Hitoktatás fiataloknak és fiatal felnőtteknek – nyitógondolatok
Dallin H. Oaks elnök
Első rész
Kedves fivéreim és nővéreim!
Örülünk, hogy itt lehetünk ezen a gyűlésen, amelyen részt vesznek az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóink, valamint a felsőoktatási intézményeink hitoktatói. Boldogok vagyunk, hogy veletek tartott a házastársatok is, akinek fontos szerepe van a szent tanítói feladataitokban. Komoly feladat elé állít minket, hogy ebben az egyedien nehéz helyzetben szóljunk hozzátok – egy világjárvány közepette.
Ahogy Paul V. Johson, az EOSZ biztosa is mondta, a rövid nyitóbeszédem után két beszélgetést hallhattok majd, hogy ne legyen egysíkú a rendezvény.
Először is szeretnék szót ejteni a szeretet erejéről. Miért Isten szeretete az első nagy parancsolat? Azért, mert alapvető fontosságú ahhoz, hogy megérthessük és követhessük Isten tervét, valamint a parancsolatait a gyermekei számára. Az Isten iránti szeretetünk és az Ő irántunk való szeretete a központi tantétele az evangéliumnak; létfontosságú szerepe van abban, mi befolyásol minket, és hogy mire kell emlékeznünk. Isten szeret titeket mint oktatókat. Az Ő vezetői szeretnek titeket mint az Ő tervének és igéjének oktatóit. Ti pedig szeretitek a tanulóitokat. Gordon B. Hinckley elder ezt egy mondatban összefoglalta egy oktatók előtt mondott beszédében sok évvel ezelőtt: „Nincs jobb módja az Isten iránti szeretetünk kifejezésének, mint szeretetet tanúsítani az Ő gyermekei irányába, különösen azok irányába, akik …tanulni jönnek hozzánk.”1
Édesapám több mint 80 éve halt meg. Mire emlékszem leginkább a vele való kapcsolatomból? A tanításaira? A fegyelmezésére? Nem. Arra emlékszem a leginkább, hogy szeretett.
Ehhez hasonlóan úgy gondolom, hogy a tanulók is arra fognak leginkább emlékezni, milyen érzéseket váltottak ki bennük a velük kapcsolatos érzéseitek. Emlékezni fognak, milyen szeretetteljesen segítettetek nekik tanulni az evangéliumot, felismerni a Lélek késztetéseit, és alkalmazni az életükben az evangéliumot. A szeretet az ösztönző erő a tanításban.
70 éve már, hogy tanuló voltam az ifjúsági hitoktatásban. Mire emlékszem leginkább a két ifjúsági hitoktatómmal kapcsolatban a utah-i Vernalból? Nem emlékszem az általuk tanított órák témáira, de emlékszem, hogy mindketten szerettek engem és törődtek velem.
A szeretetben erő rejlik: erő Jézus Krisztus engesztelésének megértéséhez, erő a szabadítás tervének megértéséhez, és erő ahhoz, hogy elmagyarázzuk Isten parancsolatait.
Ha nem értjük a szeretetet, akkor az evangéliumban minden mást megtagadnak vagy meggyengítenek az ellenség kísértései, a világi értékek hatalma és a minket körülvevő világi emberek.
A második dolog, amiről beszélni szeretnék, az az általatok tanított evangéliumi témákkal való kapcsolatotok.
A világi tantárgyak tanítása során a tanárok esetében megszokott és gyakran megengedett, hogy a téma szakértőjeként tüntessék fel magukat. Vallási tantételek tanítása esetén ez megengedhetetlen. Nem mi vagyunk Jézus Krisztus evangéliumának szakértői. A szakértő a Szentlélek, az Istenség egy tagja, akinek az a feladata, hogy bizonyságot tegyen az Atyáról és a Fiúról, hogy elvezessen minket az igazságra. Megvilágosítja a tanításainkat. Ezért – ellentétben a világi tantárgyak tanáraival – nekünk soha nem szabad magunkénak tekintenünk egy olyan gondolatot, amely az evangélium nagy igazságait erősíti. Soha nem szabad úgy viselkednünk az osztályteremben vagy bárhol máshol, ami szemben áll a Szabadítónk, Jézus Krisztus hitelveivel vagy tanításaival. Soha nem szabad az önös érdek árnyékát vetnünk egyetlen tanított témára sem.
Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus iránti szeretetből, és az Ő gyermekei, a tanulóink iránti szeretetből tanítunk. Az az elhatározásunk ösztönöz bennünket, hogy növeljük a képességüket meghallani Őt, a Szabadítónkat, és hallgatni Őrá.
Bizonyságomat teszem a Szabadítónkról, Jézus Krisztusról, és imádkozom, hogy az Ő áldása legyen rajtunk a törekvéseinkben. Jézus Krisztus nevében, ámen.