Hogyan hozott nekem békességet Jézus Krisztus édesanyám halála után
Fogalmam sem volt, hol keressek válaszokat.
Miközben a középiskola utolsó évét végeztem, édesanyám beteg volt. Amikor elhunyt, az volt életem legnehezebb időszaka. A halála felemésztette a lelkemet, én pedig kétségbeestem. A jövőm miatt is nagyon aggódtam. Senki sem tudta fizetni a tanulmányaimat, mert édesapám az egészségi állapota miatt már nyugdíjba vonult. Nehéz volt befejezni a tanévet, de a nagynéném és a nővérem mindvégig támogatott.
Néhány évvel később elkezdtem igazán eltűnődni azon, hogy mi lehet édesanyámmal: Hová ment? Él-e még valahol? Vajon mindig az édesanyám lesz, vagy csak erre az életre szólt a kapcsolatunk? A kérdéseim összetettek voltak, és kételkedtem benne, hogy valaha is válaszra fogok lelni. Azt sem tudtam, hol keressem őket.
Egy nap összefutottam egy barátommal, és miközben beszélgettünk, elmondta nekem, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja, de már nem jár istentiszteletre, mert zenélni akar. Elmondtam neki, hogy gyakran láttam a misszionáriusokat elhaladni a házam mellett, de nem sokat tudtam a vallásáról. Megemlítettem, hogy remélem, van benne valami jó, mert válaszokra van szükségem.
Könyörögtem neki, hogy vasárnap menjünk el együtt istentiszteletre. Igent mondott. Az istentiszteleten azonnal megérintett az egyháztagok szeretete – úgy fogadtak, mintha már ismertük volna egymást. Az az érzésem támadt, hogy talán ott megtalálom, amit keresek.
Szívbéli változás
A misszionáriusok elkezdtek látogatni. Kezdetben nem volt könnyű a visszaállított evangéliumról tanulni, hiszen engem korábban másképp tanítottak ezekről. Így a leckéink egy ideig gyakran váltak a különböző hitelvekről szóló beszélgetésekké. De egy nap azt mondtam magamnak, hogy nekem vannak megoldandó kérdéseim, nem pedig a misszionáriusoknak, ezért időt kell nekik adnom, a szívemben pedig helyet, hogy tanítsanak engem.
E nap után hatalmas szívbéli változást kezdtem megtapasztalni (lásd Móziás 5:2; Alma 5:14). Megtudtam, hogy édesanyám mindig az édesanyám marad, még az eljövendő életben is. Megtudtam, hogy egymáshoz pecsételhetnek minket, ha elfogadom az evangéliumot, és szertartásokat végzek a templomban édesanyámért és minden elhunyt családtagomért.
Ezek az igazságok átjárták a szívemet. Amikor elkezdtem tanulmányozni az evangéliumot, különösen a Mormon könyvét, a megismert igazságok ragyogó világossággal töltöttek el. Ezen világosság miatt a megválaszolatlan kérdésekből fakadó kétségbeesésemet kezdte felváltani a Jézus Krisztusba vetett szilárd bizonyosság.
Hét hónappal később megkeresztelkedtem. Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni azért, hogy egy nap újra együtt legyek édesanyámmal. De a családom aggódott. Én vagyok a kilencedik egy tízgyermekes családban. Amikor megpróbáltam megosztani velük az evangéliumot, a szívük nem állt készen az üzenet befogadására. De remélem, hogy egy nap ők is bizonyságot nyernek majd az evangéliumról és arról, miként lehet örökkévaló a családunk.
Reménység Jézus Krisztusban
A visszaállított evangélium visszaadta nekem azt a reményt, amelyet évekre elvesztettem. Most már látom, hogy az életnek van értelme, mert tudom, hogy Isten fia, a szövetség gyermeke és Jézus Krisztus tanítványa vagyok.1
Az evangélium megadta a szükséges belső békességet és megnyugvást, amikor 2020 novemberében elveszítettem szeretett apukámat. Nem kavart fel úgy, mint amikor édesanyám hunyt el, mert tudtam a megváltás tervéről. Időközben teljes idejű missziós szolgálatra készültem. Az elhívásom az édesapám temetése utáni napon érkezett.
A pusztító hatások ellenére, amelyek a szívemet marcangolták a szeretteim elvesztésekor, most békességet és örömöt érzek a szívemben Jézus Krisztusnak, az Ő engesztelésének és feltámadásának köszönhetően, mert tudom, hogy bűneink megbocsátást nyerhetnek. Újra találkozhatunk azokkal, akik itt hagytak minket ebben a halandó életben, és nekik dicsőséges, feltámadt testük lesz. Újra látni fogom édesanyámat és édesapámat, és a templom szertartásainak köszönhetően az örökkévalóságra együtt leszünk.
Amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „Bizonyságomat teszem arról, hogy a jövő éppoly csodákkal teli és bőségesen áldott lesz, mint amilyen a múlt volt. Minden okunk megvan arra, hogy az eddig elnyerteknél még nagyszerűbb áldásokban reménykedjünk, hiszen ez a Mindenható Isten munkája, a folyamatos kinyilatkoztatás egyháza, valamint Krisztus végtelen kegyelmének és jóakaratának evangéliuma.”2
Tudom, hogy a jövő már nem lesz bizonytalan számomra, mert a sziklára építettem, mely Jézus Krisztus (lásd Hélamán 5:12). Tudom, hogy az Ő útjai boldogsághoz vezetnek ebben az életben és örök élethez az eljövendő világban.