Az EOSZ hitoktatók lehetőségei és felelősségei a XXI. században

Elder M. Russell Ballard

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Egy est M. Russell Ballard elderrel

Az EOSZ hitoktatóihoz intézett beszéd • 2016. február 26. • Salt Lake Tabernákulum

Kedves testvéreim, köszönöm nektek a rendkívüli erőfeszítéseket, melyeket azért tesztek, hogy megáldjátok az egyház fiatal tagjainak életét.

Nemrég lektoráltam az új könyvet, melynek címe Tanulmányozás és hit által is: Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás száz éve. Mily figyelemre méltó történet! Miközben lapozgattam, felfigyeltem dédapám, Joseph F. Smith és nagyapám, Melvin J. Ballard szerepére az egyházi oktatás megteremtésében és bővítésében.

Ma ott szolgálok, ahol egykor ők szolgáltak, a veletek való kapcsolatomnak köszönhetően. 1985 óta kiváltságom volt 14 éven át az oktatási testületben szolgálni, melyből 7 évig a végrehajtó bizottság tagja voltam és majdnem 4 évig elnököltem.

A testületben töltött időm alatt megtanultam nagyra értékelni az Egyházi Oktatási Szervezetet. Most az egyházban lévő szülők, nagyszülők, sőt, dédszülők nevében mondok köszönetet nektek, oktatóknak és igazgatóknak, és családjaitoknak, hithű szolgálatotokért. Elképesztő, hogy az EOSZ mit ért el az elmúlt száz évben. De engem még jobban érdekel az elkövetkező 100 év és az, hogyan segíthettek tanulóitoknak szembenézni a XXI. század folytonosan változó kihívásaival.

Egy általános felhatalmazottaknak szóló képzési ülésen Gordon B. Hinckley elnök a tan tisztán tartásáról és az egyház helyes úton tartásáról tanított. Azt mondta, hogy „nem lehetünk túl óvatosak. Muszáj odafigyelnünk, hogy le ne térjünk [az útról]. Erőfeszítéseinkben, hogy eredetiek és újszerűek és különlegesek legyünk, előfordulhat, hogy olyan dolgokat tanítunk, melyek nincsenek teljesen összhangban a Jézus Krisztus visszaállított egyházának alapvető tanaival. […] Legyünk figyelmesebbek. […] Legyünk olyanok, mint az őrállók a tornyokon.”¹

Ahogy az egyházi oktatás előre halad a XXI. században, mindannyiótoknak fontolóra kell vennie, hogy milyen változtatásokat kell hoznotok a tanításra való felkészülésben, a tanítás módján, és abban, hogy mit tanítsatok, ha rendíthetetlen hitet szeretnétek építeni drága fiataljaink életében.

Elmúltak már a napok, amikor egy tanuló feltett egy őszinte kérdést, és az oktató csak úgy válaszolt: „Ne aggódj emiatt!” Elmúltak a napok, amikor egy tanuló szívből jövő aggodalmat fejezett ki, az oktató pedig csak bizonyságát tette, hogy elkerülje a probléma megválaszolását. Elmúltak a napok, amikor a tanulók védve voltak az olyan emberektől, akik az egyházat támadták. Szerencsére az Úr ezt az időszerű és időtlen tanácsot adta nektek, oktatóknak: „És mivel nincs mindenkinek hite, keressetek szorgalmasan, és tanítsátok egymásnak a bölcsesség szavait; igen, keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is.”²

Ez a mai világra különösen vonatkozik, mivel nem rendelkezik mindegyik tanulótok a szükséges hittel ahhoz, hogy szembenézzen az eljövendő kihívásokkal, és mivel sokan ki is vannak téve az interneten keresztül egy egyre világiasabb, és a hittel, a családdal és az evangéliumi normákkal szemben ellenséges világ roncsoló hatásának. Az internet egyre inkább elterjed a világban, bejut majdnem minden otthonba, és tanulóitok kezébe és elméjébe.

Úgy segíthettek a tanulóknak, hogy megtanítjátok nekik, mit jelent ötvözni a tanulmányozást és a hitet tanulás közben. Mintázzátok nekik ezt a készséget és szemléletet az órán.

Harold B. Lee elnök ezt a megfigyelést tette:

„Emlékeztetünk titeket, hogy a tudás hit általi megszerzése nem egy könnyű út a tanulásban. Fáradhatatlan erőfeszítést és folyamatos hit általi igyekezetet igényel. […]

Tömören szólva, a hit általi tanulás nem egy lusta férfinak [vagy nőnek] való feladat. Valaki úgy fogalmazta meg, hogy egy ilyen folyamat megköveteli a teljes lélek változását, az emberi elme legmélyének előhívását és annak Istenhez kapcsolását – megfelelő kapcsolatot kell kialakítani. Csak ezután jő a »hit általi tudás«.”³

A hit általi tudás tiszta bizonyságot eredményez, annak pedig megvan az ereje az életek megváltoztatásához, melyet ez a három rövid történet példáz.

Az első: Phoebe Carter az 1830-as években hagyta el a Maine állambeli otthonát, hogy csatlakozzon a szentekhez Ohióban. Így emlékezett vissza erre: „A barátaim csodálkoztak a döntésemen, ahogy én is, de valami bennem tovább hajtott. Édesanyám szomorúsága amiatt, hogy elhagyom otthonomat, majdnem elviselhetetlen volt, és ha nem lett volna bennem a lélek, végül eltántorodtam volna.”⁴

Phoebe követte a prófétát és összegyűlt a szentekkel Ohióban, végül pedig Utahban, ahol hithű utolsó napi szentként és az egyház elnökének, Wilford Woodruffnak egyenrangú feleségeként hunyt el.

A következő történet Marion G. Romney életrajzából származik.

Egyetemi diákként Marion úgy döntött, hogy nem tud missziót szolgálni a családja anyagi helyzete miatt. Egy alkalommal hallotta Melvin J. Ballard eldert beszélni. Az életrajz így említi: „Ekkor [Marion] még nem is sejtette, hogy életútja egy rövid pillanat alatt teljesen meg fog változni.”

A történet így folytatódik: „[Marion apja] azt mondta a gyerekeinek…, hogy akkora a különbség egy olyan ember között, aki a Lélek befolyása alatt él, és egy olyan között, aki nem, mint egy növekvő fa és egy halott tönk között. Életében először Marion… megértette, [milyen] a sugalmazás befolyása alatt lenni. Egy éles, bizsergő érzés töltötte el a lelkét. Még soha semmi nem érintette meg annyira, mint amikor a legújabb apostol szavait hallgatta. […]

Az ifjú Mariont …mintha villámcsapás érte volna. Az apostol tekintetének fényessége és bizonyságának őszintesége ellenállhatatlan vággyal töltötte el arra, hogy misszióba menjen. […] Tudta, hogy továbbtanulási terveit el kell halasztania.”⁵

Hamarosan Marion úton volt Ausztráliába, ahol hithűen szolgált. Később tekintélyes apostol vált belőle, és az Első Elnökség tagja lett.

Az utolsó történetet Boyd K. Packer elnök mesélte arról, hogy milyen hatással volt egy idős tanító William E. Berrettre. A tanító, egy norvég megtért egyháztag, nem rendelkezett tökéletes angol tudással. De a tanító korlátai ellenére, Packer elnök úgy emlékezett vissza, hogy „Berrett testvér több alkalommal is bizonyságát [tette], »mi pedig hitének tüze mellett melengethettük kezeinket«.”⁶

Később William lett az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás és az egyházi iskolák vezetője.

Phoebe, Marion és William számára az, hogy egy tiszta bizonyságot hallottak, örökre megváltoztatta az életüket. Ugyanez igaz lehet a tanulóitokra is. Viszont manapság, tekintve a mostani világ valóságait, előfordulhat, hogy a tiszta bizonyság nem mindig elegendő. Phoebe, Marion és William tiszták voltak, a pornográfiától és világiasságtól mentesek, miközben a sugalmazott misszionáriusok, tanítók és vezetők lábánál ültek. A Lélek könnyen járta át gyengéd és tiszta szívüket.

Ma egészen más a helyzet, mivel néhány tanulótokat már azelőtt megfertőzte a pornográfia és a világiasság, hogy megérkeznének az óráitokra.

Csupán egy nemzedékkel ezelőtt a fiataljaink hozzáférése a történelmünkről, a tanunkról és az eljárásainkról szóló információhoz még az egyház által nyomtatott anyagokra korlátozódott. Kevés tanuló találkozott ettől eltérő értelmezésekkel. Fiataljaink többnyire egy védett világban éltek.

Az akkori tananyag, bár jó szándékkal készült, nem készítette fel a tanulókat a jelenre – amikor a tanulóknak azonnali hozzáférése van gyakorlatilag minden egyházról szóló dologhoz, minden lehetséges nézőpontból. Ma az, amit mobilkészülékeiken látnak, annyira megpróbálhatja a hitet, mint amennyire építheti azt. Fiataljaink közül sokan jobban ismerik a Google-t mint az evangéliumot, jobban rá vannak hangolódva az internetre mint a sugalmazásra, és jobban lefoglalja őket a Facebook mint a hit.

Ezeknek a kihívásoknak a fényében az oktatási testület nemrég elfogadott egy tanismeretnek nevezett kezdeményezést az ifjúsági hitoktatásban. A szentírás-memoriterek alapjaira építkezve ez a kezdeményezés a tanulóink Jézus Krisztusba vetett hitének építésére és erősítésére, illetve arra koncentrál, hogy segítsen nekik az evangéliumot egyre jobban alkalmazni és aszerint élni. A szentírások és a próféták szavaiból merítve meg fogják tanulni, hogyan cselekedjenek Krisztusba vetett hittel, hogy lelki tudásra és az Ő evangéliumának megértésére tegyenek szert. És lesznek lehetőségeik megtanulni, hogyan alkalmazzák Krisztus tanát és az evangéliumi tantételeket a kérdésekre és kihívásokra, melyeket naponta hallanak és látnak társaik között és a közösségi médián.

Ez egy sugalmazott és időszerű kezdeményezés. Csodálatos hatással lesz a fiataljainkra. Viszont a tanismeret és minden egyéb EOSZ-beli tanulási program sikere nagyrészt és lényegileg rajtatok fog múlni.

Ezekkel a kihívásokkal szemben milyen lehetőségeitek és felelősségeitek vannak nektek EOSZ oktatókként a XXI. században? Nyilvánvalóan szeretnetek kell az Urat, az Ő egyházát, és a tanulóitokat. Gyakran és őszintén kell tiszta bizonyságot tennetek. Emellett, jobban mint eddigi történelmünk során bármikor, a tanulóitoknak szüksége van a tanbéli vagy történelmi háttérről és tartalomról való, tanulmányozás és hit általi tanulásból jövő áldásokra, illetve tiszta bizonyságra, hogy megtapasztalhassák az érett és maradandó megtérést az evangéliumhoz, és az életen át tartó elkötelezettséget Jézus Krisztus mellett. Az érett és maradandó megtérés azt jelenti, hogy a tanulók egész életükön át a csónakban maradnak, és kapaszkodnak.⁷

Ahhoz, hogy ti megértsétek a szentírások és történelmünk tanbéli és történelmi hátterét és tartalmát, a „legjobb könyvekből” kell tanulnotok, ahogyan az Úr rendelte. A „legjobb könyvek” közé tartoznak a szentírások, a modernkori próféták és apostolok tanításai, és a legjobb elérhető UNSZ tudományos művek. Szorgalmas erőfeszítéseitek révén, hogy tanulmányozás és hit által tanuljatok, segíteni tudtok majd tanulóitoknak elsajátítani az ahhoz szükséges készségeket és hozzáállást, hogy megkülönböztessék a megbízható és felemelő információt a tan, a történelem és az eljárások féligazságaitól és hamis értelmezéseitől, melyek lehúzzák őket.

Tanítsátok őket a kihívásokról, melyekkel akkor szembesülnek, amikor az internetre hagyatkoznak örökkévaló jelentőségű kérdések megválaszolása terén. Emlékeztessétek őket, hogy Jakab nem azt mondta: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje a Google-től!”⁸

A bölcs emberek nem az internetre hagyatkoznak, hogy diagnosztizálják és kezeljék érzelmi, mentális és fizikai egészségbeli kihívásaikat, különösen ha azok életveszélyesek. Ehelyett egészségügyi szakemberekhez fordulnak, akiket elismert orvosi és állami testületek képeztek és engedélyeztek. A megfontolt emberek még kikérnek egy második véleményt is.

Ha ez az ésszerű módszer arra, hogy válaszokat találjunk érzelmi, mentális és fizikai egészségügyi problémáinkra, akkor ez még inkább így van, amikor az örök életünk forog kockán. Amikor valami a lelki életünket, legbecsesebb családi kapcsolatainkat és a királyságában való tagságunkat teszi kockára, figyelmes és hithű egyházi vezetőket kell segítségül hívnunk. És, ha szükséges, forduljunk azokhoz segítségért, akiknek megvan a megfelelő iskolázottsága, tapasztalata és szakértelme.

Én pontosan ezt teszem, amikor válaszokra van szükségem azon kérdéseimre, melyeket nem tudok magam megválaszolni. Segítséget kérek fivéreimtől a Tizenkettek Kvórumában, és másoktól, akiknek szaktudása van az egyháztörténetről és a tanról.

Az elsők között kellene lennetek, a tanulóitok családjain kívül, akik hiteles forrásokat mutatnak be nekik a kevésbé ismert vagy vitatott témákról, hogy a tanulóitok azzal vethessék össze a később hallott vagy olvasott dolgokat, amit ti már megtanítottatok nekik.

Tudjátok, hogy beadatjuk az orvosi oltásokat drága misszionáriusainknak, mielőtt elküldjük őket a missziós területre, hogy védve legyenek a betegségekkel szemben, melyek árthatnak nekik vagy megölhetik őket. Hasonlóképp, kérlek, oltsátok be tanulóitokat, még mielőtt kikülditek őket a világba, azáltal, hogy hithűen, figyelmesen és pontosan értelmezitek az evangélium tanát, a szentírásokat, a történelmünket és azokat a témákat, amelyeket időnként félreértenek.

Hogy megnevezzek egy pár olyan témát, melyek kevésbé ismertek, vagy vitatottak: a többnejűségről, a látókövekről, az első látomásról létező különböző feljegyzésekről, a Mormon könyve és Ábrahám könyve fordításának folyamatáról, a nemekkel kapcsolatos kérdésekről, a faji hovatartozásról és papságról, illetve a Mennyei Anyáról beszélek.

A fiataljaink beoltására tett erőfeszítések gyakran rátok, EOSZ oktatókra fognak hárulni. Ezeket a gondolatokat észben tartva szánjatok időt arra, hogy elgondolkozzatok a lehetőségeitekről és a felelősségeitekről.

Az egyházi vezetők ma teljes mértékben tudatában vannak az információhoz való korlátlan hozzáférésünknek, és mi rendkívüli erőfeszítéseket teszünk, hogy pontos hátteret és megértést biztosítsunk a visszaállítás tanításairól. Ennek elsőrendű példája a 11 evangéliumi témák esszé [Gospel Topics essays] az LDS.org honlapon, melyek kiegyensúlyozott és megbízható értelmezést nyújtanak a vitatott és kevésbé ismert egyházi témák tényeiről.

Fontos, hogy úgy ismerjétek ezeknek az esszéknek a tartalmát, mint a tenyereteket. Ha kérdéseitek vannak róluk, kérlek, kérdezzetek meg valakit, aki tanulmányozta és megértette őket. Avagy „törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” miközben elsajátítjátok ezen esszék tartalmát.

Ismerkedjetek meg a Joseph Smith iratok [Joseph Smith Papers] oldallal, az LDS.org egyháztörténeti részével, és más, hithű UNSZ tudósok által készített forrásokkal is.

Az evangéliumi átláthatóságra és lelki védőoltásra való törekvés a tan és a történelem figyelmes tanulmányozása által, lángoló bizonysággal társítva, a legjobb ellenszerünk, mellyel segíthetünk a tanulóknak elkerülni és/vagy megoldani a kérdéseket, a kétkedést vagy a hitbéli válságokat, melyeket az információ korában tapasztalhatnak.

Amikor ti oktatók áldozatot hoztok azért, hogy jobban megérthessétek a történelmünket, a tanunkat és az eljárásainkat – jobban, mint most értitek –, akkor felkészültek lesztek arra, hogy megfontolt, óvatos és sugalmazott válaszokat adjatok tanulóitok kérdéseire.

Az egyik módja annak, hogy tudjátok, milyen kérdések foglalkoztatják tanulóitokat, az, hogy figyelmesen meghallgatjátok őket.

Első kislányunk, amikor öt éves volt, felmászott az ölembe, amikor én az újságot olvastam. Valami számára fontos dologról beszélt nekem, én pedig nem figyeltem. Úgyhogy felnyúlt a kis kezeivel, lehúzta az újságot, megfogta az arcomat, egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: „Apu, nem figyelsz rám!” Igaza volt – részemről pedig hiba volt, hogy nem figyeltem. Minden jó oktatónak jó hallgatóságnak kell lennie.

Amellett, hogy meghallgatjátok a tanulóitokat, buzdítsátok őket az órán vagy személyesen, hogy bármilyen témában tegyenek fel nektek kérdéseket.

Az egyik legfontosabb kérdés, amit tanulóitok feltehetnek, az az, hogy „Miért?”.

Amikor a megértés őszinte vágyával teszik fel, a „Miért?” egy nagyszerű kérdés. Ezt a kérdést várják a misszionáriusok, hogy az érdeklődők feltegyék. Miért vagyunk itt? Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Miért kell imádkoznunk? Miért kell Krisztust követnünk? Gyakran a miérttel kezdődő kérdések azok, melyek sugalmazáshoz és kinyilatkoztatáshoz vezetnek. Mennyei Atyánk szabadítástervének ismerete segíteni fog megválaszolni a legtöbb ilyen kérdést. Ezt egy kicsit később még jobban ki fogom fejteni.

Még egy utolsó gondolat a kérdések megválaszolásáról. Fontos megtanítani a tanulóitoknak, hogy bár az evangélium sok, talán a legtöbb válasszal szolgál az élet legfontosabb kérdéseire, de némelyik kérdésre nem kaphatunk megfelelő választ a halandóságban, mert nincs meg hozzá a szükséges információnk. Ahogy Jákób könyvéből megtudjuk: „Íme, nagyszerűek és csodálatosak az Úr munkái. Mily kifürkészhetetlenek rejtelmeinek mélységei; és lehetetlen, hogy az ember minden útját kifürkéssze. És senki nem tudhat az ő útjairól, ha azt nem nyilatkoztatják ki neki.”⁹

Figyelmeztetlek benneteket: Legyetek tudatában, hogy meglehet, hogy tanulóitokhoz hasonlóan egy idő után azt hiszitek, hogy ti tényleg a szentírás, a tan és a történelem szakértői vagytok. Egy tanulmány nemrég kimutatta, hogy „minél többnek vélik az emberek egy adott témával kapcsolatos tudásukat, annál valószínűbben feltételezik, hogy a valóságnál többet tudnak, akár olyan mértékben, hogy hamis tényekről és kitalált információról mímelnek tudást.”¹⁰

Ezt a „önabszolutizálásnak” nevezett kísértést el kell kerülnötök nektek, EOSZ tanítóknak. Nyugodtan mondhatjátok azt, hogy „nem tudom”. Viszont, ha már azt mondjátok, akkor felelősségetek megtalálni a legjobb válaszokat a komoly kérdésekre, melyeket tanulóitok kérdeznek.¹¹

Figyelmeztetlek, hogy tanulóitok tanításakor és a kérdéseik megválaszolásakor ne adjatok át nekik a hit táplálását szolgáló vagy alaptalan szóbeszédeket, vagy idejétmúlt értelmezéseket és magyarázatokat a múltbéli tanunkról és eljárásainkról. Bölcs döntés bevezetni gyakorlatba az élő próféták és apostolok szavainak tanulmányozását; a naprakészen maradást az egyház jelenlegi problémáival, irányelveivel és bejelentéseivel kapcsolatban a mormon-sajtoszoba.hu és az LDS.org segítségével; és az olyan elismert, megfontolt és hithű UNSZ tudósok műveinek tanulmányozását, akik nem tanítanak igaztalan, idejétmúlt, furcsa és szokatlan dolgokat.

Az „önabszolutizálási” tanulmány szerzői megemlítették, hogy „az önabszolutizálásra való hajlam, különösen a magukat szakértőnek vallókban, elveheti az egyének kedvét a tanulástól pontosan azokon a területeken, melyeken jól informáltnak tartják magukat.”

A BYU tudományos alelnöke ezt a megfigyelést tette: „Rendkívül felemelő lehet szakértőnek lenni egy területen, amikor a diákok és kollégák minden szavadon csüngnek. Viszont a folytonos tanulás iránti mély elkötelezettség nélkül az önabszolutizálás áldozatául esünk, a tudálékos embereket pedig senki sem kedveli.”¹²

Megismételném Hinckley elnök figyelmeztetését: „Nem lehetünk túl óvatosak. Muszáj odafigyelnünk, hogy le ne térjünk [az útról].”¹³

Amellett, hogy életetek végéig tanulókká váltok, személyes életetekben olyan dolgokat is meg kell tennetek, melyek lehetővé teszik, hogy a Szent Lélek munkálkodjon bennetek. Ezek közé tartozik a mindennapos őszinte ima, a hithű böjtölés, a szentírások és az élő próféták szavainak rendszeres tanulmányozása és az azokról való töprengés, a sabbatnap gyönyörűséggé tétele, az alázatos úrvacsoravétel és a Szabadítóra való folytonos emlékezés, a lehetőségek szerint leggyakoribb templomi hódolat, és végezetül a kezünk kinyújtása a szükséget látók, szegények és magányosak felé – közel s távol a világon.

Hogy megfelelően tegyetek eleget lehetőségeiteknek és felelősségeiteknek, kedves oktatótársaim, gyakorolnotok kell, amit prédikáltok!

Legyetek bátrak és kérjetek tanácsot és helyesbítést azoktól, akikben megbíztok: házastársatoktól, papsági vezetőitektől vagy felügyelőitektől. Kérdezzétek meg tőlük, hol fejlődhettek személyes tanítványságotokban. Ez különösen fontos a teljes idejű alkalmazottjaink esetében, akiket az egyház szent tizedéből származó javakkal tartanak fent. Kerülnötök kell mindent, ami elüldözi a Lelket.

Emellett ha javasolhatom, számoljatok el magatokkal rendszeresen, átnézvén a 2 Nefi 26:29–32-t, az Alma 5:14–30-at és a Tan és a szövetségek 121:33–46-ot. Ez segíteni fog abban, hogy beazonosítsátok azokat a kísértéseket, melyekkel mindannyian szembesülhetünk. Ha valamit meg kell változtatni az életetekben, fogadjátok meg, hogy rendbe hozzátok.

Kerüljétek el a kísértést, hogy megkérdőjelezzétek munkatársaitok motivációit. Inkább nézzetek mélyen saját szívetekbe, és vizsgáljátok meg saját vágyaitokat és motivációitokat. Csakis akkor tud a Szabadító változást hozni a szívetekben, és összhangba hozni a ti vágyaitokat és motivációitokat az Övéivel.

A felnövekvő nemzedéknek ismernie kell, meg kell értenie és be kell fogadnia Isten szabadítástervét, és részt kell vennie abban. A terv megértése isteni bepillantást biztosít számukra, mellyel úgy tekinthetnek magukra, mint Isten fiai és leányai, ez pedig egy olyan nézőpontot ad, mellyel megérthetnek majdnem minden tant, tantételt és eljárást.

Ma EOSZ oktatókként el kell fogadnotok a lehetőséget és a felelősséget, hogy megtanítsátok a XXI. század fiataljainak a helyes tantételeket a tervről, beleértve a házasság istenileg szentesített tanát és a családoknak a szabadítás tervében betöltött szerepét, ahogy azt a család kiáltvány meghatározza.¹⁴

Az örökkévaló házasság és család tana az egyik döntő pontja Isten boldogságtervének. Beletartozik, hogy saját, templomban összepecsételt családunk Mennyei Atyánk saját örökkévaló családjához tartozik a celesztiális királyságban. Mivel ez közvetlenül az Ő családjára és az Ő lélekgyermekeire vonatkozik, az 1 Mózesben azt tanuljuk, hogy „férfiúvá és asszonynyá teremté őket”, és hogy azt parancsolta Ádám atyánknak és Éva anyánknak, hogy „szaporodja[nak] és sokasodja[nak], és tölts[ék] be a földet”.¹⁵

Azt mondják, hogy a boldogság terve a családdal kezdődik és végződik. Csakugyan, a család a halandóság előtti világban kezdődött, ahol mennyei szüleink családjának tagjaiként éltünk. Végül pedig a családi kötelezettségek és szerető kapcsolatok nem csak tovább fognak létezni, de gyarapodni fognak a nemzés folyamatán keresztül.¹⁶

A sarkalatos pont, mely mindent összeköt – melyre Isten terve és a mi örök érvényű rendeltetésünk támaszkodik, és mely körül minden egyéb forog – az a Szabadítónk, Jézus Krisztus. Az Ő engesztelő áldozata mindent lehetővé tesz, beleértve, de nem kizárólagosan, a szerető, gondoskodó és örökkévaló házasságot és családot.

Az Úr azt tanítja nekünk, hogy önmagában egyetlen ember sem képes megkapni mindent, amit Mennyei Atyánk az Ő gyermekeinek szánt, függetlenül az igazlelkűségétől. Az egyén csupán a képlet fele, és nem lakozhat a dicsőség legmagasabb fokán, a celesztiális királyságban.¹⁷

Tanulóitoknak meg kell érteniük, hogy a halandóság célja az, hogy Istenhez hasonlóbbá váljunk azáltal, hogy fizikai testet kapunk, gyakoroljuk az önrendelkezésünket, és felvállaljuk azokat a szerepeket, melyek korábban csak a mennyei szüleinkhez tartoztak: a férj, a feleség és a szülő szerepét.

A próféták biztosítottak minket arról, hogy akik érdemesek és Jézus Krisztusba helyezik bizalmukat, de nem volt rá lehetőségük, hogy egy társhoz legyenek pecsételve vagy gyermekeik legyenek ebben az életben, azoknak lehetőségük lesz ezekre a következő világban.

Tanítsátok meg a fiataljainknak, hogy mindenkinek van helye az Úr egyházában, hogy hódoljon, szolgáljon és együtt fejlődjön evangéliumbeli fivéreivel és nőtestvéreivel. Emlékeztessétek őket arra, hogy Isten összes gyermekére vonatkozó célját és reményét így lehet összefoglalni, Lehi tanítása szerint: „Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen.”¹⁸

Mennyei Atyánk azt akarja, hogy elfogadjuk az ő meghatározását a házasságról, és engedelmeskedjünk első parancsolatának, hogy „szaporodjunk és sokasodjunk” – nem csupán azért, hogy betöltsük a tervét, hanem azért is, hogy megtaláljuk a boldogságot, melyet az Ő terve szándékozott hozni a fiainak és lányainak életébe.

Ezt a tantételt nem csak az egyház tagjai veszik észre. A New York Times rovatvezetője, David Brooks megállapította: „Az embereknek nem jobb, ha maximális személyes szabadságot kapnak arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Jobban járnak, ha ellepik őket a kötelezettségek, amelyek túlmutatnak személyes választásaikon – a családdal, Istennel, szakmával és hazájukkal kapcsolatos kötelezettségek.”¹⁹

Egyházi oktatókként segítsetek fiataljainknak világosan megérteni Isten boldogságtervét, melyben gyermekei valódi örömre lelhetnek. Segítsetek nekik, hogy ismerjék, befogadják, részt vegyenek benne és kiálljanak érte. Negyven éves általános felhatalmazotti tapasztalatommal aggaszt, hogy egyháztagjaink közül milyen sokan, legyenek fiatalok vagy idősek, egyszerűen nem értik az örök és isteni rendeltetésükre vonatkozó tervet.

Úgyhogy, oktatótársaim, keresnünk kell és meg kell becsülnünk a lehetőségeket arra, hogy tanbéli és lelki vonatkozásban is elmagyarázzuk, miért hiszünk benne, hogy Isten nagyszerű boldogságterve választ fog adni a legtöbb feltett „miértre”. Ha elmondjuk, hogy hiszünk a halandóság előtti életben, ahol Mennyei Atyánk és Mennyei Anyánk lélekgyermekeiként éltünk, akkor el tudjuk magyarázni, hogy miért lett ez a föld megteremtve. Halandó életünk egyik lényeges célja, hogy magunk is tapasztalatot nyerhessünk a családról, ezúttal szülőkként, nem pedig gyermekekként. Becsüljétek meg, hogy alapvetően értitek a mi Mennyei Atyánk örökkévaló boldogságunkra vonatkozó tervének tanát és célját. És továbbra is tanítsátok ezt.

Végezetül hadd foglaljam össze: Kim B. Clark elder ma esti szavaiból megtanultuk, hogy ti Istentől küldött tanítók vagytok, telve hittel, reménnyel, alázattal és szeretettel.²⁰

Én a következő pontokat osztottam meg veletek:

Tanítsátok meg a tanulóitoknak, hogy ötvözzék a tanulmányozás és hit általi tanulást a tiszta bizonysággal. Tanítsátok meg nekik, hogy maradjanak a csónakban, és kapaszkodjanak!
Tanítsátok meg a tanulóitoknak, hogy uralkodjanak mobileszközeiken és koncentráljanak arra, hogy szorosabban kapcsolódjanak a Szent Lélekhez, mint az internethez.
Oltsátok be tanulóitokat a szabadítás tervének igazságaival, ahogy az Jézus Krisztus evangéliumában található.
Sajátítsátok el az evangéliumi témák esszék tartalmát.
Emlékezzetek, hogy a „Miért?” egy remek kérdés lehet, mely az evangélium megértéséhez vezet.
Kerüljétek az önabszolutizálást, és ne féljetek azt mondani: „nem tudom”.
Váljatok tanulókká életek végéig.
Kérjetek tanácsot és helyreigazítást azoktól, akikben megbíztok.
Időnként számoljatok el magatokkal, és vizsgáljátok meg lelki felkészültségeteket, szorgalmatokat és hatékonyságotokat.
Tanítsátok meg, hogy a boldogság terve a családdal kezdődik és végződik. Tartsátok mindig szem előtt a szabadítás tervét.
Tanítsátok meg, hogy a házasság és a család tartós boldogsághoz vezet.
Emlékezzetek, hogy a tanulmányozás és hit általi tanulás ötvözése a tiszta bizonysággal valódi, hosszú és tartós megtéréshez vezet.
Az Úr Jézus Krisztus engesztelésébe vetett erős hit mindennél lényegesebb a lelki erőnk és növekedésünk szempontjából.

Szeretett oktatótársaim, Isten áldása legyen veletek. Könnyíttessen meg minden teher, melyet cipeltek. Találjatok rá arra az annak tudatából eredő örömre és békességre, hogy tanításotok által megérintettétek valaki életét, felsegítettétek az ahhoz vezető útján, hogy majd egyszer Atyánk őt is újra karjaiba zárhassa. Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy rendelkezünk Jézus Krisztus örök evangéliumának teljességével, amint az Joseph Smith próféta által visszaállíttatott. A kezünkben van az evangélium teljessége. Át kell helyeznünk az elménkbe és a szívünkbe, és hatalommal kell tanítanunk. Isten áldjon meg ezzel mindannyiunkat, ez az én alázatos imám és áldásom, Jézus Krisztus nevében, ámen.

© Intellectual Reserve, Inc., 2016. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 12/15. A fordítás jóváhagyva: 12/15. A The Opportunities and Responsibilities of CES Teachers in the 21st Century fordítása. Hungarian. PD60001102 135