Én megküzdöttem azért, hogy legyőzzem a pornográfiát. Ő miért nem tesz ugyanígy?
Amikor megtudtam, hogy a barátomnak gondjai vannak a pornográfiával, minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni, hogy a Szabadítóhoz forduljon segítségért.
A szerző Guatemalában él.
Már körülbelül egy éve randiztam egy fiatalemberrel, akibe őrülten szerelmes voltam. Tényleg azt gondoltam, hogy hozzá fogok menni feleségül. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy a vele való randevúzás által újra szembe találom majd magam egy olyan problémával, amellyel korábban én is küszködtem, és amelyet minden erőmet beleadva le is győztem.
Amikor a missziós szolgálatomra készültem, fel kellett keresnem a püspökömet és beismernem neki, hogy a múltban gondjaim voltak a pornográfiával. Miután bűnbánatot tartottam és megszabadultam ettől a lelki tehertől, azt hittem, a pornográfia soha többé nem lesz hatással az életemre. De tévedtem.
Amikor megtudtam, hogy a férfi, akihez feleségül szándékozom menni, pornográfiát néz, készen álltam rá, hogy segítsek neki és támogassam őt, hogy le tudja küzdeni azt. Én már végigjártam a bűnbánat folyamatának és a pornográfia legyőzésével járó erőfeszítésnek az ösvényét, és tudtam, hogy mit képes megtenni őérte az Úr. Azonban valahányszor a gondja leküzdéséhez szükséges segítség irányába próbáltam terelni őt, valami mindig rosszul alakult. Úgy tűnt, mintha nem is vágyna a segítségre. Idővel rájöttem, hogy más elképzeléseink vannak a pornográfiával kapcsolatban. Habár mindketten az egyház tagjai voltunk, úgy tűnt, az evangélium tanításai nem ugyanazt a jelentést hordozzák számunkra.
Ez szörnyen elkeserített. Szerettem őt, és hittem abban, hogy segítséggel képes lenne felülkerekedni ezen a gondon. Emellett sebezhetőnek is éreztem magam amiatt, hogy ugyanazzal a gonddal kell szembenéznem, amelynek a leküzdésén korábban oly keményen dolgoztam. Egyik este úgy döntöttem, hogy imádkozom és bölcsességet kérek Mennyei Atyámtól azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek. Szükségem volt erőre ahhoz, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek, valamint azt is tudni szerettem volna, hogyan támogassam azt az embert, akivel meg terveztem osztani az életemet.
Amikor végre megkaptam a választ, békét éreztem, és tudtam, hogy egy konkrét célt szem előtt tartva el kell beszélgetnem a férfival, akivel randevúzom. Szerettem volna, ha tudja, milyen elvárással randizom valakivel: szeretnék templomi házasságot kötni és gyerekeket vállalni. Tudnom kellett, hogy a jövőképeink összeillenek-e, és hogy ő a Szabadító felé halad-e. Tudnom kellett, hogy érdemes-e folytatnunk a kapcsolatunkat. Nagy reményeim voltak, és hittem benne, hogy miután beszéltünk, minden meg fog oldódni.
Egy napsütéses délutánon osztottam meg vele a majdani családommal és a gyermekeim evangéliumban való felnevelésével kapcsolatos álmaimat és céljaimat. Miután végighallgatott engem, meglepetésemre a barátom ideges lett rám. Rádöbbentem, hogy nagyon különböző elképzeléseink vannak a jövővel kapcsolatban. Ez lesújtott, de meglepő módon békét éreztem, és tudtam, hogy a helyes válasz az, hogy vessek véget a kapcsolatnak. A barátom nem tartott ott, hogy hajlandó legyen megpróbálni legyőzni a pornográfiával kapcsolatos gondjait, vagy hogy a Szabadítóhoz forduljon segítségért – én pedig nem tudtam neki segíteni, ha ő nem akarta a segítséget.
Egy darabig azon tűnődtem, hogy ha helyesen cselekedtem, és minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy segítsek neki, akkor hogy lehet, hogy a szívem mégis millió darabra tört össze. Miután még utoljára kisírtam magam miatta, arra a békére kezdtem összpontosítani, amelyet akkor éreztem, amikor véget vetettem a kapcsolatnak. Tudtam, hogy a válasz a mennyből érkezett.
Jó pár év eltelt, mióta véget ért a kapcsolatom ezzel a férfival, én pedig még mindig annak a jó embernek látom őt, aki mindig is volt. Azonban azt is tudom, hogy saját magának kell segítségért fordulnia a Szabadítóhoz – én nem kényszeríthetem erre. Ahogy nekem, úgy neki is van önrendelkezése. Ezen élmény óta megpróbáltam habozás nélkül követni a Szent Lélek hangját. Tudom, hogy Mennyei Atyának mindannyiunk számára van egy terve, és bízhatunk abban, hogy ha a Lélek sugalmazásaira alapozzuk a döntéseinket, akkor Ő soha nem fogja engedni, hogy tévútra vezessenek bennünket. Ő mindig felkészít bennünket az elkövetkezendő jó dolgokra.