Az első lépés a bűnbánat felé
A szerző Haitin, Ouest megyében él.
Úgy éreztem, mintha sötétség ereszkedne az életemre. Aztán felismertem, hogy beszélnem kell a püspökömmel.
Illusztráció: Joshua Dennis
Emlékszem, amikor a misszionáriusokkal kitűztük a keresztelkedésem időpontját. Megkérdezték, hogy készen állok-e megkötni ezt a szövetséget Mennyei Atyánkkal. Gondolkodás nélkül, örömtől repeső szívvel vágtam rá: „Igen!” El akartam fogadni azt a különleges ajándékot, melyet a szerető Atyám adott nekem, és tudtam, hogy nem lennék ilyen boldog, ha nem lenne jelen az életemben a Szabadító. Abban viszont nem voltam teljesen biztos, hogy mit tartogat számomra a jövő.
Végül eljött az a nagy nap. Felejthetetlen volt, én pedig nagyon boldog.
Sötét napok
A keresztelkedésem és konfirmálásom után hirtelen borús napok következtek. Családi gondokkal birkóztam, és küszködést jelentett Isten összes törvényét betartani. Nem tudtam, mit tegyek, és mindent fel akartam adni. Úgy tűnt, hogy senki nem ért meg.
Korábban mindig szerettem olvasni a Mormon könyvét, de abban az időszakban félretettem. Egy nap, amikor egyedül voltam otthon, éreztem, amint a Lélek szelíden arra késztet, hogy olvassam a Mormon könyvét. Előtte elmondtam egy imát, mert olyan választ szerettem volna találni, amely enyhíti a szenvedésemet. Rögtön Alma 5. fejezeténél nyitottam ki. A 27. vers így szól: „Úgy jártatok-e, hogy makulátlanul tartottátok magatokat Isten előtt? Mondhatnátok-e magatokban, ha most elszólítanának, hogy meghaljatok, hogy elég alázatosak voltatok? Hogy ruhátok meg lett tisztítva és fehérré tétetett Krisztus vére által, aki el fog jönni, hogy népét bűneitől megváltsa?”
Ezek a szavak végre megérintettek. Tudtam, hogy bűnbánatot kell tartanom, ezért megbeszéltem egy találkozót a püspökömmel. Tagadhatatlanul rémült voltam, de erőt vettem magamon, és felkerestem.
Megérteni Isten ígéretét
Amikor odaértem a püspök irodájához, akkora bűntudatom volt, hogy egyszerűen sarkon akartam fordulni. De aztán imádkoztam, hogy elég bátorságom legyen elmondani mindent, amit kell. A püspök beinvitált az irodájába, majd elmondott egy imát azért, hogy Isten a segítségére legyen. Úgy beszélgetett velem, mintha a fia lennék, és a szavai az irántam való szeretetét sugározták. Tanácsot adott, és megkért, hogy tegyek meg bizonyos dolgokat Isten megbocsátásának elnyeréséért, majd pedig térjek vissza egy újabb találkozásra.
Nagyon megörültem a kapott lehetőségnek. Követtem a tanácsát, és idővel megértettem Isten megbocsátásra vonatkozó ígéretét, amelyet Almának adott: „[H]a bűneit bevallja előtted és előttem, és őszinte szívvel bűnbánatot tart, annak bocsáss meg, és én is meg fogok neki bocsátani” (Móziás 26:29). Miután őszinte bűnbánatot tartottam, tudtam, hogy Isten megbocsátott nekem. Végre érezhettem Mennyei Atya szeretetét a szívemben, a sötétség pedig eloszlott. Büszke voltam magamra és boldog.
A püspök azért van, hogy segítsen
A püspök az Úr képviselője az egyházközség felé. Tudnod kell, hogy ő azért van ott, hogy segítsen megtalálnod azt a boldogságot, amelyet Isten számodra tartogat. Bízz benne. Ha gondjaid vannak, vagy bűnbánatot kell tartanod, menj és keresd fel. Ő majd segít neked.
Tudom, néha nem könnyű felkeresni őt. Azonban Lorenzo Snow elnök (1814–1901) így részletezte Mennyei Atyánk örökkévaló tervét: „Merem állítani, hogy a [halandóság előtti] lélekvilágban, amikor elhangzott a javaslat, hogy… haladjunk át e mostani tapasztalaton, az nem volt teljességgel kellemes és örömteli… Mégis kétségtelen, hogy láttuk és világosan megértettük ott, hogy felmagasztosulásunk és dicsőségünk elnyerése érdekében mindez szükséges tapasztalat…” Majd hozzátette: „…készen álltunk eleget tenni Isten akaratának, aminek következtében most itt vagyunk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Lorenzo Snow [2012]. 114–115.).
A bűnbánat része annak, ahogy eleget teszünk Isten akaratának. Ahelyett tehát, hogy félsz a püspöködtől, inkább barátkozz össze vele. Isten választotta őt, és a Jézus Krisztushoz jövetel révén segíthet neked bűnbánatot tartani és meggyógyítani a lelkedet. Az Úr segíteni akar nekünk, de nekünk meg kell tennünk azt az első lépést a bűnbánat felé. Akkor pedig láthatjuk az Ésaiás 1:18 ígéretének beteljesedését, miszerint „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek”. A püspök azért van, hogy ebben segítsen.
Bizonyságomat teszem arról, hogy Isten él, és hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk. Mindketten nagyon szeretnek bennünket!