Isten leányainak és az Ő papsági hatalmának összekapcsolása
A nők nélkülözhetetlen résztvevői annak a munkának, melyet Isten az Ő papsági hatalmán keresztül valósít meg.
Mostanra minden korábbinál jobban ráébredtem, hogy milyen fontos megérteni a papságot és a nők számára abból fakadó áldásokat. Olyan napokat élünk, amikor minden az egyenlőségről, a befolyásról, a méltányosságról és a másságtűrésről szól – sokszor minden más erény rovására is. Mi több, sokak számára kifejezetten zavarosak az olyan kérdések, mint az önazonosság, a felhatalmazás birtoklása, a lelkiség vagy akár Isten.
Számos olyan nő, aki nincs tudatában annak, hogy milyen áldások érhetőek el számára, nem használja ki teljes mértékben a rendelkezésére álló lelki lakomát. A férfiak közül is sokan vannak, akik nem értik világosan ezt a témát.
Hogyan érthetnénk meg jobban a nők és a papsági hatalom között fennálló kapcsolatot, és miként segíthetnénk nekik abban, hogy előlépjenek és elfoglalják „jogos és szükséges hely[ü]ket az otthon[u]kban, a közösség[ü]kben és Isten királyságában – sokkal inkább, mint eddig bármikor is”1? Először is, alázattal törekedhetünk arra, hogy megértsük a papságra vonatkozó igazságokat, különösképpen az egyházi vezetők legfrissebb tanításait. Másodszor, igyekezhetünk megérteni, hogy egyes nők miért nem használják ki maradéktalanul azt, hogy részesülhetnek Isten papsági hatalmából. Harmadszor, tudatában lehetünk annak, hogy miként segíthetünk a nőknek még teljesebb mértékben részt venni abban a munkában, melyet Isten az Ő papsági hatalmán keresztül valósít meg.
1. Milyen igazságok kerültek tisztázásra a nőket és a papságot illetően?
Az apostolok és az általános női vezetők a közelmúltban még nagyobb hangsúlyt fektettek a nők és a papság kapcsolatára. Következzen néhány olyan igazság, amelynek megértése és helyes tanítása létfontosságú.
A papság Isten hatalma és felhatalmazása.
A papság az a hatalom, amely által Isten megvalósítja a szabadítás nagyszerű munkáját, véghezvíve „az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). A férfiaknak és a nőknek is fontos szerepe van Isten munkájában, és mind a férfiak, mind a nők részesülhetnek az Ő hatalmából az Ő munkájának elvégzéséhez.
A nők hivatalos és döntő szerepet töltenek be a szabadítás munkájában.
Bonnie L. Oscarson, a Fiatal Nők korábbi általános elnöke kijelentette: „Minden nőnek a papság munkájának nélkülözhetetlen résztvevőjeként kell látnia magát. A nők ebben az egyházban elnökök, tanácsosok, tanítók, tanácsok tagjai, nőtestvérek és anyák; és Isten királysága nem működhet, hacsak fel nem kelünk, és hittel eleget nem teszünk a kötelességeinknek.”2
Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) ezt tanította: „Isten feladatot adott a nőknek itt az egyházban az Ő királysága építésében. Ez nagyszerű hármas feladatkörünk minden vetületét érinti: elsőként az evangélium tanítását a világnak; másodikként az egyház tagsága hitének megerősítését és boldogságának építését; harmadikként pedig a halottak szabadítására vonatkozó nagyszerű munka továbbvitelét.
Az egyházban a nők a fivérek társaiként viszik előre az Úr e hatalmas munkáját. […] A nők óriási felelősséget viselnek, és számot fognak adni e feladatok elvégzéséért. Ott vannak a saját szervezeteik élén, és ezek a szervezetek erősek és életképesek, valamint jelentős erőkként teszik jobbá a világot. Szerepkörük a papság[viselőkhöz] társul, akikkel közösen igyekeznek építeni Isten királyságát a földön. Tiszteljük és becsüljük a képességeiteket. Vezetést, erőt és lenyűgöző eredményeket várunk attól, ahogyan az általatok felügyelt szervezeteket igazgatjátok. Pártolunk és támogatunk benneteket, Isten leányait, akik nagyszerű együttműködésben dolgozva segítenek neki véghez vinni Isten minden fiának és leányának halhatatlanságát és örök életét.”3
Akik a papsági kulcsokat viselik, ők a nőkre és a férfiakra egyaránt szoktak hatalmat és felhatalmazás bízni.
„A papsági kulcsok az a felhatalmazás, amelyet Isten adott a [papságviselőknek], hogy irányítsák, felügyeljék és kormányozzák papságának használatát a földön.”4 Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ekképpen beszélt erről: „Az egyházban végzett minden egyes cselekedet vagy szertartás olyasvalaki közvetlen vagy közvetett felhatalmazása birtokában zajlik, aki rendelkezik annak a feladatnak a kulcsaival.”5
A nők – ahogy a férfiak is –felhatalmazással rendelkeznek az elhívásuk elvégzésére olyasvalaki irányítása alatt, aki papsági kulcsokkal rendelkezik. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke leszögezte: „Azok, akik papsági kulcsokkal rendelkeznek…, szó szerint lehetővé teszik a papsági felhatalmazás gyakorlását, és a papsági hatalomból való részesedést mindenki számára, aki hithűen szolgál az irányításuk alatt.”6
Oaks elnök ezt mondta: „Nem szoktuk meg, hogy a nőkről úgy beszéljünk, mint akik a papság felhatalmazásával rendelkeznek az egyházi elhívásaikban – de mégis, milyen más felhatalmazás lehetne ez? Amikor egy nőt – akár fiatalt, akár időset – elválasztanak teljes idejű misszionáriusként az evangélium prédikálására, akkor papsági felhatalmazást kap egy papsági feladat ellátására. Ugyanez érvényes akkor is, amikor egy papsági kulcsokat birtokló személy irányítása alatt elválasztanak egy nőt, hogy valamelyik egyházi szervezetben hivatalt töltsön be vagy tanítson.”7
Amikor ezt az elvet tanítom a diákjaimnak, gyakran teszem fel nekik a kérdést: „Ha egy cövekben közös gyűlést tart a Fiatal Férfiak elnöksége és a Fiatal Nők elnöksége, akkor azon ki elnököl?” Minthogy a cöveki Fiatal Nők elnökét és a cöveki Fiatal Férfiak elnökét egyaránt olyan személy hívta el és választotta el, aki papsági kulcsokat visel (vagyis a cövekelnök), az elhívásukban mindketten ugyanazzal a papsági felhatalmazással rendelkeznek, ebből kifolyólag egyikük sem elnököl a másik felett. Leginkább annak lenne értelme, ha felváltva vezetnék le a gyűléseket.
Az Úr az Ő papságán keresztül egyformán áldja meg a nőket és a férfiakat is.
Az Úr számos áldást biztosít a papságán keresztül, és ezek minden egyháztaghoz eljuthatnak, aki szent szövetségeket köt és tart meg. Ballard elnök így tanított erről: „Mindazok, akik szent szövetségeket kötöttek az Úrral, és akik tiszteletben tartják ezeket a szövetségeket, jogosultak arra, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjanak, áldásban részesüljenek az angyalok szolgálattétele által, társalogjanak Istennel, elnyerjék az evangélium teljességét, és ami a legfőbb, hogy Jézus Krisztussal együtt örököseivé váljanak mindannak, amivel Atyánk rendelkezik.”8
Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) arra tanított, hogy „a papság áldásai nem csak a férfiakra korlátozódnak. Ezek az áldások… az egyház minden hithű asszonyára is kiáradnak. […] Leányainak az Úr felajánl minden lelki ajándékot és áldást, amely fiai számára elérhető”9.
És amikor a nők Atyjuk munkájával foglalkoznak, megáldatnak azzal, hogy ők is „örökösei [lesznek] Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak” (Rómabeliek 8:17; lásd még 16. vers).
A nők és a férfiak (házasok és egyedülállók) egyaránt felruháztathatnak papsági hatalommal a templomban.
1833-ban az Úr azt az ígéretet tette Joseph Smithnek, hogy a szentek – a férfiak és a nők is – „felruház[tatnak majd] hatalommal a magasságból” (Tan és szövetségek 95:8). Ballard elnök kifejtette ezzel kapcsolatban: „A felruházás szó szerint a hatalom ajándéka. Mindenki, aki belép az Úr házába, a papság szertartásaiban jár el. Ez a férfiakra és a nőkre szintúgy vonatkozik.”10 Minden érdemes egyháztag, aki részesült a felruházásában, és megtartja a szövetségeit, melyeket a templomban kötött, rendelkezik papsági hatalommal. Így tehát a nők – férjezettek vagy egyedülállók – rendelkezhetnek otthonukban papsági hatalommal, függetlenül attól, hogy ellátogat-e hozzájuk egy papságviselő.
Sheri Dew, aki korábban tanácsos volt a Segítőegylet Általános Elnökségében, ezt kérdezte: „Mit jelent hozzáférni a papsági hatalomhoz? Azt jelenti, hogy kinyilatkoztatást kaphatunk; angyalok szolgálattétele áldhat meg és segíthet minket; megtanulhatjuk széthúzni a fátylat, mely elválaszt bennünket Mennyei Atyánktól; erősebbé válhatunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek; védve lehetünk; megvilágosíttathatunk és a mostaninál okosabbá tétethetünk – mindezt bármiféle halandó közreműködés nélkül.”11 Mi e hatalom legfontosabb eredménye, és hogyan érhető el? Az Úr kinyilatkoztatta, hogy „az isteniség hatalma” – beleértve az arra való hatalmat, hogy olyanná váljunk, mint Ő – a papsági szertartásokon keresztül nyilvánul meg (lásd Tan és szövetségek 84:20).
A papsági felhatalmazás időnként másként működik az egyházban, mint a családban.
Az egyház szervezete alá- és fölérendeltségre, a család viszont apai vezetésre alapul. Oaks elnök azt tanította, hogy vannak bizonyos „eltérések… abban, ahogyan a papsági felhatalmazás a családban és az egyházban működik.”12 Az isteni terv szerint a férjnek és a feleségnek lehetnek bizonyos eltérő feladatai, ám „egyenlő partnerekként” működnek együtt.13 L. Tom Perry elder (1922–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Ne feledjétek, fivérek, hogy a család vezetőjeként betöltött szerepetekben a feleségetek a társatok! […] Isten már a kezdetek óta arra utasította az emberiséget, hogy a házasságnak egységben kell egyesítenie a férjet és a feleséget. Ezért tehát a családban nincs elnök vagy alelnök. A pár örökkévalóan együtt munkálkodik a család javára. Eggyé válnak szóban, tettben és cselekedetben, miközben vezetik, útmutatással látják el és irányítják a családi egységüket. Egy szinten vannak. Közösen és egyetértésben tervezik és szervezik meg a család ügyeit, ahogy haladnak előre.”14
De mi történik az egyik házastárs halálakor? Oaks elnök ezt tanította: „Édesapám halála után édesanyám elnökölt a család felett. Nem volt papsági hivatala, azonban a házaspár túlélő szülőtagjaként ő lett a családja kormányzó tisztségviselője. Ugyanakkor tökéletesen tiszteletben tartotta a püspökünk és a többi egyházi vezető papsági felhatalmazását. Ő elnökölt a családja felett, de ők elnököltek az egyház felett.”15
2. Buktatók
Milyen buktatók állhatnak annak útjában, hogy a nők maradéktalanul éljenek azzal, hogy részesülhetnek Isten papsági hatalmából?
Zavar a férfiak és a nők fejében a papságot illetően.
Oaks elnök ezt tanította: „A melkisédeki papság nem egy státusz vagy egy címke, hanem isteni hatalom, mely azért lett ránk bízva, hogy elősegítsük Istennek a gyermekeiért végzett munkáját. Mindig tartsuk észben, hogy a papságot viselő férfiak nem »a papság«. Nem helyénvaló az a megnevezés, hogy »a papság és a nők«. Mondjuk azt, hogy »a papság viselői és a nők«.”16
Amikor úgy fogalmazunk, hogy „a papság most elénekel egy éneket”, vagy „önkéntesekre van szükségünk a papságból, akik elmennek a Fiatal Nők táborba”, olyankor a legjobb szándék ellenére is kárt okozunk magunknak és másoknak, mert zavarodottságot szítunk és táplálunk, és lekicsinyeljük Isten hatalmát.
Azt gondolni, hogy a papságnak semmi köze a nőkhöz.
Amikor arról van szó, hogy a papságról fogunk tanulni, egyes nővérek azt mondják: „Én ezt nyugodtan kihagyhatom, rám nem vonatkozik.” Csakhogy a papság Isten minden gyermekét megáldja, ezért mindannyiunk hasznára válik, ha jobban megértjük azt. Mindannyiunknak hasznára válna, ha jobban értenénk a papságot. Gondoljunk bele, mekkora áldást jelentene az egyház és a családunk számára, ha az egyháztag férfiak és nők egyformán otthon lennének a papságra vonatkozó igazságok megértésben és tanításában.
Linda K. Burton, a Segítőegylet korábbi általános elnöke kiemelte, hogy nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is tanulmányozniuk kell a papság témáját. „Nővérek! Nem állhatunk ki és taníthatjuk azokat a dolgokat, amelyeket mi magunk nem értünk és nem ismerünk.”17
Kitalált korlátok közé kényszeríteni a nőket.
Egyértelmű, hogy az egyházban bizonyos elhívásokat csak papsági hivatalba elrendelt személyek tölthetnek be, de nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne korlátozzuk a női egyháztagokat pusztán a kultúrában, történelemben, tévképzetekben vagy hagyományokban gyökerező okok miatt. Példának okáért a nők képesek arra, hogy hozzáértő vezetők és tanítók, az egyházi tanácsok fontos hangjai, és bármilyen korú egyháztag számára a tanítványság erőteljes példái legyenek.
3. Mit tehetünk mi?
Íme néhány mód arra, ahogy mindegyikünk segíthet, hogy nővéreink az evangéliumban még teljesebb mértékben vegyenek részt abban a munkában, amelyet Isten az Ő papsági hatalmán keresztül valósít meg.
Ismerjük a Fivérek és a női vezetőink legfrissebb üzeneteit!
Az elmúlt néhány évben a Tizenkét Apostol Kvórumának több rangidős tagja is szólt kifejezetten a nők szerepéről az egyházban. Vajon mi alaposan odafigyelünk ezekre a beszédekre?
Russell M. Nelson elnök például a következő nyomatékos kijelentést tette 2015-ben: „Isten királysága nem teljes és nem is lehet teljes olyan nők nélkül, akik szent szövetségeket kötnek és betartják azokat, olyan nők nélkül, akik Isten hatalmával és felhatalmazásával szólnak!”18
Segítsünk minden egyháztagnak megérteni a nők egyedi szerepét a papság működésében!
Ballard elnök így emlékeztette a Segítőegyletben lévő nőket: „A ti befolyásotok köre egyedi kör: a férfiak nem képesek ezt utánozni. Senki sem képes meggyőzőbben és erőteljesebben védelmezni a Szabadítót, mint ti: Isten leányai, akik ekkora belső erővel és meggyőződéssel rendelkeztek. Egy megtért asszony hangjának ereje mérhetetlenül hatalmas, és az egyháznak minden korábbinál nagyobb szüksége van a hangotokra”.19 Bonnie L. Oscarson kijelentette: „Az egyház[tag nőknek] úgy kell magukra tekinteniük, mint a szabadítás papság által irányított munkájának nélkülözhetetlen résztvevőire, nem úgy, mint akik csak nézelődnek és támogatást nyújtanak.”20
Adjunk a női vezetők szavára!
Okkal figyelünk oda komolyan azok szavára, akiket prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatunk. Ők viselik a királyság kulcsait, és az Úr rajtuk keresztül irányítja a munkáját. Amellett, hogy ők tanítanak minket, női egyházi vezetők is el lettek választva és kaptak papsági felhatalmazást arra, hogy az egyházban lévő férfiakhoz és nőkhöz egyaránt szóljanak. Érdemes az ő tanításaikra is figyelnünk, és meghallanunk, hogy milyen tanácsot szán nekünk Isten rajtuk keresztül.
Vonjuk be a nőket a tanácsokba – nemcsak névleg, hanem tettekben is!
Ballard elnök ezt mondta: „Bármely papsági vezető, aki nem vonja be teljes tisztelettel és részvétellel a vezetéssel megbízott nővéreit, nem tartja tiszteletben és nem magasztalja fel a neki adott kulcsokat. Mindaddig csökkent lesz a hatalma és a befolyása, amíg meg nem tanulja az Úr útjait.”21
Ne adjunk „végleges” válaszokat olyan kérdésekre, amelyekre maga az Úr sem adott még választ!
Oaks elnök óva intette az egyháztagokat, hogy kerüljék az olyan kérdések megválaszolását, amelyeket az Úr sem válaszolt meg: „Ne kövessük el ugyanazt a hibát, amelyet a múltban elkövettek…, miszerint megpróbálták megindokolni a kinyilatkoztatásokat. Az indoklásokról ki szokott derülni, hogy jelentős részben emberi találmányok. A kinyilatkoztatások azok, melyeket az Úr akarataként támogatunk, és ebben rejlik a biztonság.”22
Ballard elder egy tökéletes példát is említ: „Miért rendelik el a férfiakat – és nem a nőket – papsági hivatalokba? […] Az Úr nem nyilatkoztatta ki, hogy miért úgy szervezte meg az egyházát, ahogy megszervezte.”23 Ballard elnök arra is figyelmeztetett, hogy ne terjesszünk még „a hit táplálásának céljából sem alaptalan szóbeszédeket, vagy idejétmúlt értelmezéseket és magyarázatokat a múltbéli tanunk és gyakorlataink kapcsán. Mindig bölcs döntés rászokni az élő próféták és apostolok szavainak tanulmányozására; naprakésznek maradni az egyház aktuális kérdéseivel, előírásaival és bejelentéseivel kapcsolatban a mormon-sajtoszoba.hu és az LDS.org oldalak segítségével; és elismert, megfontolt és hithű utolsó napi szent kutatók műveiből tájékozódni, hogy biztosan ne tanítsatok igaztalan, idejétmúlt, különc és furcsa dolgokat.”24 Ne feledjük, hogy időnként a „nem tudom” a lehető legjobb válasz. Szorgalmasan kell keresgélnünk a hit világosságánál, hogy megismerjük az isteni igazságot.
Segítsünk a nőknek és a férfiaknak jobban megérteni a papságot!
Döntő fontosságú segíteni mind a férfiaknak, mind a nőknek abban, hogy magabiztosan használják a képességeiket a papság tanulmányozására és megismerésére. Többek között – de nem kizárólag – a következő szentírásrészek lehetnek segítségünkre ebben a folyamatban: Alma 13. fejezete, továbbá a Tan és szövetségek 2., 13., 20., 76., 84., 95., 107., 110., 121. és 124. szakasza. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mennyire fontos, hogy elmenjünk a templomba abból a célból, hogy ne csupán válaszokra, hanem legfőképpen sugalmazott kérdésekre törekedjünk hithűen ezzel a témával kapcsolatban.
Bruce R. McConkie elder (1915–1985) a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő szavakkal tanított erről: „A papságnak e tana – mely ismeretlen a világ előtt, és még az egyházon belül is csupán kevéssé ismert – nem tanulható meg csupán a szentírásokból. […]
A papság tana csakis személyes kinyilatkoztatás által ismerhető meg. Sorról sorra és előírásról előírásra érkezik a Szentlélek hatalma által azokhoz, akik teljes szívükkel, lelkükkel, elméjükkel és erejükkel szeretik és szolgálják Istent. (Lásd T&Sz 98:12.)”25
Segítsünk a nőknek megérteni, hogy az Úr és az Ő prófétái mellett a helyük!
A világ egyre megosztóbbá és gunyorosabbá válik. A nőket sok tekintetben szembeállítják egymással. Határozott vélemények és mélyenszántó érzelmek ütköznek. Gondoljunk bele, milyen jó hatást gyakorolna a világra az, ha az egyház minden tagja elmondhatná, hogy Eszterhez hasonlatosan „e mostani időért” (Eszter 4:14) lett megőrizve, és hogy egyénként éppúgy, mint a többiekkel egységben, a világ vezetésében és nem annak követésében van rá szükség.
4. Befejezés
Emma Smith kijelentette: „Valami rendkívülit fogunk tenni. […] Rendkívüli eseményekre és sürgős segélyhívásokra számítunk.”26 E sürgős segélyhívások – mi több, könyörgések – az elmúlt néhány év során olyan mértékben érkeztek a nővérekhez az egyházi vezetőktől, ahogy még soha. Amint jobban megértjük a papsághoz tartozó igazságokat; amint felismerjük a lehetséges okokat, amiért számos nő nem él eléggé a kiváltságaival; és amint a nőkkel és a papsági munkában való részvételi lehetőségeikkel kapcsolatban elnyert tudásnak megfelelően cselekszünk, akkor rátalálhatunk „az annak tudatából eredő örömre és békességre, hogy tanításotok által megérintettétek valaki életét, hogy felemeltétek Mennyei Atya egyik gyermekét az ahhoz vezető útján, hogy majd egyszer Atyánk őt is újra karjaiba zárhassa”27.