Jézus Krisztus és a tiszta tan hatalma
Jézus Krisztus és a tiszta tan hatalma Neil L. Andersen elderrel
2023. június 11.
Neil L. Andersen elder: Köszönöm, Gilbert elder! Köszönöm, Webb fivér! Két barátom és kedves munkatársam. Nagyon szeretem őket.
Hát nem volt bámulatos ez a kórus? Micsoda áhítat! Igazán lenyűgözőek voltatok! Köszönöm szépen!
A harmadik versszak harmóniáját hallgatva felötlöttek bennem a himnusz szavai: „Az Úr a fényem és erősségem. Tudom, hogy Vele bizton győzhetek.”1 Ha e szavak keltette érzést mélyen el tudnánk ültetni azok szívébe, akiket tanítunk, akkor e szavak biztonságot nyújtanának valakinek.
Lélegzetelállító a Tabernákulumban lenni, nem? Már nem túl gyakran jutunk el ide. Néhányan közületek talán még sosem jártak itt, túl fiatalok vagytok. Néhányunknak sok emléke van erről a lenyűgöző régi Tabernákulumról. Az itt lévők közül hány embernek van jó emléke arról, hogy itt járt ezelőtt? (Kezek fent.)
Harminc évvel ezelőtt Christofferson eldert és engem az áprilisi általános konferencián hívtak el. Ahogy visszaemlékszem, pontosan ott lent ültünk, mielőtt a piros székekben helyet foglaltunk volna. Az egyik apostol, Marvin Ashton elder, beteg volt azon a konferencián, így aztán Christofferson elder és én alázatos tanúságot tettünk. Nem volt sok időnk felkészülni.
Van egy másik emlékem is innen, amit megosztok veletek.
Az 1993-ban elmondott bizonyságom óta nem mondtam beszédet a Tabernákulumban. Közeledtünk ahhoz az utolsó konferenciához, amire a Tabernákulumban került sor – 1999 októberében jártunk.
Történt valami, ami meglehetősen megdöbbentő volt számomra. 7:30 volt, a konferencia előtti péntek reggelén. Az irodámban voltam, amikor megszólalt a telefon. A hang a vonal túloldalán ezt mondta: „Andersen fivér, itt Hinckley elnök beszél.” Bár általános felhatalmazott voltam, nagyon kevés időt töltöttem Hinckley elnökkel. Az első hozzám intézett szavai – komolyan mondom – ezek voltak: „Mennyire vagy jó beugró?” Nem igazán tudtam, mit lehet erre mondani, de motyogtam valamit. Ő így folytatta: „Robert Hales elder beteg. Hétfőn megműtik, így holnap reggel nem fog tudni beszélni. Szeretnénk, ha szombat délelőtt te mondanál beszédet helyette. Rendben? Viszlát!” Ez sok nyugtalan órát eredményezett. Ez volt az egyetlen olyan élményem, amikor felkértek, hogy itt a Tabernákulumban beszédet mondjak az általános konferencián.
Ha lenne időnk, szívesen meghallgatnánk a ti élményeiteket is.
Hadd kezdjem azzal, hogy kifejezem az én, az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma mindegyikőtök iránt érzett szeretetét. Mélységesen tiszteljük és csodáljuk a Szabadítónk, Jézus Krisztus és az Ő szent munkája iránti hiteteket és odaadásotokat. Hatalmas jelentőségű történelmi idők ezek. Fiatal utolsó napi szentjeink százezreinek életére van hatásotok. Akár ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatónak hívtak el benneteket az egyházközségetekben vagy a cöveketekben, akár tanítónak választottak a világszerte működő 638 felsőfokú hitoktatásunkban, illetve az órarendbe illesztett ifjúsági hitoktatásunk egyikén. Az imént megkérdeztem Webb fivért, hány osztályunk van, és ő azt mondta, hogy mintegy 80 000 ifjúsági hitoktatási osztály működik. Valamint idetartozik természetesen az órarendbe illesztett ifjúsági hitoktatás az Amerikai Egyesült Államok nyugati felén, Kanadában és az egyházi iskolákban. Illetve ha bármilyen minőségben szolgáltok az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás munkájának támogatásában, őszintén köszönetet mondok nektek az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma nevében. Szeretünk benneteket, és imádkozunk értetek. Jézus Krisztus tanítványaiként társakként tekintünk rátok, amint közösen készítünk fel a világ megannyi nemzetében, kultúrájában és nyelvén egy igazlelkű népet arra az időre, amikor a Szabadító dicsőségesen visszatér a földre.
Tisztelgésképpen mindegyikőtök és az e nagyszerű munkában előttünk járó nemes tanítók előtt, nemrégiben röviden elbeszélgettem Andy Diaz elnökkel, aki cövekelnök itt, Salt Lake Cityben. Szóba került egy kora reggeli ifjúsági hitoktatója, aki fiatal korában tanította őt. És itt van egy igen érdekes kapcsolat. Miután 13 évesen csatlakozott az egyházhoz a floridai Tampa városában, Diaz elnök egy évvel később ugyanarra a kora reggeli ifjúsági hitoktatási órára kezdett járni, mint csodálatos feleségem, Kathy. Nos, észre fogjátok venni, hogy sokkal idősebbnek tűnik Kathynél. Az élet nem egyformán bánik velünk. A hitoktató Kathy édesanyja volt, a leendő anyósom, Martha Williams nővér. Hallgassátok meg a rövid beszélgetésünket Diaz elnökkel.
[rövidfilm elkezdődik]
Andersen elder: Andy Diaz elnökkel vagyok itt, a Salt Lake Riverside Cövek elnökével. Van valami közös bennünk Diaz elnökkel, mégpedig az, hogy a feleségemmel, Kathyvel, több mint 50 évvel ezelőtt egyazon ifjúsági hitoktatási osztályba jártak, sőt mi több, Kathy édesanyja, Martha Williams nővér volt a hitoktatójuk. Bámulatos hölgy volt. Természetesen jól ismertem őt. Azóta már elhunyt. De szerettem volna feleleveníteni, milyen érzés volt Martha Williams nővér osztályába járni több mint 50 évvel ezelőtt, egy olyan férfi számára, aki ma cövekelnök, és aki 13 évesen csatlakozott az egyházhoz, majd egy évvel később beiratkozott ifjúsági hitoktatásra. Diaz elnök, milyen érzések jutnak eszébe ezzel a hölggyel kapcsolatban, aki az ifjúsági hitoktatója volt?
Andy Diaz elnök: Valószínűleg egyike volt életem három legbefolyásosabb asszonyának – ők az édesanyám, a feleségem és Williams nővér.
Andersen elder: Nem túlzol?
Diaz elnök: Nem túlzok.
Andersen elder: Hogyan lehetett ilyen fontos számodra?
Diaz elnök: Segített nekem fejlődni és megismerni az evangéliumot, hiszen 13 évesen teljesen új egyháztag voltam, majd 14 évesen elkezdtem az ifjúsági hitoktatást. Így lényegében ő volt az, aki segített nekem az evangélium megismerésében. Amikor tizenegyedikes lettem, olyan állást kaptam, ahová hajnali kettőre kellett bejárnom, ezért aztán munkából egyenesen a hatkor kezdődő kora reggeli ifjúsági hitoktatásra siettem, mert nem akartam lemaradni róla; ilyen fontos volt számomra. Addigra ő már megteremtette a „legyen ma is lelki élményünk” hangulatot. Nekem pedig nagyon fontosak voltak ezek a lelki élmények.
Andersen elder: Megmaradt-e a tiszta és egyszerű evangéliumnál, vagy – ahogyan arra én emlékszem 50 évvel ezelőttről néhány órám kapcsán – belement-e olyan dolgokba, amelyekről semmit sem tudtunk?
Diaz elnök: Egyértelműen Krisztus tiszta tanait tanította nekem. Beszélt a hitről, a bűnbánatról, azokról a dolgokról, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz, és a mindvégig kitartásról.
Andersen elder: Segített-e neked a Szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz való személyes megtérésedben, amely egész életedben kitartott?
Diaz elnök: Igen. Mivel segített nekem abban, hogy kapcsolatom legyen Mennyei Atyánkkal és a Szabadítóval. Tőle tanultam a Szabadítóról. Rengeteg dolgot segített megértenem a szentírásokból és a Szabadító által tanított tanokból. Volt bizonysága, és meg is osztotta. Nem emlékszem olyan órára, hogy a végén ne tett volna bizonyságot a Szabadító evangéliumáról és az adott napon tanított dolgokról; ez nagyon fontos volt. Lendületes személyiség volt, aki körülölelte az embert az ő evangélium iránti szeretetével. Ahogy figyeltem, igyekeztem utánozni, amit csinál.
Andersen elder: Nos, visszatekintve, mire biztatnád azokat az ifjúsági és felsőfokú hitoktatókat, akik egy hozzád hasonló, új egyháztagot tanítanak, aki még csak most érkezett? Mire buzdítanád őket, Diaz elnök?
Diaz elnök: Szeressétek a tanulóitokat! Tudassátok velük, hogy szeretitek Mennyei Atyánkat, és hogy Mennyei Atya szereti őket. Hogy a Szabadító szereti őket. És hogy ha követitek Istent és az Ő prófétáit, akkor vissza tudtok majd jutni, és újra Mennyei Atyánkkal élhettek.
Andersen elder: Nos, biztos vagyok benne, hogy a szüleid nagyon büszkék lennének rád. És tudom, hogy Williams nővér is – aki már 25 éve befejezte e világi tanulmányait – nagyon büszke lenne rád.
Diaz elnök: Ez bearanyozza a napomat.
Andersen elder: Nos, nagyon köszönöm. És köszönjük, hogy megosztottad velünk mindezt.
Diaz elnök: Szívesen.
[rövidfilm befejeződik]
Andersen elder: Diaz fivér és nővér itt vannak velünk ma este. Felállnátok, Diaz fivér és nővér, hogy lássunk benneteket? Köszönöm szépen.
Diaz elnök jól szemlélteti, milyen hatással vagytok és lesztek a felnövekvő nemzedékre, mert hisztek a Megváltóban, és mert világosságként tartjátok Őt fel mindenben, amit mondotok és tesztek.
Mivel a szolgálatotok már most is példaértékű, ma azért imádkozom, hogy egy-két olyan meglátást oszthassak meg veletek, amelyek lelkileg felemelnek majd benneteket, és valamilyen csekélyke módon segíthetnek megerősíteni az igazlelkű szolgálatot, amelyet nyújtotok.
Az első dolog, amit figyelmetekbe ajánlok, a következő: gyakrabban és erőteljesebben tanítsunk és tanúskodjunk Jézus Krisztusról!
Gondoljatok bele, hogy Russell M. Nelson elnöknek az áprilisi általános konferencián elhangzott e szavai mennyire időszerűek a tanulóitok számára: „Bármilyen kérdéseitek vagy gondjaitok legyenek is, a válasz mindig Jézus Krisztus életében és tanításaiban található. Tudjatok meg többet az Ő engeszteléséről, szeretetéről, irgalmáról, tanáról és visszaállított evangéliumáról, melyet a gyógyulás és a fejlődés jellemez. Forduljatok Őhozzá! Kövessétek Őt!”2
Amikor 30 évvel ezelőtt, az 1990-es évek elején elhívtak általános felhatalmazottnak, az Amerikai Egyesült Államokban tízből kilenc felnőtt kereszténynek vallotta magát. A Pew Research Center kutatása szerint az Egyesült Államokban a keresztények ma már csak a lakosság 64 százalékát teszik ki, és néhány évtizeden belül nagy valószínűséggel 50 százalék alá csökken az arányuk. Más nemzetek hasonló hitbéli kihívásokkal néztek vagy néznek szembe.
Természetesen közületek nem mindenki él olyan országban, ahol a kereszténység az uralkodó vallás, sokan pedig olyan helyen éltek, ahol a Jézus Krisztusba vetett hit továbbra is erős. Azonban bárhol is élünk, felismerjük, hogy az örök élethez vezető út a Szabadítónkhoz való mély és szilárd megtéréssel kezdődik, az Ő isteni élete és küldetése iránti áhítattal.
„Monda néki Tamás: Uram…; mimódon tudhatjuk… az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”3
A fiatalság errősségéért című kalauz nyitóüzenetében az Első Elnökség ezt írja: „Igazán Mennyei Atyánk kiváló lelkei közé tartoztok, akik ebben az időben lettetek a földre küldve, hogy fontos dolgokat tegyetek. […] [F]orduljatok a Szabadítóhoz! Ő a »fiatalság erőssége«.”4
Nemrégiben az unokáim ifjúsági hitoktatási épületében jártam. Mély benyomást tett rám, milyen sok kép és idézet van kirakva a Szabadítóról, valamint az Ő szavaiból és más szentírásokból, amelyek bizonyságot tesznek Őróla.
Chad Webb fivér tanította ezt az alapelvet: „[A] legfontosabb mód, amely által segíthetünk fokozni a felnövekvő nemzedék hitét, az, ha Jézus Krisztust még nagyobb mértékben állítjuk a tanításunk és a tanulásunk középpontjába”5.
Nem volt-e ránk mély hatással az, amikor az áprilisi általános konferencián Dallin H. Oaks elnök Nefi szavait idézte: „Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek”6, majd erőteljes üzenetének a hátralevő részében megosztott egy „a Szabadítónk szavaiból vett válogatás[t] – abból, amit mondott” mind az Újszövetségben, mind pedig a Mormon könyvében. Oaks elnök ezzel az egyszerű, prófétai kijelentéssel zárta beszédét: „Megerősítem ezen tanítások igazságát, Jézus Krisztus nevében, ámen.”7
Az e világit meghaladó hatalom rejlik Jézus Krisztus szavaiban:
„Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok.”8
„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él”9.
„Íme, én vagyok Jézus Krisztus, Isten Fia. […] Én vagyok a világ világossága és élete.”10
Ha bármikor előfordul, hogy nem tudjátok, mit mondjatok, szóljátok a Szabadító szavait. Beszéljetek az Ő élményeiről; beszéljetek az Ő példázatairól; szóljátok a szentírások és a próféták szavait, amelyek bizonyságot tesznek Őróla.
Amikor Jézus Krisztusról tanítunk és tanúskodunk, a Szentlélek a saját tanításunk erejénél messze tartósabb hatalommal fogja megerősíteni az Ő életének és tanításainak igaz voltát fiatal tanítványaink szívében.
Alázatosan gondoljuk át, vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy tanítsunk és tanúskodjunk – amint azt Nelson elnök kérte – az Ő engeszteléséről, szeretetéről, irgalmáról, tanáról, a gyógyulás és fejlődés visszaállított evangéliumáról.
Mivel a múltbéli tanítási gyakorlatunk talán nem elegendő napjainkra és arra, ami a jövőben jön, tágítsuk ki saját értelmünket, és – Nelson elnök tanácsát követve – tudjunk meg többet mi magunk, illetve buzdítsuk az egyház fiataljait és fiatal felnőtteit, hogy tudjanak ők is meg többet Jézus Krisztus életéről és tanításairól.11
Most pedig, a második dolog, amit a figyelmetekbe ajánlok: tartsuk a tant tisztán és egyszerűen!
Mindaz, amit igazán tudunk Mennyei Atyánkról; Szabadítónkról, Jézus Krisztusról; a halandóság előtti életünkről; Atyánk számunkra készített boldogságtervéről; a hit és a bűnbánat alapelveiről; a szabadító szertartásokról; a parancsolatokról; a szövetségekről; az engedelmességről és a kitartásról; valamint a bűnbánat és az e halandó világon túl ígért áldásainkról – mindezen dolgok oly gyönyörűen érthetőek. Soha nem szabadna azt éreznünk, hogy a célon túl kell tekintenünk12, amint azt a szentírások is tanítják.
Tanításunkat Mennyei Atyánkra, Jézus Krisztusra és az Ő kinyilatkoztatott tanukra összpontosítjuk, hogy segítsünk a fiataljainknak gyarapítani az Őbeléjük vetett hitet, megtérni Hozzájuk, és elnyerni az Ő megígért áldásaikat.
Krisztus tana megtalálható a szentírásokban és a próféták tanításaiban, akiknek feladata az Úr akaratának a közvetítése.
A szentírásokban található és a próféták által tanított tan magában foglalja a több tanú alapelvét, egy olyan tételt, amelyet gyakran hallottatok az általános konferencián, és amelyet több mint 10 évvel ezelőtt jómagam is megosztottam: „Néhányan megkérdőjelezik a hitüket, amikor egyházi vezetőktől évtizedekkel ezelőtt elhangzott olyan kijelentésre bukkannak, amelyek látszólag nem illenek a tanunkhoz. Az egyház tanát irányító fontos alapelv rejlik ebben. Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvórumának mind a 15 tagja tanítja a tant. Nem egy adott beszéd valahol megbúvó bekezdésében rejlik a tan. Az igaz tantételeket gyakran és sokan tanítják. Tanunkra nem nehéz rálelni.”13
Látjátok, milyen fontos, hogy folyamatosan behozzátok a próféták és apostolok tanításait az osztálytermi beszélgetésekbe? Az Úr útmutatásai mai világunk kérdéseire és aggodalmaira vonatkozóan azoktól származnak, akiket apostoli felhatalmazással rendeltek el. Ha a prófétákba és apostolokba vetett bizalom elhalványul, akkor a világ zavaró tényezői, tévútjai és okoskodásai elszakíthatják az egyént a lelki horgonyaitól. Lelkesen készüljetek az általános konferenciára, és beszéljétek meg az ott elhangzó fontos tanításokat. Lássátok tisztán az Úr felkentjeinek szent szerepét. Amint a világ egyre távolabb kerül Isten parancsolataitól, az apostolok szerepe egyre fontosabbá válik.
Amikor igyekeztek tisztán és érthetően tartani az Úr tanát, ügyeljetek arra, hogy az Isten által meghatározott kereteken belül maradjatok, elkerülve azokat a hibákat, amelyek a találgatásokból és a nem tanban gyökerező, személyes elképzelésekből származnak. Az ilyen elgondolások némelyek számára nagyon csábítóak lehetnek, de híján vannak az igazság hitet megerősítő erejének.
Szeretem azt a leckét, amelyet Dallin H. Oaks elnök tanított a fiának, amikor a fia olyan kérdést tett fel, amelyet nem fejt ki világosan Krisztus tana. Így felelt neki: „Fiam, nem tudom a választ erre a kérdésre, de hadd válaszoljak meg egy olyan kérdést, amire tudom.” Ezután tanúságot tett Joseph Smith prófétáról és az első látomásról. Legyünk hajlandóak azt mondani: „Ezt nem tudom, de ez az, amit igenis tudok.”
Gondoljátok át ezeket a kérdéseket és válaszokat:
„Jones fivér, mi a kapcsolat a nagy ősrobbanás, valamint Ádám és Éva között?” „Nem tudom a választ erre a kérdésre, de hadd mondjam el, mit tudunk Ádámról és Éváról.”
„Gonzalez nővér, miért nem tudunk többet Mennyei Anyánkról?” „Nem tudom a választ erre a kérdésre, azt viszont tudom, hogy »Mennyei szülők szeretett leánya [vagy], isteni természettel és örökkévaló rendeltetéssel«14.”
Gondolkozzatok el azon, hogy, miként fordíthatjátok át a jó, de találgatásokra késztető kérdéseket olyan válaszokba, amelyek építik a Szabadítónkba, Jézus Krisztusba vetett hitet. És akkor jöjjön egy kihívás számotokra! Segítsetek elültetni a tanulóitokban azt a meglátást, hogy nem minden kérdés egyforma súlyú. A lelki megértés és érettség segít elkülöníteni a fontos kérdéseket az érdekes kérdésektől.
A pontos, világos és egyszerű megfogalmazásokkal segítjük elő a Szentlélek megerősítő tanúságát. „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló…, az igazságnak Lelke…, az tesz majd én rólam bizonyságot.”15
Brigham Young így jellemezte Joseph Smith tanításait: „Képletesen szólva, fogta a mennyeket, és lehozta a földre, aztán fogta a földet, és felemelte azt, Isten dolgait azok egyszerűségében és tisztaságában tárva fel”16.
Ügyeljetek arra, hogy az általatok elmondott beszámolók és történetek ne legyenek kiszínezve! Igyekezzetek biztosítani, hogy az idézett szentírások vagy kijelentések a szándékuknak megfelelő szövegkörnyezetben legyenek.
Könnyen vonzódunk az újhoz vagy az igen érdekeshez, amely meghaladja az értelmünket. Maradjatok a tiszta és egyszerű tan biztonságában!
Gondosan válasszátok meg, milyen médiát, személyes történeteket és szemléltetést használtok. Megfelelően használva érdeklődést keltenek és elmélyítik a tanítást. Ha azonban túlságosan nagy hangsúlyt kapnak, akkor elvonhatják a figyelmet a tanításotokról. A módszer így beárnyékolhatja az üzenetet.
Alma próféta tanúságot tett arról, hogy az evangélium örvendetes híreit „világos kifejezésekkel tudatják velünk…, hogy megérthessük, hogy ne tévedhessünk”17.
„Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?”18
Gondoljatok bele, milyen gyönyörűen világosak ezek a szentírások:
„Jőjjetek én hozzám”19.
„Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét [mindennap], és kövessen engem.”20
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti Mennyei Atyátok.”21
„És próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik”22.
„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.”23
Az Őt hallgasd! című erőteljes beszédében Nelson elnök azt mondta: „[Mennyei Atyánk] egyszerűen, halkan és oly bámulatos egyértelműséggel szól, hogy nem tudjuk félreérteni”24.
Világos, pontos, egyszerű – ez a tanítás isteni módja.
Legyetek bölcsek a tanított tan egyensúlyban tartásakor. Adjatok megfelelő súlyt a tan egy pontjának a többi kapcsolódó igazság összefüggésében. Emlékezzetek a Szabadító tanácsára a parancsolatok tanításával kapcsolatban: „[P]edig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.”25
Neal A. Maxwell elder így magyarázta: „Az evangéliumi tantételek egyetlen szőttessé fonódnak, amely ellenőrzés alatt és egyensúlyban tartja őket egymással.”26
Gondoljatok csak bele: Isten szeretete és Isten törvényei, a megbocsátás és a bűnbánat, az Isten iránti és a mások iránti szeretet, az önrendelkezés és a felelősségre vonhatóság.
Amint az már sokszor elhangzott: Ne csupán úgy tanítsatok, hogy megértsenek! Úgy tanítsatok, hogy ne értsenek félre!
Végül pedig – amint azt mindannyian oly jól tudjuk – ezeket az igazságokat olyan környezetben kell megosztani, amely szívesen látja és ösztönzi a Lelket. Nem kényszeríthetjük a Lelket. Imádkozunk érte és meghívjuk a Lelket, de nem próbálunk mesterségesen lelki élményeket összetákolni.
Több mint 30 évvel ezelőtt Dallin H. Oaks elnök elmesélte nekem egy élményét a lányával, Jennyvel kapcsolatosan, aki akkor még tizenéves volt. Ezek az ő szavai: „Jenny tizenévesen elment egy Fiatal Nők órára vagy tevékenységre. Amikor hazajött, a feleségemmel megkérdeztük tőle, ahogy a szülők szokták, hogy milyen volt a gyűlés. Jenny ezt válaszolta: »Hát, a tanító azt mondta, hogy ma este lelki élményben lesz részünk. Ha körben állva megfogjuk egymás kezét, akkor lelki élményünk lesz.«”
Tovább idézem Oaks elnököt: „»Milyen érzés volt?« – kérdeztem Jennyt. Mire ő: »Émelyítő.«” (Ma, harminc évvel később, talán úgy mondanánk: gáz volt. Nem tudom pontosan, mi lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés.) Oaks elnök így folytatta: „Azt mondtam neki, hogy »örülök, mert amikor ilyesmit hallok, az nekem is kellemetlen.«” Majd ezt mondta: „Megtanítottam neki, hogy a lelki élményeket nem lehet beütemezni, hanem akkor történnek meg, amikor az Úr Lelkének a hatását keressük.”
Emlékeztek milyen szeretetet tapasztalt Diaz elnök az ifjúsági hitoktatója, Williams nővér részéről? Szeretettel, békességgel, gyengédséggel, szelídséggel és hittel tanítva hívjuk meg a Lelket.
Mindannyian ismeritek ezt a szentírást: „[A]ki az igazság Lelke által fogadja be az igét, az úgy fogadja be azt, ahogyan az igazság Lelke által prédikálják. Aki tehát prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek.”27
Ez tehát nem csak rajtatok, hanem az osztályotokban lévőkön is múlik. A tanulóink meg fogják tőletek tanulni, hogy csak az engedelmesség és az Őrá való mindenkori emlékezés révén lehet folyamatosan velük az Ő Lelke.
Íme Eyring elnök szavai:
„A tan ereje abból fakad, hogy a Szentlélek megerősíti az igaz voltát. Amennyire csak tudjuk, felkészítjük azokat, akiket tanítunk, hogy meghallják a halk és szelíd hang csendes késztetéseit. Ehhez legalább némi hitre van szükség Jézus Krisztusban. Legalább némi alázatra és arra való hajlandóságra van szükség, hogy alávessük magunkat a Szabadító ránk vonatkozó akaratának. Lehet, hogy annak, akinek segítenétek, kevés van bármelyikből is, mégis buzdíthatjátok, hogy legalább vágyjon arra, hogy higgyen. Sőt mi több, magabiztosságot meríthettek a tan egy további hatalmából. Az igazság képes utat törni magának. Már a tan szavainak az egyszerű hallása is el tudja ültetni a szívbe a hit magját. S a Jézus Krisztusba vetett hit parányi magja is már meghívja a Lelket.”28
Gyönyörű szavak. Nos, nagyon áhítatosak voltatok. Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy ezt az időt veletek tölthettem. Szeretünk benneteket, és köszönetet mondunk nektek mindazért, amit a fiataljaink és a fiatal egyedülálló felnőtteink megerősítéséért, valamint a Jézus Krisztusba vetett hitük megerősítéséért tesztek.
Az Úr szolgájaként és apostoli felhatalmazásomnál fogva megáldalak benneteket, hogy elméteket és szíveteket eltöltse a szeretet, az irgalom, a tanítások, valamint a mi Urunk Jézus Krisztus páratlan engesztelő áldozata iránti mély áhítat. Megáldalak benneteket – amennyiben ez a vágyatok –, hogy növekedjen a képességetek Krisztus tanának a tisztán és hatalommal történő tanítására, valamint hogy lássátok és érezzétek a Szentlélek megerősítő tanúságát a nagyszerű tanulóitokon.
Biztos és bizonyos tanúságomat hagyom veletek arról, hogy Jézus a Krisztus. Valamint tanúskodom nektek az Ő ígéretéről, amikor azt mondta: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt”29. Jézus Krisztus nevében, ámen.