Vajon meglátom Isten kezét az életemben?
EOSZ Áhítat fiatal felnőtteknek • 2013. március 3. • Texasi Arlington Egyetem
Miközben a világ különböző pontjaira utazom a férjemmel, szomorúan látom, hogy sok fiatal érzi egyedül magát és vonja kétségbe, hogy az Úr ismeri személyesen és szereti őt. Imádkoztam, mely tantételeket hangsúlyozzam ki ma este, amelyek segíthetnek nektek tudni, hogy az Úr valóban ismer és szeret benneteket. Imádkozom a Lélekért, hogy segítsen átadnom nektek ezt az üzenetet.
Az egyik ifjúsági hitoktatási dal szavaival szeretném pontokba szedni a beszédemet:
Hallja meg fülünk az Úr szavát,
Lássa meg szemünk a tervét,
Lábunk kövesse ösvényét,
Szívünkben pedig legyen értés!
(Steven K. Jones, “Hearts that Understand,” Hold to the Rod Songbook [1988], 20)
Hallja meg fülünk az Úr szavát!
Először is, hallja meg fülünk az Úr szavát! Miközben a szentírásokat tanulmányozzuk, hallhatjuk az Úr hangját (lásd T&Sz 18:34–36). Amikor annyi idős voltam, mint ti, Spencer W. Kimball volt az egyház elnöke. A következő idézet tőle egész életemben útmutatást nyújtott számomra. Ezt mondta: „Amikor az Istenséggel való kapcsolatom alkalmivá válik, amikor úgy tűnik, az isteni fül nem hall, és az isteni hang nem beszél, úgy találom, hogy messze, messze vagyok. Ha elmélyülök a szentírásokban, a távolság csökken, és a lelkiség visszatér” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 72.).
Bizonyságomat teszem, hogy ha van fülünk meghallani az Úr szavát, akkor érezni fogjuk a szeretetét, miközben a szentírásokon keresztül szól hozzánk.
Lássa meg szemünk a tervét!
Másodszor, szemünknek meg kell látnia az Ő tervét. Egy nap az egyik visszatért misszionárius nővéren gondolkodtam, akit ismertem, amikor váratlanul e-mailt kaptam tőle. Elmondta, mennyire érezte, hogy az Úr csodákat művelt rajta keresztül a missziós mezőn, de amióta hazatért, azon tűnődik, vajon tényleg törődik-e vele.
Válaszomban néhány fontos tanácsot osztottam meg vele, melyet Henry B. Eyring elder adott a BYU–Idaho hallgatóinak. Ezt mondta: „Megáldalak benneteket, hogy ha imában kéritek, mindennap meglássátok, Isten keze mikor avatkozott közbe az életetekben az adott napon. Megáldalak benneteket, hogy ezt meglássátok. Nyilvánvaló lesz számotokra. Látni fogjátok, hogy Ő vezet, irányít és felemel titeket, és ismer benneteket” (“A Steady, Upward Course,” [Brigham Young University–Idaho Devotional, Sept. 18, 2001], web.byui.edu/devotionalsandspeeches).
Ezután elmondtam, hogy naponta imádkozom ezért az áldásért, és észrevettem, hogy Isten keze megérintett engem is az ő üzenetén keresztül. Biztosítottam arról, hogy Mennyei Atyánk ugyanezt teszi majd vele is.
Bizonyságomat teszem, hogy ha imádkozunk azért, hogy meglássuk a tervét, észre fogjuk venni, hogy Isten jelen van az életünkben, és tudni fogjuk, hogy ismer minket.
Lábunk kövesse ösvényét!
Harmadszor, muszáj, hogy lábunk kövesse az ösvényét. Sok fiatal felnőtt kiábrándulttá, kedvetlenné és csalódottá válik, mert bizonyos események, melyeket szeretett volna, hogy megtörténjenek, még nem történtek meg az életében. Néhányan tévesen úgy hiszik, ha Isten nem adta meg nekik azt a boldogságot és azokat az áldásokat, melyeket reméltek vagy szerintük megérdemeltek, akkor nem is törődik velük. Hogy kimutassák az Istennel szembeni elégedetlenségüket, néhányan elvetik a hitüket, megszegik a szövetségeiket, világi örömökbe helyezik a bizalmukat, és Istentől önmaguk felé fordulnak. Ahelyett, hogy lábuk az igazlelkűség ösvényén járna, eltávolodnak az evangéliumi ösvénytől, elkóborolnak, és elvesznek. Mindannyian ismerünk olyan embert, aki „letért az ösvényről”. Érezhetjük Isten szeretetét az életünkben, amikor látjuk azok pozitív reakcióját, akik felé kinyújtjuk a kezünket, hogy szolgáljuk és megmentsük őket.
Az Úr ösvényét egyértelműen jelölik a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanításai. A következő hónapban tartjuk az általános konferenciát. Bizonyságomat teszem, hogy ha imádságos lélekkel keresünk egy olyan személyes kérdést vagy aggodalmat, melyet magunkkal viszünk a konferenciára, akkor az Úr meg fogja válaszolni az Ő felkent szolgáinak üzenetein keresztül. Érezni fogjuk szeretetét és törődését, és bátrabban és biztosabb lábakkal fogunk az ösvényén járni most és mindörökké.
Szívünkben legyen értés!
Negyedszer, meg kell értenünk a szívünkben Jézus Krisztus engesztelésének ajándékát. Bednar elder ezt tanította: „Fontos tudni, hogy Jézus Krisztus eljött a földre, hogy meghaljon értünk – ez Krisztus tanának sarkalatos és alapvető pontja. De azt is meg kell becsülnünk, hogy az Úr az engesztelésén és a Szentlélek hatalmán keresztül bennünk szeretne élni – de nemcsak azért, hogy vezéreljen, hanem azért is, hogy képessé tegyen bennünket” (Az engesztelés és a halandóság útja. Liahóna, 2012. ápr. 14.).
Számomra Jézus Krisztus engesztelése személyes vigaszt és erőteljes bizonyítékot nyújt arról, hogy Isten szeret bennünket. Megerősít minket, hogy meg tudjuk tenni a nehéz dolgokat – azokat, amelyekre nem gondoljuk, hogy képesek vagyunk. Segít kitartanunk, amikor nem értjük Isten akaratát és időzítését az életünkben. Bizonyságomat teszem, hogy Isten él. Érezni fogjuk a szeretetét, és tudni fogjuk, hogy ismer minket, miközben annak szenteljük szívünket, hogy még teljesebben megértsük az Ő Fia, Jézus Krisztus engesztelésének áldásait.
Hallja meg fülünk az Úr szavát,
Lássa meg szemünk a tervét,
Lábunk kövesse ösvényét,
Szívünkben pedig legyen értés!
(Jones, “Hearts that Understand,” 20)
Jézus Krisztus nevében, ámen.
© Intellectual Reserve, Inc., 2013. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 8/12. A fordítás jóváhagyva: 8/12. A Have I Seen the Hand of God in My Life? fordítása. Hungarian. PD50045417 135