Amikor a mormonellenes irodalom megrengette a hitemet
Próbáltam félreseperni a kételyeimet, de egyre feszültebbé váltam, ahogy azok újra és újra visszatértek. Lehetek úgy misszionárius, hogy még mindig vannak kérdéseim az evangéliummal kapcsolatban?
Pár hónappal a misszióm előtt véletlenül rábukkantam néhány mormonellenes cikkre. Az ezekben a cikkekben leírt, az egyház történetéről és Joseph Smithről szóló, hamisan tálalt mondanivaló meggyengítette a bizonyságomat. Próbáltam félreseperni a kételyeimet, de egyre feszültebbé váltam, ahogy azok újra és újra visszatértek. Kérdések gyötörtek. Lehetek úgy misszionárius, hogy még mindig vannak kérdéseim az evangéliummal kapcsolatban? Jobb lenne inkább itthon maradnom? Buzgón imádkoztam az Úrhoz, arra kérve, hogy segítsen megválaszolni a kérdéseimet, és megerősíteni a hitemet, de a válaszok nem jöttek azonnal.
Az egyik nap Joseph Smith története jutott eszembe arról, hogyan kapta meg az ároni papságot – ez a történet mindig is lenyűgözött. Miközben Joseph Smith a Mormon könyvét fordította, észrevette, hogy az említést tesz a keresztelésről. A téma felkeltette az érdeklődését, így az írnokával, Oliver Cowderyvel elvonultak az erdőbe, és megkérdezték Mennyei Atyát a keresztelésről. Mennyei Atya megválaszolta az imáikat, és elküldött egy angyali hírnököt, Keresztelő Jánost, hogy adja át nekik az ároni papságot. Így megkeresztelkedhettek, és felhatalmazást kaptak a keresztelésre.
Ez a történet egy nagyon fontos tantételt tanít meg nekünk, amely újra és újra megjelenik a szentírásokban és az egyháztörténetben: a szentírások olvasása és az azokon való elmélkedés segíthet minket a további kinyilatkoztatásokhoz és a visszaállításhoz vezető úton. A szentírások megerősítik a bizonyságunkat és „sort sorra” (2 Nefi 28:30) tanítanak meg nekünk fontos evangéliumi tantételeket, így felkészültek lehetünk azok befogadására.
Rájöttem, hogy a hitem visszanyerése érdekében a szentírásokhoz kell fordulnom válaszokért. Elkezdtem olvasni a Mormon könyvét, olyan szentírásrészek után kutatva, amelyek elvezethetnek ahhoz a kinyilatkoztatáshoz, amelyre olyan nagy szükségem volt. Aztán ráakadtam egy versre Nefi első könyvében, amelyben Nefi egy angyal kérdésére ezt a választ adja: „Tudom, hogy [Isten] szereti gyermekeit; de nem ismerem minden dolognak a jelentését” (1 Nefi 11:17).
Miközben ezt a verset olvastam, rájöttem, hogy nem kell ismernem „minden dolognak a jelentését”, és hogy nem fogok mindenre választ kapni ebben az életben. De ahogy Nefi a bizonyságára támaszkodott, amikor egy olyan fogalommal találkozott, amelyet nem értett, úgyanúgy én is támaszkodhatok arra, amit már tudok, és haladhatok tovább hittel.
Ezen élmény óta gyakran követem azt, amiről Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa tanított: „Válaszokat fogunk találni a szentírásokban” (Beszélgetés a szentírás-tanulmányozásról. Liahóna, 2005. júl. 8.). Mindig erre az igazságra támaszkodom, amikor híján vagyok a megértésnek. Ahogy a szentírások felkészítették Josephet és Olivert arra, hogy részesüljenek a visszaállított egyház első szertartásában, úgy engem is folyamatosan vezetnek az ösvényen a további kinyilatkoztatás és fény felé.