy olyan kinyilatkoztatásból áll, amely János apostolnak adatott. Ő láthatta a világ történelmét, különös tekintettel az utolsó napokra (Jel. 1:1–2; 1 Ne. 14:18–27; T&Sz 77). János jelenésekről írt könyvét ismerik Apokalipszisként is.

János az Úr napján kapta ezt a kinyilatkoztatást, Páthmós szigetén (Jel. 1:9–10), amely Ázsia partvonalánál van, nem messze Efézustól. A kinyilatkoztatás pontos dátumát nem ismerjük.

A könyv megértésének kulcsai megtalálhatók 1 Nefi 14:18–27-es és a T&Sz 77-es szakaszban (Ether 4:15–16).

Az 1–3. fejezet a könyv bevezetése, valamint a hét ázsiai gyülekezetnek írt levél. János azért írta ezeket a leveleket, hogy segítsen a szenteknek bizonyos problémák megoldásában. A 4–5. fejezet olyan látomásokat jegyez fel, amelyeket János kapott, és amelyek megmutatják Istennek és Krisztusnak a fenségét és igazlelkű hatalmát. A 6–9, 11. fejezetben János lejegyzi, hogy látott egy hét pecséttel lepecsételt könyvet, amelyen mindegyik pecsét a föld halandó történelmének ezer évét jelképezi. Ezek a fejezetek elsősorban a hetedik pecsét alatt található eseményekkel foglalkoznak (lásd Jel. 8–9; 11:1–15). A 10. fejezet egy könyvről szól, amelyet János megevett. A könyv egy általa elvégzendő küldetést jelképez. A 12. fejezet lejegyez egy látomást a gonoszságról, amely a mennyben kezdődött, amikor a Sátán fellázadt és kivetették. Az ott elkezdődött háború tovább folytatódik a földön. A 13, 17–19. fejezetben János leírja a gonosz földi királyságokat, amelyeket a Sátán irányít, és lejegyzi sorsukat, beleértve ebbe a gonosz végső pusztulását. A 14–16. fejezet a szentek igazlelkűségét írja le, gonoszság közepette, közvetlen Krisztus második eljövetele előtt. A 20–22. fejezet a millenniumról szól, az Új Jeruzsálem csodálatos városáról, valamint a föld történelmének utolsó eseményeiről.