JSF, Márk 14:20–25 (vesd össze Márk 14:22–25; JSF, Máté 26:22, 24–25)
(Jézus vezette be az úrvacsorát.)
20 És amint ettek, Jézus kenyeret vett és megáldotta, és megtörte azt, és adott nekik, és azt mondta: Vegyétek és egyetek.
21 Íme, ez nektek van, hogy testem emlékezetére tegyétek; mert amikor csak ezt teszitek, emlékezni fogtok erre az órára, hogy veletek voltam.
22 És vette a poharat, és miután köszönetet mondott, nekik adta; és mindannyian ittak belőle.
23 És azt mondta nekik: Ez az én vérem emlékezetére van, amely sokakért ontatik, és az új szövetség, amelyet nektek adok; mert tegyetek rólam bizonyságot az egész világnak.
24 És amikor csak e szertartást végzitek, emlékezni fogtok rám ebben az órában, hogy veletek voltam, és ittam veletek ebből a pohárból, méghozzá elrendelt szolgálatom során utoljára.
25 Bizony mondom nektek: Erről tegyetek bizonyságot; mert nem iszom többé veletek a szőlőtőke gyümölcséből, egészen addig a napig, amikor új szőlőtőkéből iszom Isten királyságában.
JSF, Márk 14:36–38 (vesd össze Márk 14:32–34)
(Gecsemáné kertjében még a Tizenkettek között is voltak olyanok, akik nem értették teljes mértékben Jézus mint Messiás szerepét.)
36 És egy olyan helyre értek, amit Gecsemánénak neveztek, ami egy kert volt; és a tanítványok kezdtek rendkívül csodálkozni, és nagyon csüggedtek lenni, és panaszkodni a szívükben, azon tűnődve, hogy vajon ez lenne-e a Messiás.
37 És Jézus, ismerve szívüket, azt mondta tanítványainak: Üljetek itt, míg imádkozom.
38 És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és megdorgálta őket, és azt mondta nekik: Lelkem rendívül elszomorodott, méghozzá halálosan; maradjatok itt és figyeljetek.