Ne hagyd ki ezt az áhítatot!
Szövetségek, krokodilok és te
Egy 2020. október 13-án, Salt Lake Cityben (USA, Utah), az Ensign College hallgatói számára tartott beszéd alapján. A teljes szöveg elolvasható az ensign.edu oldalon.
Sharon Eubank nővér megosztja, hogyan kerüljük el biztonságban az életünkben ólálkodó krokodilokat, és hogyan segíthetünk másoknak is elkerülni őket.
Néha, amikor utazom, az emberek nekem szoktak ajándékozni számukra fontos dolgokat. Nemrég valaki otthonában voltam, és ajándékba adott nekem egy fából készült krokodilt, melyet ő maga faragott. Gyönyörűen volt kifestve. Voltak karmai, fehér szeme, és az egész egy zöldre pácolt fából készült.
Olyan helyre tettem, ahol mindennap látom. Elmondom, hogy miért tartottam meg a krokodilt. Olyasmire emlékeztet, ami fontos számomra, és remélhetőleg számotokra is az lesz.
Amikor jönnek az élet krokodiljai
Néhányan közületek talán tudják, hogy van Kenyában egy Mara nevű folyó. Az év bizonyos időszakaiban sokféle vadállat kel át rajta, hogy eljussanak a másik oldalon lévő édes füvekhez.
A folyó azonban az ötméteres nílusi krokodilok otthona is. A krokodilok nagyon szeretik a csordák vándorlását, és mindig várják, hogy ismét ehessenek.
Gyakorta az olyan tapasztalatlan állatok, mint például az antilop, nem érzékelik a lapító krokodilok jelentette veszélyt. Elnéznek a folyó felett, és egy ártatlan külsejű állatot látnak, amely a növények közepette lebeg, így aztán beugranak és elkezdenek átkelni a folyón. Nem számítanak arra, hogy milyen gyorsan tudnak haladni a krokodilok, és milyen erős az állkapcsuk, amikor ráharapnak valamire.
Néha mi vagyunk az antilop és Sátán a krokodil. A víz átkelésével kapcsolatos tapasztalatlanságunk okán, bár látjuk a krokodilokat a folyóban, nem gondoljuk, hogy veszélyt jelentenének. Figyelmen kívül hagyjuk a krokodilokat és elkezdünk átgázolni a sodráson.
Általában követ minket a csorda is, azt gondolva, hogy ha mi már bementünk, akkor ők is nyugodtan megtehetik. Sátán addig vár, amíg mindenki mélyen a vízbe nem merül, majd pedig lecsap.
Mennyei Atyánk tudja, hogy tapasztalatlanok vagyunk, de ennek ellenére valószínű, hogy – képletesen szólva – át kell majd kelnünk életünk folyóin. Ő nem feltétlenül távolítja el a krokodilokat az életünkből, de némi segítséget azért nyújt nekünk ahhoz, hogy eljussunk a folyó túlpartjáig.
Ma három ilyen segítségről szeretnék beszélni, melyet Mennyei Atya ad.
Tapasztalt zebrák és gnúk = A szentírások
Az első segítséget, melyet kínál nekünk, azok jelentik, akik előttünk már sikeresen átkeltek a folyón. Gyakran látni, ahogy az antilopok zebrákkal és gnúkkal csoportosulnak a parton. A zebrák és a gnúk sokkal gyakrabban kelnek át a folyón, mint az antilopok. Ha tudnának beszélni az antilopokkal, akkor lenne mit mondaniuk, de nem biztos, hogy az antilopokat mindig érdekelné.
Hol vannak leírva azoknak a tapasztalatai, akik már sikeresen átkeltek a folyón? A szentírásokban.
Amire azt mondhatjátok, hogy „jó, jó, Eubank nővér, de a szentírások nem fedik le azokat a dolgokat, amelyek az én életemben zajlanak”.
Almát majdnem bekapta egy krokodil
Hadd mondjak egy példát az ifjabb Almával kapcsolatban. Fiatal felnőttkorát annak pontos ellentétével töltötte, amit a szülei szántak számára. Fellázadt Isten ellen, feladta a parancsolatok követését, és erőszakoskodott, gúnyolódott a jó emberekkel. Aztán egy nap valami történt. Megjelent neki egy angyal. Alma szavaival szólva:
„Lelkemet örök gyötrelem kínozta…
Igen, minden bűnömre és gonoszságomra emlékeztem, melyek miatt a pokol fájdalmai gyötörtek; igen, láttam, hogy fellázadtam Istenem ellen…
Igen, és sok gyermekét megöltem, vagyis inkább pusztulásba vezettem” (Alma 36:12–14).
Alma lényegében tudatlan antilopként ugrott a vízbe, majd pedig a többi antiloppal is erőszakoskodott, amikor vonakodtak vele a vízbe menni. És amikor mind csapdába estek a sodrásban, a krokodilok körülvették őket és egyre közelebb úsztak hozzájuk. Almát elkapták. Erőteljes állkapcsok fonódtak rá. Nem volt visszaút. A krokodil vacsorája lett belőle.
„És lőn, hogy amint így kínzott a gyötrelem…, arra is emlékeztem, hogy hallottam atyámat… prófétálni egy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért.
Most, amint elmém elkapta ezt a gondolatot, így kiáltottam fel a szívemben: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem…
És most íme, amikor erre gondoltam, már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra; igen, nem szaggatott fel többé bűneim emléke” (Alma 36:17–19).
E szentírásversek tanulsága, mely minden mai bajotokra is érvényes, a következő: Jézus képes kiragadni egy sérült antilopot a krokodil állkapcsából, majd újra egészséget és a biztonságot adni neki.
Azt mondjátok, hogy ez lehetetlen. Észszerűtlen. Nem működik.
Pedig igaz.
A saját életemben is megtörtént. A hegek megmaradtak, de ép vagyok. Ez a bűnbánat és megbocsátás csodája. Erről szól az evangélium. Megtörtént Almával, és veletek is megtörténhet. Az Úristen nem fog többé emlékezni a bűneitekre és szabadok lesztek. Soha nincs túl késő Jézus Krisztus nevét szólítanotok, hogy irgalommal legyen irántatok, és felhagynotok a bűneitekkel.
Mindannyiunknak el kell olvasnunk a képletes zebrák és gnúk történeteit; ezek ott vannak leírva számunkra a szentírásokban. Azért van ezekre szükségünk, mert rengeteg hibát követünk el, ezek viszont a Jézus Krisztusban rejlő bűnbánat és megbocsátás irányába vezetnek bennünket.
Csónakok = Szövetségek
A második segítség, melyet az Úr ad nekünk, hogy csónakban keljünk át a vízen. A csónak a víz színére emel bennünket, védőréteget nyújtva a krokodilok ellen. A csónaknak lehet vitorlája, amely befogja a szelet, vagy motorja, hogy a folyásiránnyal szemben is tudjon haladni, és kormánylapátja, amely sokkal könnyebbé teszi a kormányzást.
Pár évvel ezelőtt kimentünk a tengerre az egyik barátommal egy kis kajakban.
Át akartunk kelni azon a részen, ahol a homárhalász hajók voltak, és eljutni egy kis szigetre. Nem voltunk nagyon tapasztaltak a csónakázás terén, de hamarosan rájöttünk, hogy a csónakban lévő pedálok egy kis kormánylapátot irányítanak. A kormánylapát egy apró úszószárny volt hátul, amely a kajakot a kívánt irányba kormányozta.
Megérkeztünk a szigetre, nagyon élveztük a felfedezését, aztán ahogy a víz elkezdett erősebben hullámozni, úgy gondoltuk, hogy ideje visszajutnunk a szárazföldre. Így hát beültünk, és elindultunk visszafelé ugyanazon a csatornán keresztül, de egyszer csak valahogy nehéz volt kormányozni a csónakot.
Beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem, hogy elfelejtettem visszaereszteni a kormánylapátot, miután a szigeten felemeltem azt. Ez megmutatta nekem, hogy milyen fontos tud lenni az az apró úszószárny.
A szövetségink olyanok, mint a csónakok. Védőréteggel vesznek körül minket, amikor átkelünk a folyón, és a háborgó víz színén tartanak bennünket, távol a krokodiloktól is. Amikor keményen dolgozunk azon, hogy betartsuk a keresztelési és a templomi szövetségeinket, a Szentlélek (csakúgy, mint a csónak hátulján lévő kis úszószárny) nyugodt vizekre irányíthat, kormányozhat bennünket.
De ehhez emlékeznünk kell a Szentlélekre, és nem szabad elfelejtenünk bevonni Őt az életünkbe. Az Ő segítsége nélkül csapnivalóan fogunk hajózni.
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”
Könyörgöm, ne vegyétek maguktól értetődőnek a szövetségeiteket! Sokkal hatalmasabbak annál, mint ahogy azt gondolnánk. Talán úgy gondoljátok, hogy az ígéreteitek csupán apró ladikot képeznek, ám végül egy óceánjáróvá fognak növekedni, amely más emberek százait mentheti meg.
Habár a szövetségeitek rólatok szólnak, nagyon is szólnak más emberekről is.
Rálátás a folyóra = A próféták szavai
A harmadik segítség a magaslati rálátás. A folyó partján lévő nézőpontunkból szinte lehetetlen meglátni a ravaszul rejtőzködő krokodilokat, de felülről könnyen láthatóvá válnak.
A próféták olyanok lehetnek, akár a kis drónok. Az Úr más szemszögből mutatja meg nekik a dolgokat, és ők elmondják nekünk a krokodilok helyét és mozgását az életünkben.
Az Ámós 3:7 napjainkban éppen olyan igaz, mint már sok ezer éve: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”
Az általános konferencián a próféták megosztják velünk, hogy mit látni fentről. Az egyik dolog, amit Nelson elnöktől hallottam egy korábbi általános konferencián, az volt, miszerint Izráelt nem arra hívták el, hogy mindenki másnál jobb legyen, és hogy az egyetlen „kiválasztott” nép legyen, akik megszabadulhatnak, hanem inkább zászlónak, más emberek jelzászlójának, hogy megmutassa nekik, hol zajlik Izráel egybegyűjtése.
Mindazok, akik hajlandóak engedni, hogy Isten uralkodjon az életükben, éppen egybegyűjtetnek, hogy találkozzanak az Istenükkel.
Jézus mindenkit hív: „Jöjj, kövess engem!” Amikor beléptek a keresztelés vizébe, amikor vesztek az úrvacsorából vagy elnyeritek a templomi felruházásotokat, akkor Jézus Krisztus nevét veszitek magatokra. Az Ő jelzászlóivá váltok.
Jelzászlóként feladataitok vannak:
-
Mutassátok meg az embereknek a szentírásokban található tapasztalatokat, amelyek megtaníthatják nekik, hogy mit tegyenek.
-
Segítsetek nekik felkészülni és megépíteni a saját szövetségeik csónakját.
-
Hallgassatok a magasabb nézőpontból érkező útmutatásokra.
Ez nem csak rólatok szól. Az összes olyan emberről szól, akinek segíthettek átkelni és biztonságba jutni.
Személyes tanúságomat teszem, hogy Isten ismer benneteket; tudja a neveteket, ismeri a félelmeiteket, de a reményeiteket és erősségeiteket is. Bizonyságomat teszem, hogy tennivalótok van. Emelkedjetek fel és legyetek jelzászló a nemzetek számára. Áldjon meg benneteket az Úr, miközben ezen igyekeztek!