A Szabadító példája a barátkozásra
Mindannyian átesünk a magány időszakain, de a Szabadító példája tanít nekünk pár dolgot arról, hogyan szerezzünk barátokat.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Fiatal felnőttként mindannyian átesünk a magány időszakain – elköltözünk a tanulmányaink miatt, hazatérünk egy misszióból, szakításokon megyünk keresztül, mi vagyunk az egyetlen egyháztag a környéken, újak vagyunk az egyházközségben, egyedülállóak vagyunk, a házastársunk sokat van távol otthonról, friss szülők lettünk, és még rengeteg minden. Az élet egyes szakaszaiban egyszerűen nem igazán könnyű barátokat szerezni.
De nem is lehetetlen! Mint mindenben, a válasz most is a Szabadító követésében rejlik. Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megjegyezte: „A barátságban, ahogy az evangélium minden más tantételében is, Jézus Krisztus a Példaképünk.”1 Íme mindössze néhány dolog, amelyet a Szabadító példájából megtanulhatunk a barátkozásról:
Keresd meg őket!
Jézus nagyra értékelte a barátságot. Szüksége volt mások segítségére és támogatására – ahogy mindannyiunknak! –, hogy véghez vihesse földi szolgálattételét. Ám ahelyett, hogy megvárta volna, amíg a megfelelő emberek megjelennek az ajtaja előtt, Ő ment el megkeresni őket! Olyan helyekre ment, ahova rendes esetben valószínűleg nem ment volna (lásd Lukács 5:3–10), több helyen is járt (lásd Márk 1:16; János 1:36), és még meg is hívott másokat, hogy jöjjenek és lássák meg, hol lakik (lásd János 1:40).
Lehet, hogy nekünk nem ugyanazon okok miatt van szükségünk barátokra, mint a Szabadítónak, de akkor is fontos, hogy jó emberekkel vegyük körül magunkat. Ha az életednek egy olyan szakaszában vagy, amikor úgy látod, hogy barátokra van szükséged, akkor keresd meg őket! Vegyél részt egyházi és más tevékenységeken, mutatkozz be, próbálj ki új dolgokat, tarts egy kis összejövetelt, nyújts őszinte szolgálattételt (bárkinek nyújtasz is éppen szolgálattételt, valószínűleg neki is szüksége van barátra!), és azon veszed észre magad, hogy egyre több lehetséges barát vesz körül.
Mutass rá mások jóságára!
Szeretem azt a részt, amikor Jézus találkozik Nátánaellel, és így szól: „Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen” (János 1:48). Mindig arra emlékeztet engem ez a vers, amikor csak eszembe jut, hogy keresnem kell másokban a jót, és hírül kell adnom, ha ilyet látok.
„Mister” Fred Rogers [népszerű amerikai tévés személyiség – a ford.], aki meglehetősen értett a barátkozáshoz, szintén rámutatott arra, hogy mennyire krisztusi tulajdonság a jót keresni másokban. „Hiszem, hogy a megbecsülés szent dolog – mondta. – Hogy amikor azt keressük, ami a legjobb abban az emberben, akivel az adott pillanatban vagyunk, akkor azt tesszük, amit Isten tesz. Azzal tehát, hogy szeretjük és megbecsüljük a felebarátunkat, valami igazán szent dolog részesei vagyunk.” 2
Imádkozz barátokért!
A Szabadítóhoz kapcsolódó földi élmények közül a legemlékezetesebbek minden bizonnyal azok voltak, amikor másokért imádkozott. A nefiták feljegyezték, hogy „senki nem képes elképzelni, mily nagy öröm töltötte be a lelkünket, amikor hallottuk őt értünk az Atyához imádkozni” (3 Nefi 17:17). Lehet, hogy az imáink nem annyira meghatóak, mint az Ő imái, de attól még szakíthatunk időt arra, hogy imádkozzunk azokért, akik fontosak nekünk.
Nemcsak a barátaidért imádkozhatsz, hanem azért is, hogy legyenek barátaid. Amikor „minden dolgodban tanácskoz[ol] az Úrral” (Alma 37:37) – beleértve a magánnyal és a barátok szükségességével kapcsolatos aggodalmaidat –, akkor Ő nem csupán „jóra fog vezetni”, hanem a jóhoz is elvezet – jó emberekhez, akik jó barátaid lehetnek.
Tekints a Szabadítóra!
Jézus tudja, mit érzünk, amikor magányosak vagyunk, mert Ő is a „gyötrelem ismerője” (Móziás 14:3) – és a magányosság ismerője – volt. Szóval, még ha barátként a legjobbak vagyunk is, valószínűleg akkor is lesznek magányos időszakaink vagy pillanataink. Viszont a magányosság emlékeztetőül is szolgálhat számunkra arra az isteni megbízatásra, miszerint szeressük egymást (lásd János 13:34).
Ha jelenleg is a magány időszakában vergődsz, tekints a Szabadító példájára. Mindenekelőtt pedig köss Vele barátságot! Ő – és a mi Mennyei Atyánk – soha nem hagy téged egyedül.