Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Négy módszer, hogy hozzáférj a pozitív kommunikációban rejlő erőhöz
Nemcsak arról van szó, hogy mosolyogjunk és kedves dolgokat mondjunk, hanem arról, hogy segítsünk másoknak érezni Isten szeretetét.
Bár a nem túl közeli ismerősök általában vidám embernek hisznek, én soha nem úgy tekintettem magamra, mint aki kicsattan az örömtől. Sőt, a szüleim hálószobafalán lóg egy igencsak nagy emlékeztető a néha nem túl derűs hozzáállásomra.
Gyermekkoromban az egyik nyáron a nagyszüleim látogatóba jöttek, és kihasználtuk az alkalmat, hogy készítsünk néhány családi fényképet. Teljesen készen álltam a kis kockás rózsaszín nyári ruhámban, hozzáillő kalapban, de a dolgok keserű fordulatot vettek, amikor nem kaptam olyan kis zsámolyt, mint amilyenen több családtagom is ült.
Csalódottságomban a lehető legkomorabb arcokat vágtam az egész fotózás alatt, elrontva azt, ami egy kellemes élmény lehetett volna a családommal, évtizedekre alapanyagot szolgáltatva a „durci rucis” viccekhez.
Bár most már én is tudok rajta nevetni, ez a családi csoportkép állandóan emlékeztet a pozitív hozzáállás erejére. A derűlátó hozzáállás nyilvánvalóan élvezetesebbé teszi a életet, hiszen ki élvezné szívből azt, hogy mindig mérges? Nem beszélve arról, hogy a derűlátásnak már számos egészségügyi előnyt tulajdonítanak: például a kevesebb stresszt, a szívbetegségek alacsonyabb kockázatát és még a meghosszabbodott életet is.1
De a pozitív hozzáállás nem csak minket mint egyéneket érint. A derűlátásunk (vagy annak hiánya) minden olyan emberre hatással van, akivel kapcsolatba lépünk. Megparancsolták nekünk, hogy legyünk bizakodóak (lásd Tan és szövetségek 61:36; 78:18), és ha így teszünk a kommunikációnkban, akkor mi magunk és a körülöttünk lévők is még bőségesebben érezhetik Mennyei Atyánk és Szabadítónk szeretetét.
Íme néhány módszer arra, hogyan tehetünk szert a pozitív kommunikációban rejlő erőre.
1. Kövessük a Szabadító által mutatott kommunikációs mintát
A pozitív kommunikáció legfőbb példájáért a Szabadítóra tekinthetünk, aki azzal mutatta meg mások iránti szeretetét, hogy kedvesen, együttérzően és megértően viselkedett.
L. Lionel Kendrick elder, nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes ezt tanította: „A krisztusi kommunikáció a szeretetben, nem pedig a haragban; az igazságban, nem pedig a koholmányban; az együttérzésben, nem pedig a vitatkozásban; a tiszteletben, nem pedig a gúnyban; a tanácsadásban, nem pedig a bírálatban; a helyreigazításban, nem pedig az elítélésben nyer kifejezést. Világosan, nem pedig zavarosan mondják el őket. Lehetnek gyengédek vagy lehetnek keményebb hangvételűek, de mindig legyenek fegyelmezettek.”2
Világos, hogy ugyanolyan fontos az, ahogy mondunk valamit, mint amit mondunk.3 Ezt zongoratanítványként tanultam meg. Mivel életem nagy részében zongorázni tanultam, sokféle tanítási stílust megtapasztaltam. Bár elkeserítő tudott lenni, amikor megkaptam a tökéletesítendő zenei részek végtelen listáját, olyan tanárokhoz volt szerencsém, akik kivételesen ösztönző és együttérző módon tudtak kijavítani, és megtanultam, hogy a kedvesen kimondott szónak milyen hatalmas ereje van.
2. Törekedjünk derűs szemléletmódra
Akár tudatosul bennünk, akár nem, a hozzállásunk befolyásolhatja azt, ahogyan másokkal kommunikálunk, és még sok minden mást az életünkben. Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt mondta: „Az életben oly sok minden múlik a hozzáállásunkon. Szemléletmódunk megválasztása számít a legtöbbet és az, ahogyan másokkal viselkedünk. Amikor megteszünk mindent, amit csak tudunk, majd pedig azt választjuk, hogy elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, akkor legyenek azok bármilyenek, mégis békét és boldogságot tudnak hozni az életünkbe.”4
A pozitív hozzáállás kialakításának egyik módja az, hogy meghívjuk a Lelket az életünkbe. Ezt megtehetjük úgy, hogy hitre cseréljük a kétkedést és a félelmet (lásd Tan és szövetségek 6:36), elfogadjuk a bűnbánat ajándékát, tevékenyen törekszünk bizonyságunk megerősítésére, és igyekszünk felismerni az Úr kezét az életünkben. Azt is tapasztaltam, hogy ha beütemezem (és betartom) a szentírás tanulmányozására szánt időt, akkor egész nap sokkal pozitívabbnak érzem magam. Mindezek a dolgok segítenek abban, hogy bőségesebben érezzük a Szentlelket, ami ahhoz vezet, hogy nagyobb reményt érezzünk.
Természetesen az, hogy pozitívak vagyunk, nem jelenti, hogy minden negatív érzelmünket el kell nyomnunk. Néha abba a csapdába esem, hogy azt gondolom, hiányzik belőlem a hit, ha hangot adok az aggályaimnak vagy a szomorúságomnak. De ahogyan azt Sharon Eubank nővér, a Segítőegylet Általános Elnökségének első tanácsosa mondta: „A vidámság nem azt jelenti, hogy műmosolyt ragasztunk az arcunkra, függetlenül attól, hogy éppen mi történik. Hanem azt jelenti, hogy betartjuk Isten törvényeit, felemelünk másokat és építjük őket. És amikor építünk, amikor felemeljük mások terheit, akkor az oly módon áldja meg az életünket, amitől a próbatételek sem foszthatnak meg.”5 Habár az életben mindannyian megtapasztaljuk a negatív érzelmeket, nagyobb boldogságra lelhetünk, ha nem időzünk a bánatunkon, és igyekszünk felemelni másokat.
3. Tartsuk szem előtt az arányokat a kapcsolatainkban
Bár a derűlátás talán nem mérhető, bizonyos mérőszámok mégis segíthetnek felmérni, mennyire vagyunk pozitívak a társas érintkezéseinkben. John Gottman pszichológus évtizedek óta tanulmányozza, hogy mitől lesz egészséges egy kapcsolat. Több ezer pár megfigyelése után meghatározta azt a képletet, amely segítségével több mint 90 százalékos pontossággal megjósolható, hogy a párok együtt maradnak-e vagy szétválnak az elkövetkező években.6
Hogy mi a legfontosabb felfedezése? Az összetűzés pillanataiban a boldog pároknál jellemzően legalább öt pozitív interakció jut minden egyes negatívra. A pozitív interakciók közé tartozhat egy dicséret, az empátia és a másik személy nézőpontjának elismerése, míg a negatívak közé tartozhat a szemforgatás, a dacos vagy elutasító magatartás, valamint a bírálat.7
Bár Gottman kutatása a szerelmespárokat vette górcső alá, következtetései a kapcsolatok minden fajtájára alkalmazhatók, és rávilágítanak a negativitás káros hatásaira.
A szentírások azt tanítják: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Efézusbeliek 4:29). Noha nem mindig értünk egyet egymással, de tudunk egyet nem érteni anélkül, hogy ellenkeznénk egymással. És amint igyekszünk felemelőek lenni – akár még az összetűzések során is –, könnyíthetünk a terheken, és teret adhatunk a nagyobb örömnek.
4. Legyünk „példa a hívőknek”
Most már mosolygok a családi képekhez (akkor is, ha állnom kell), és elkezdtem megérteni, milyen jó vagy rossz hatással lehet a saját hozzáállásom a körülöttem lévőkre.
Bár közel sem vagyok tökéletes, különleges erőfeszítést igyekszem tenni arra, hogy élvezzem a beszélgetést másokkal, hogy kifejezzem a férjem és mások iránti nagyrabecsülésemet, és hogy végső soron „példa [legyek] a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben” (1 Timótheus 4:12).
Gyakran ezeknek az apró dolgoknak – a meghallgatásnak, a pozitív megerősítésnek, az őszinte bocsánatkérésnek – a keveréke a leghatásosabb. Ezek a kis dolgok, amelyek segítenek nekünk, hogy a Szabadítónkat utánozzuk, teszik számunkra lehetővé Isten szeretetének megosztását.
És az Ő szeretetének megosztásával mi magunk is érezni fogjuk azt.