Útmutatás az utazás során
Egy est egy általános felhatalmazottal
2020. február 5., szerda
Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy itt lehetünk veletek ma este. Jill és én négy éven át szolgáltunk a csodálatos európai emberek között, és nagyon meglepődtünk és boldogok voltunk, amikor Nelson elnök arra kért minket, hogy térjünk vissza az EOSZ-be. Újra közeli kapcsolatba kerülni veletek, akik oly nagy erőfeszítéssel és szívvel-lélekkel szolgáltok, hogy segítsetek a fiataloknak elsajátítani Jézus Krisztus evangéliumát és aszerint élni, olyan érzés, mintha hazatértünk volna.
Az életen át való saját utazásunkban és mások utazásában bekövetkező csavarokat és fordulatokat szemlélve elgondolkoztam azon az utazáson, amelyen az örökkévaló élet irányába haladunk. Nekünk, akik elfogadjuk Jézus Krisztust és az Ő engesztelését, az életünk mintázata hasonló. Hitet gyakorolunk az Úrban, és a kihívások ellenére is követjük Őt. Megbánjuk a bűneinket, részesülünk a szükséges szertartásokban és mindvégig kitartunk. Azonban az egyes életek részletei nagyban különböznek, és a kihívások, amelyekkel szembenézünk, egyénenként eltérőek.
Gondoljatok csak Lehi családjának utazására a megígért földre! Egyedülálló utazásuk bepillantást engedhet a saját utazásunkba is. Tudták, hogy a megígért föld felé tartanak, azonban nem voltak tudatában minden részletnek az úticéljukat vagy az odavezető konkrét ösvényt illetően. Komoly kihívásokkal néztek szembe az utazás során. Még Nefi is, aki nem zúgolódott, így írta le az utazásukat: „…sok megpróbáltatást és sok nehézséget szenvedtünk vala el, igen, méghozzá olyan sokat, hogy mindet le sem tudjuk írni”.1
Az út során útmutatásban részesültek. Lehi éjjel azt az utasítást kapta, hogy „másnap induljon útra a vadonba”.2 Másnap reggel a sátra ajtaja előtt találta a Liahónát, amely isteni iránymutatást nyújtott számukra az utazásuk során. A Liahóna megléte nem változtatott a közöttük és a megígért föld között elterülő földrajzi viszonyokon. Nem zsugorította össze az Arab-félszigetet, sem pedig a tengert, amelyen át kellett kelniük. Továbbra is előre kellett haladniuk hősies utazásukon a rájuk váró kihívások közepette. A Liahóna azonban tényleg „a vadon legtermékenyebb részein”3 vezette őket, és amennyiben nem voltak restek, segített nekik egyenes úton haladni.4
Lámán és Lemuel zúgolódtak a nehézségek miatt, amelyekkel az utazás során szembenéztek. Ezen nehézségek némelyike a saját cselekedeteik eredménye volt. Mégis, még amikor követték is az iránymutatást és a helyénvaló módon utaztak, akkor is szembenéztek a nyers húsból álló ételek és a perzselő sivatagi nap alatt töltött napok kihívásaival. A Lámás és Lemuel által tapasztalthoz hasonlóan, az emberek időnként úgy gondolják, nem kell majd kihívásokkal megküzdeniük; ha azt teszik, ami helyes, minden könnyű lesz. Ez azonban nem így van. Azt igenis jelenti, hogy erőssé tétethetünk és útmutatásban részesülhetünk, azt viszont nem, hogy nem fogunk szembekerülni kihívásokkal.
Habár ők csoportként együtt haladtak, egyszersmind egy egyéni utazásban is részt vettek. Annak ellenére, hogy az utazásuk ugyanarra a fizikai helyre vezette őket, az egyéni örökkévaló pályájuk nagymértékben eltért egymástól, és azt az út során meghozott személyes döntéseik és cselekedeteik határozták meg.
Az ezen az életen át tett utazás mindannyiunk számára egyedi és személyre szabott, azonban az utazás részeit másokkal is megosztjuk. Például közös utazáson veszünk részt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban és az egyházi oktatásban tett erőfeszítéseinkben. Van egy célkitűzésünk: általánosságban véve tudjuk, hogy hová tartunk, azonban nem ismerjük az odavezető útvonal összes akadályát és részletét.
Mindannyian megválaszthatjuk, hogyan utazunk együtt a csoporttal. Zúgolódhatunk. Örvendezhetünk. Hálásak lehetünk, még a kihívásaink közepette is. Néhányak számára az egyház irányelvei és eljárásrendjei terén eszközölt változtatások kihívást jelenthetnek. Nagy örömmel tapasztalom, hogy miként válaszol az IFH az otthonközpontú, az egyház által támogatott evangéliumi tanulásra összpontosító sugalmazott változtatásokra.
Kihívásokkal nézünk szembe és még fogunk is szembenézni. Az Úr útmutatását követve felülkerekedhetünk ezeken a kihívásokon és tanulhatunk belőlük. Joseph Smith próféta azt mondta: „Nyilvánvaló volt, hogy az Úr az elvégzendő munka arányában adott nekünk hatalmat, és az előttünk álló futam szerint adott erőt, valamint kegyelmet és segítséget, amennyire szükségleteink megkívánták.”5
Útmutatásban részesülünk, hogy az utazásunk során segítsen a legegyenesebb utat választanunk és a vadon legtermékenyebb részein átutaznunk. Útmutatást kapunk a prófétáktól. Tudom, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók vezetnek bennünket. Micsoda áldás ez! Iránymutatásban részesülünk az Egyházi Oktatási Testülettől, továbbá itt van nekünk Webb fivér, a csapata, és további sugalmazott vezetők. Emellett mindannyian jogosultak vagyunk személyes útmutatásra is, amint konkrét kérdésekkel nézünk szembe az egyéni feladatainkban.
Mind az Egyházi Oktatási Testület, mind pedig a Testület végrehajtó bizottsága havonta gyűlésezik. E gyűlések során iránymutatásban és tanácsban részesülünk. Ezenfelül évente részesülünk az Egy est egy általános felhatalmazottal esemény áldásában. Az évek során nagyon hasznos és pontos útmutatásban volt részünk, amely segített minket az utunk során – szervezetként és egyénekként is.
Azért imádkozom, hogy nyitottak lehessünk az Úrtól érkező útmutatásra és iránymutatásra. Tudom, hogy Ő él és segíteni és vezetni fog minket.
Jézus Krisztus nevében, ámen.