Örömöt találni a mindennapokban

Mary G. Cook

Egy est Quentin L. Cook elderrel

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek, 2016. szeptember 11., Washington D.C. Cövekközpont

Hatalmas áldásnak tekintem, hogy itt lehetek veletek ma este.

Amikor erre a földre érkeztünk, Isten gyermekeiként isteni tulajdonságokat is hoztunk magunkkal. Személyes értékünk a mennyből származik. Amikor megértjük isteni természetünket és ittlétünk célját, akkor képesek leszünk legyőzni a kihívásokat és a megpróbáltatásokat, illetve igaznak maradni a szövetségeinkhez. Halandó utazásunk sikerét az határozza meg, mit érzünk magunkkal kapcsolatban. Önbecsülésünk gazdagodik, amikor bizonyos alapvető emberi szükségletek kielégíttetnek. Három ilyen szükségletet említenék: a szükség arra, hogy szeressenek, elfogadjanak és sikeresek vagy eredményesek legyünk.

Amikor e szükségletek valamelyikében hiányt szenvedünk, akkor úgy érezzük, nem szeretnek, nem fogadnak el, és sikertelenek vagyunk. Mindez pedig csalódottságot, csüggedést, önsajnálatot, elszigeteltséget és magányt eredményez. Mindannyian küzdünk ezekkel az érzelmekkel.

Egy barátommal beszélgettem a minap, aki egy felmérést mutatott nekem a főiskolás korú hallgatókról. Arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb aggodalmuk, sokan azt írták: „a magány”. Akár házasként, akár egyedülállóként is lehetünk magányosak.

Mindannyian érzünk magányt az életünk különböző időszakaiban. Gordon B. Hinckley elnök egyszer azt mondta: „Úgy vélem, legtöbbünk számára a magányosság elleni legjobb gyógyszer a munka és a másokért végzett szolgálat.”¹

Szerintem ez jó tanács.

Thomas S. Monson elnök így fogalmazta ezt meg: „Időnként csüggedés telepedhet sötét fellegként az ösvényünkre, és a kétségbeesés állandó társunkká válhat. […] Az Úrba vetett bizalommal… győződjünk meg arról, hogy lábunk szilárdan áll a szolgálat ösvényén, szívünk és lelkünk pedig elkötelezett az Úr példájának követése iránt!”²

Legyünk szorgosak, és buzgón iparkodjunk az egyház munkájában. Maradjatok közel Mennyei Atyánkhoz az imában és a szentírás-tanulmányozásban. Keressetek olyan példákat a szentírásokban, amelyekben mások legyőzték a magányt vagy megbírkóztak vele. Gondoljatok Morónira, milyen magányos volt, miközben feljegyezte népe pusztulását. Ezt írta:

„Írok tehát, és elrejtem a földbe a feljegyzéseket; és hogy hova megyek, az mit sem jelent,

…mert egyedül vagyok. Atyámat és minden rokonomat csatában megölték, és nincsenek barátaim, és nincs hova mennem; és hogy meddig engedi meg az Úr, hogy éljek, azt nem tudom.”³

Szerintem fontos emlékeznünk arra, hogy sohasem vagyunk teljesen egyedül. A Szabadító vigaszt ígért nekünk. Ha érdemesek vagyunk, akkor a Szentlélek az állandó társunk. Hatása átsegít a magányos időszakokon. Lehet, hogy egyedül vagyunk, de nem kell magányosnak lennünk. Nagyon szeretem az „Ó, légy mindig velem”⁴ című himnuszt.

A szeretet és az elfogadás igénye nagyon is valós.

Maradjatok közel a családotokhoz, ahol elmondhatatlanul szeretnek és elfogadnak benneteket. Legyetek tevékeny tagjai az egyházközségeteknek vagy gyülekezeteteknek. Mindig legyetek érdemesek a templomba való belépésre. Ha egyedülállók vagytok, randevúzzatok olyanokkal, akik szintén érdemesek erre. Ne keseredjetek el a körülöttetek élők tökéletlenségei miatt; mindannyian növekedünk a képességeinkben, és gyarapodunk az élethosszig tartó fejlődés során.

A siker igénye erős és ösztönző.

Mindenki kapott valamilyen ajándékot Istentől.⁵ Keressétek meg a saját ajándékaitokat, örvendezzetek bennük, és fejlesszétek őket. Forduljatok a pátriárkai áldásotokhoz, és ismerjétek meg az abban található tanácsokat, figyelmeztetéseket, ajándékokat és ígéreteket.

A szüleim csak akkor jutottak el a templomba, amikor én már férjnél voltam, és megszülettek a gyermekeink. Akkoriban úgy gondoltam, sohasem pecsételnek össze bennünket örökkévaló családként. Türelmesnek kellett azonban lennem, és várnom kellett az Úrra ezért az áldásért.

Sokat gondolok a türelem tulajdonságára, és arra, milyen szerteágazó módon tanít az Úr türelemre bennünket. Szeretem, ahogyan a Prédikáljátok evangéliumomat fogalmaz: „A türelem az, amikor a késlekedést, a gondokat, az ellenkezést vagy a szenvedést úgy tudjuk elviselni, hogy nem leszünk haragosak, csalódottak vagy gondterheltek. Az a képesség ez, hogy Isten akaratát tesszük, és elfogadjuk az Ő időzítését. Amikor türelmes vagy, állva maradsz a nyomás alatt, és nyugodtan, reménykedve nézel szembe a hányattatással. …[V]árnod kell az Úr ígért áldásainak beteljesedésére.”⁶

Mindig is tetszett a Zsoltárok 27:14: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.”

Bármilyen legyen is a pillanatnyi helyzetetek, találjatok örömet a mindennapi életben. Hát nem lenne csodás úgy kelni minden reggel, hogy azt mondjátok: „úgy érzem, szeretnek, úgy érzem, elfogadnak, és úgy érzem, sikeres vagyok”? Mindannyian meg tudjuk ezt tenni!

Találjatok örömet és boldogságot e halandó utazásotok során! Éljetek érdemesen arra, hogy a Szentlélek állandó társatok lehessen, és nyerjetek el minden áldást, melyet az Úr tartogat számotokra, ezért imádkozom Jézus Krisztus szent nevében, ámen.