1 És így fejezzük majd be az egeket és a földet, és azok minden seregét.

2 És az Istenek azt mondták maguk között: A hetedik időben befejezzük munkánkat, amelyet tanácsunkban eldöntöttünk; és a hetedik időben megpihenünk minden munkánktól, amelyet tanácsunkban eldöntöttünk.

3 És az Istenek a hetedik időben befejezték, mert a hetedik időben megpihennek minden olyan munkájuktól, aminek megformálását ők (az Istenek) tanácsukban eldöntötték; és megszentelték azt. És ezek voltak döntéseik akkor, amikor tanácsukban eldöntötték maguk között, hogy megformálják az egeket és a földet.

4 És az Istenek lejöttek és megformálták ezeket, az egek és a föld nemzedékeit, amikor megformálásukra sor került azon a napon, hogy az Istenek megformálták a földet és az egeket,

5 Mindazok szerint, amit megmondtak a mező minden növényéről, mielőtt az a földön lett volna, és a mező minden maghozó füvéről, mielőtt az megnőtt volna; mert az Istenek nem küldtek még esőt a földre, amikor tanácsukban elhatározták ezek megtételét, és nem formáltak még embert, aki művelje a földet.

6 De köd szállt fel a földről, és megöntözte az egész föld felszínét.

7 És az Istenek embert formáltak a föld porából, és vették a lelkét (vagyis az ember lelkét), és belé helyezték; és orrába lehelték az élet leheletét; és az ember élő lény lett.

8 És az Istenek kertet ültettek, kelet felé Édenben, és oda helyezték az embert, akinek lelkét belehelyezték a testbe, amelyet megformáltak.

9 És a földből növesztettek az Istenek minden fát, amely kellemes a tekintetnek és jó tápláléknak; az élet fáját is, a kert közepén, valamint a jó és a gonosz ismeretének fáját.

10 Fakadt egy folyó Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnan ez négy fő ágra vált szét.

11 És az Istenek vették az embert, és az Éden kertjébe helyezték őt, hogy művelje és őrizze azt.

12 És az Istenek parancsot adtak az embernek, mondván: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

13 A jó és a gonosz ismeretének fájáról azonban ne egyél; mert abban az időben, amikor arról eszel, bizony meghalsz. Mármost én, Ábrahám, láttam, hogy ez az Úr ideje szerint volt, amely a Kolob ideje szerint való; mert az Istenek még nem jelölték ki Ádámnak az ő számítását.

14 És az Istenek azt mondták: Alkossunk segítőtársat az embernek, mert nem jó az, hogy az ember egyedül legyen, formálunk tehát neki segítőtársat.

15 És az Istenek mély álmot bocsátottak Ádámra; és ő elaludt, és kivették az egyik bordáját, és bezárták annak helyén a húst;

16 És a bordából, amit az Istenek kivettek az emberből, asszonyt formáltak, és odavitték őt az emberhez.

17 És Ádám azt mondta: Ez csont volt a csontjaimból, és hús a húsomból; most neveztessék Asszonynak, mert az emberből vétetett;

18 Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, és egy test lesznek.

19 És mindketten mezítelenek voltak, az ember és felesége, és nem szégyenkeztek.

20 És a földből az Istenek megformálták a mező minden állatát, és a lég minden madarát, és Ádámhoz vitték ezeket, hogy meglássák, minek nevezi őket; és aminek Ádám az egyes élő teremtményeket elnevezte, az lett azok neve.

21 És Ádám nevet adott mind a jószágnak, a lég madarainak, a mező minden állatának; és ami Ádámot illeti, találtatott neki segítőtárs.