A halandóság kalandja

Dieter F. Uchtdorf elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Egy est Dieter F. Uchtdorf elderrel

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2018. január 14. • Konferencia-központ

Drága fiatal barátaim, drága fivéreim és nőtestvéreim! A Tizenkét Apostol Kvóruma a szeretetét és áldásait küldi nektek.

Nagyon hiányzik Thomas S. Monson elnök. Nagyra becsült, drága barátom, tanítóm és mentorom volt ő. De biztosíthatlak benneteket afelől, hogy Maga az Úr áll ezen egyház élén, amely Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Az Úr isteni tervet biztosított arra, hogy egyházát mindig próféták, látnokok és kinyilatkoztatók vezessék.

Szüntelenül a gondolatainkban jártok. Imádkozunk értetek, szeretünk és csodálunk titeket.

Az e gyűlést megelőző és utána is folytatódó világméretű egybegyűjtési és megosztási program jó példája a jóságotoknak. Közületek több tízezren vettek részt különféle figyelemre méltó módokon: segítséget nyújtottatok a szenvedőknek, és dallal emeltétek fel mások lelkét. Arra rendeltettetek, hogy megosszátok Jézus Krisztus evangéliumának örömhírét a közösségi üzenetküldésen, más eszközökön és a személyes példátokon keresztül. Köszönöm, hogy tanúságot tettetek arról, miszerint hajlandóak vagytok szolgálni Istent és a felebarátaitokat!

Oly jó ma itt lenni veletek, és érezni a lelkiségeteket, az erőtöket és az energiátokat! Nagyon örülök, hogy lehetőségünk volt hallani a feleségem szavait. Harriet valóban az életem napsugara. Mindenki szereti, aki csak ismeri. Olyan ember ő, aki jobbá és boldogabbá teszi a körülötte lévőket. Rám legalábbis mindig ilyen hatással van.

Nemrégiben ünnepeltük az 55. házassági évfordulónkat. Amikor a két gyermekünkre és a házastársukra tekintünk, a hat unokánkra és a családjukra, valamint a három dédunokánkra, elámulunk azon, hogy milyen csodás kaland volt számunkra ez az élet.

Az azonnali válaszok kora

Érdekes gondolatom támadt, miközben a mai eseményre készültem. Igen, igaz, hogy a 18 és 30 éves kor közötti éveim már alig látszanak a visszapillantó tükrömben, de jelenlegi életkorom ellenére még mindig fiatalnak érzem magam. Sőt, közülünk, idősebbek közül a legtöbben fiataloknak érezzük magunkat, csak már jó ideje tart az életünk.

Sokkal több közös vonásotok van az idősebb nemzedékekkel, mint gondolnátok. Úgy hiszem, hogy a Mennyei Atyánk gyermekei közötti különbségek – az életkoruktól függetlenül – igen elenyészőek a hasonlóságok fényében. Például sokatoknak vannak kérdései Istenről és saját magatokról – mély, alapvető kérdések, amelyek hasonlítanak a nálatok sokkal idősebbek kérdéseihez:

„Valóban létezik Isten? Számítok neki?”

„Jó úton járok?”

„Miért van az, hogy néha üresnek, csüggedtnek, mellőzöttnek vagy magányosnak érzem magam?”

„Miért nem avatkozik be Isten az életembe?”

„Miért nem válaszolt az imámra?”

„Miért engedte, hogy megtapasztaljam ezt a bánatot, betegséget vagy tragédiát?”

Nagyon nehéz lehet megválaszolni az ilyen kérdéseket.

Az azonnali válaszok korában – amikor a biztosnak és megtámadhatatlannak tűnő tudás csupán egy guglizásnyira van – néha feszültté válunk, amikor késlekednek a válaszok a legszemélyesebb, legfontosabb és legsürgetőbb kérdéseinkre. A menny felé emeljük a szívünket, és látszólag nem kapunk mást, mint egy bosszantó, körbe-körbe forgó kurzort.

Nem szeretünk várni.

Ha pár másodpercnél tovább kell várnunk egy keresőmotor válaszára, talán rögtön azt gondoljuk, hogy a kapcsolat megszűnt vagy elromlott. Dühünkben lehet, hogy fel is hagyunk a kereséssel. Amikor azonban az örök kérdésekről, a lélek dolgairól van szó, akkor türelmesebbnek kell lennünk.

Nem minden válasz ugyanolyan értékes. A világi bölcsességből vagy a közvélekedésből fakadó válaszokra könnyű rátalálni, ezek azonban gyorsan értéküket vesztik, amikor újabb teóriák vagy trendek látnak napvilágot. A mennyei válaszok – az örök válaszok – megfizethetetlenek. E válaszok elnyerése gyakran áldozatot, munkát és türelmet kíván.

Megéri várni az ilyen válaszokra.

Az a szándékom ma, hogy átadjam nektek az arról való biztos tanúságomat, hogy Mennyei Atyátok ismer titeket, hall benneteket, és soha nem fog magatokra hagyni. Miközben Felé fordítjátok a szíveteket, és törekedtek az Ő útját követni, Ő közbe fog avatkozni az életetekben, és igazgatni fogja az utatokat a halandóság e nagy és izgalmas kalandján át.

Összekötni a pontokat

Napjaink egyik nagy újítójától, az Apple elnökétől, Steve Jobstól származik ez a meglátás: „Nem lehet előre tekintve összekötni a pontokat – mondta. – Csak visszatekintve köthetőek össze. Bíznunk kell abban, hogy a pontok valamiképpen kapcsolódni fognak majd egymáshoz a jövőnkben.”¹

Mit értett ezalatt? Segítségünkre lehet egy szemléltetés. A 19. század vége felé néhány művész, köztük Georges Seurat és Paul Signac új stílusban kezdett festeni, amely később neoimpresszionizmus néven vált ismertté. Technikájukat a vászon apró, színes, pontszerű ecsetvonásokkal való telítése jellemezte. Közelről nézve a pontok egymástól függetlennek és véletlenszerűnek látszanak. A teljes festményt szemlélve azonban láthatóvá lesz, hogy a pöttyök színek elegyévé válnak, a színek pedig formákká, egy gyönyörű mintát tárva elénk. Ami korábban véletlenszerűnek vagy akár még zavarosnak is látszott, egyszeriben kezd értelmet nyerni. Életünk néha olyan, mint a neoimpresszionista művészet. A mindennapjaink pillanatait és eseményeit alkotó színes pöttyök időnként egymástól függetlennek és kaotikusnak tűnhetnek. Nem látjuk, hogy bármiféle rend szabályozná őket. El sem tudjuk képzelni, hogy lenne bármiféle céljuk.

Amikor azonban hátralépünk, és örökkévaló távlatból szemléljük azt, amikor életünkre Jézus Krisztus evangéliumának keretén belül tekintünk, akkor elkezdhetjük meglátni, miként kapcsolódnak egymáshoz életünk különböző apró pontjai. Talán nem áll össze a teljes kép, de elegendőt fogunk látni ahhoz, hogy bízzunk a gyönyörű, nagyszerű összképben. Amikor pedig igyekszünk Istenben bízni és Fiát, Jézus Krisztust követni, akkor egy nap majd meglátjuk a kész alkotást, és tudni fogjuk, hogy maga Isten keze vezette és irányította a lépteinket.

Tudni fogjuk, hogy a Legfőbb Festőművésznek mindvégig megvolt a terve azokkal a véletlenszerű pontokkal. Látni fogjuk, hogy Ő felerősítette a tehetségeinket, előkészítette a lehetőségeinket, és sokkal dicsőségesebb eshetőségeket mutatott meg nekünk, mint amilyeneket magunktól valaha is elképzelhettünk vagy elérhettünk volna.

Ezt én bizonyosan láttam a saját életemben.

A halandóságom kalandja

Sokan tudjátok, hogy amikor kisgyermek voltam, a családunk kétszer is otthonunk elhagyására és mindenünk hátrahagyására kényszerült. Mindkét alkalommal meglehetősen nyilvánvaló volt, hogy az új lakhelyünkön élők kevesebbnek tartottak minket maguknál. A velem egykorú gyerekek között az akcentusom kívülállóként bélyegzett meg, bőségesen alkalmat adva nekik a csúfolódásra és a nevetésre.

A szüleim küszködtek, hogy biztosítsák családunk megélhetését. Édesanyám mosónőnek állt, és iskola után én voltam a vállalkozás „házhozszállítási specialistája” az utánfutós biciklimmel.

A költözéseink jelentette trauma és stressz következtében elmaradtam a tanulmányaimban, és egy teljes iskolaévem kiesett.

Kelet-Németországban oroszt tanultam idegen nyelvként. Nehéz volt, de boldogultam. Aztán Nyugat-Németországban az angol tanulása volt a követelmény.

Lehetetlennek tűnt számomra! Úgy hittem, hogy a szám egyszerűen nem az angol nyelvre termett.

Tizenévesként belebolondultam a legelragadóbb lányba, akinek csoda szép, hatalmas barna szeme volt. Sajnos úgy tűnt, Harrietet a legkevésbé sem érdeklem. Bármit próbáltam is, sosem volt szerencsém. Nos, hallottátok az ő történetét.

Szóval ott álltam én, egy meglehetősen jelentéktelen és küszködő fiatalember a háború utáni Németországban, akinek úgy tűnt, nem sok esélye van a sikerre az életben.

Volt azonban pár jó dolog, ami mellettem szólt.

Tudtam, hogy a családom szeret engem. Mind az iskolában, mind az egyházban voltak olyan tanítóim, akik arra biztattak, hogy mindig magas célokat tűzzek ki magam elé. A mai napig jól emlékszem arra, amikor egy fiatal amerikai misszionárius ezt a tantételt tanította a szentírásokból: „ha az Isten [van] vel[ed], kicsoda [lehet] ellen[ed]?”².

Volt ebben valami, ami nagy erővel hatott rám. „Ha ez így van – gondoltam –, akkor miért kellene félnem?”

Így aztán hittem. És bíztam Istenben.

Egy ideig szakmunkásképzésre jártam. Az egyik tanárom kihívás elé állított, hogy tűzzek ki magasabb célt, és iratkozzak be egy esti iskolába, hogy gépészmérnöknek tanuljak. Rengeteg pluszmunkával járt, de ez vezetett oda, hogy felismerjem a repülés iránti hatalmas szenvedélyemet. Traumaként ért, amikor megtudtam, hogy ha pilóta akarok lenni, tudnom kell angolul. De pilóta akartam lenni, a szám pedig valamilyen varázslatos módon átváltozott, és az angol nyelv többé nem tűnt olyan lehetetlennek.

Újult motivációval, a kemény munka iránti megújult elkötelezettséggel, valamint bízva Mennyei Atyámban, apró lépéseket tettem, amelyek segítettek kialakítanom a magabiztosságot, hogy sikerülni fog.

Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a dolgok mindig simán mentek.

19 évesen a Texas állambeli San Antonióba utaztam, hogy megkezdjem a pilótaképzést a légierőnél. A repülőn mellettem ülő férfinak erős texasi akcentusa volt. Megdöbbenve ébredtem rá, hogy az angol, amelynek az elsajátításán oly kétségbeesetten dolgoztam, nem ugyanaz az angol, mint amit Texas államban beszélnek!

A kiképzőiskolában sem volt könnyű. Igen erős volt a verseny, mindenki az első helyen akart állni végzősként. Azonnal tudtam, hogy hátrányban vagyok, mivel a legtöbb csoporttársam angol anyanyelvű volt.

Repülési oktatóim felhívták a figyelmemet egy másik lehetséges hátrányra is: nagyon sok időt töltöttem az egyházban. A helyi egyháztagok szeretettel fogadtak a gyülekezetükben és az otthonaikban, és még egy kápolnát is építettünk együtt Big Springben. Az oktatóim aggódtak, hogy az efféle tevékenységek hátrányt jelentenek a kiváló minősítés elérésében. Én nem így gondoltam. Bíztam hát Istenben, és megtettem minden tőlem telhetőt.

Idővel csak megtanultam angolul (bár még mindig dolgozom rajta). Elvégeztem a pilótaképzést (és osztályelső lettem). Vadászpilóta lettem, később pedig polgári repülőgép-parancsnok. És mi lett azzal a gyönyörű, barna szemű lánnyal az álmaimból? Nos, itt van velem ma.

Tegyétek a kis dolgokat tökéletesen!

Rejlik ebben valamiféle tanulság? Azt hiszem, több is!

Az egyik lehet ez: Ne hagyjátok, hogy elcsüggesszen titeket az élet sok nagy és nehéz feladata. Ha elkötelezitek magatokat a „könnyű” dolgok megtétele mellett – a „kicsi” dolgok mellett, amelyeket Isten kér tőletek –, és azokat a tőletek telhető legtökéletesebben teszitek, akkor nagy dolgok követik majd őket.

E tökéletesen megtehető „kicsi és könnyű” dolgok közé tartozik a napi ima, a szentírások tanulmányozása, a Bölcsesség szava szerinti élet, az istentiszteletre járás, az igaz szándékkal való ima, valamint a tized és a felajánlások fizetése.

Tegyétek meg ezeket még akkor is, amikor nem akaródzik. Ezek az „áldozatok” kicsinek tűnnek, de fontosak, mivel „a mennyek áldását az áldozat hozza”³.

Bizonyos értelemben a „kicsi és könnyű” áldozataitok a mindennapos élet apró pontjai, amelyekből az életetek remekműve összeáll. Lehet, hogy most nem látjátok, miként kapcsolódnak egymáshoz, és még talán nem is kell. Csak legyen elég hitetek az adott pillanathoz, amelyben éppen éltek. Bízzatok Istenben, „és kis dolgokból jő [majd] elő az, ami nagyszerű”⁴.

Bízzatok Istenben!

Nos, lehet, hogy most ezt gondoljátok magatokban: „Igen, Uchtdorf elder, mindez szép és jó. De te apostol vagy. Én nem ilyen vagyok. Én nem vagyok fontos Istennek. Nem kapok választ az imáimra. Nincs útmutatás az életemben. Ha van is valamiféle terv számomra, az csak egy olcsó utánzat. Egy használt, mások által levetett terv. Egy ügyes-vagy-gyermekem-örülj-annak-amid-van típusú terv.”

Drága barátaim, emlékezzetek Steve Jobs szavaira: „Nem lehet előre tekintve összekötni a pontokat. Csak visszatekintve köthetőek össze.”

Amikor annyi idős voltam, mint ti, fogalmam se volt arról, hogy hova fog vezetni az életem. Nem láttam magam előtt összekapcsolódó pontokat.

De bíztam Istenben. Megfogadtam szerető családom és bölcs barátaim tanácsait, és apró hitbéli lépéseket tettem, híve abban, hogy ha megteszem az adott pillanatban tőlem telhető legjobbat, akkor Isten majd gondoskodik a nagy képről.

És meg is tette.

Ő ismerte a kezdetet és a véget, amikor én nem.

Én nem láttam a jövőt, de Ő igen.

Még a nehézségek idején is, amikor úgy gondoltam, hogy magamra maradtam, Ő akkor is velem volt – most már jól látom.

A Példabeszédekben található ez a nagyszerű ígéret: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban [ismerd meg] őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”⁵

Úgy hiszem, nem kérdőjel áll a vers végén.

Nem, szerintem felkiáltójelnek kellene ott lennie!

Így tehát fel kell tennetek magatoknak a kérdést: „Össze tudok szedni annyi hitet, hogy higgyek Istennek? Kész vagyok bízni abban, hogy Ő szeret engem és vezérelni akarja az utamat?”

Meglehet, hogy sok dologban egész jól boldogultok magatok is. De arra buzdítalak benneteket, hogy higgyétek el: az életetek mérhetetlenül jobb lesz, ha bíztok Isten vezetésében! Ő tud olyan dolgokat, amiket ti nem tudhattok, és olyan jövőt készített elő számotokra, amilyet még elképzelni sem tudtok. A nagyszerű Pál apostol így tette bizonyságát: „szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek”⁶.

Szeretnétek, hogy Mennyei Atyátok vezessen, megáldjon és támogasson titeket?

Akkor higgyetek!

Szeressétek Őt!

Keressétek Őt teljes szívetekből!

Járjatok az Ő útjain – ami azt jelenti, hogy tartsátok be a parancsolatokat, tartsátok tiszteletben a szövetségeiteket, kövessétek a próféták tanításait, és fogadjátok meg a Lélek késztetéseit!

Tegyétek meg ezeket, és akkor Isten ezerszeresen gyarapít és megáld titeket, ahogyan azt megígérte.⁷

Istennek felelünk

Tudom, hogy néhányatok számára ezt talán könnyű mondani, de nehéz megtenni. Tudom, hogy nem kell messzire menni a mai kultúrában ahhoz, hogy ellentmondásos hangokat halljatok, amelyek nem támogatják, sőt akár nevetség tárgyává is teszik az Istenbe vetett hitet úgy általában, a vallásunkba vetett hitet pedig különösen.

Az efféle hangokat csak tovább erősítik napjaink minden eddigit felülmúló kommunikációs vívmányai.

Ebben rejlik a ti kihívásotok. Ugyanakkor ez a kiváltságotok is.

Biztos vagyok abban, hogy kitaláljátok majd, miként tudjátok az Úr módja szerint kezelni ezt.

Része ez a halandóságban megélt kalandotoknak. Az, hogy miként birkóztok meg vele, nagy mértékben befolyásolja majd a jövőtöket és azt, hogy milyen szerepet játszotok Isten munkájában itt a földön.

Mindazonáltal nem is annyira szokatlan, amit az életben megtapasztaltok. Nem a tiétek az egyedüli nemzedék, amelynek az Istenbe vetett hitét próbára teszik és kigúnyolják. Úgy tűnik, ez része Isten minden gyermeke halandó próbatételének.

„Ha e világból volnátok – mondta Jézus a tanítványainak –, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ”⁸

Jó, ha elfogadjátok annak valószínűségét, hogy amint elkötelezitek magatokat a Szabadító követése mellett, a nagy és tágas épület lakosai kifejezésre fogják juttatni nemtetszésüket – olykor meglehetősen harsányan.⁹ Megpróbálhatnak akár még megfélemlíteni és megalázni is titeket.

Ne feledjétek azonban, hogy nem nekik feleltek, hanem Istennek! Egy nap majd Eléje fogtok állni, hogy elszámoljatok az életetekkel.

Meg fogja kérdezni, hogy mit tettetek, hogy legyőzzétek a világ kísértéseit, és az igazlelkűség ösvényét járjátok. Meg fogja kérdezni, hogy követtétek-e a Szabadítót, hogy szerettétek-e a felebarátaitokat, hogy buzgón igyekeztetek-e a tanítványság ösvényén maradni.

Drága fiatal barátaim, drága fivéreim és nőtestvéreim, a kettő egyszerre nem lehetséges! Nem kaphatjátok meg a tanítványság felfoghatatlan áldásait, miközben tagsági feljegyzéseteket a Babilon 1. Egyházközségben tartják számon. Drága fivéreim és nőtestvéreim! Most van itt az ideje, hogy elkötelezzétek magatokat Krisztus mellett, és az Ő útján járjatok!

Egy nap Isten minden gyermeke tudni fogja, mi a helyes – még azok is, akik most kigúnyolják az igazságot. Akkor majd térdet hajtanak, és megvallják, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, a világ Szabadítója.¹⁰ Tudni fogják, hogy Ő értük halt meg.

Azon a napon nyilvánvaló lesz, hogy az Ő hangja az egyedüli, amely valaha is igazán számított.

Bizonyossággal fogjátok tudni, hogy milyen áldottak vagytok, amiért megtartottátok a hitet, betartottátok Isten parancsolatait, szolgáltátok a felebarátaitokat, és építettétek Isten királyságát itt a földön. Szeretett barátaim! Higgyetek – és Isten veletek lesz! Fordítsátok Felé a szíveteket – és Ő vezetni fog benneteket a halandó élet nagyszerű és izgalmas kalandján átvezető utazásotok során.

Nem számít

Na mármost, amikor arról beszélünk, hogy engednünk kell, hogy Isten vezesse az életünket, szeretnék tisztázni valamit. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit most mondok. Amikor megkérdezitek Istent, mit tegyetek az életetekben elétek táruló döntésekkel – ideértve néhány fontos döntést is –, akkor lehetséges, hogy nem ad nektek egyértelmű választ. Az az igazság, hogy olykor egyszerűen nem számít az Úrnak, hogy miképp döntötök, amennyiben az evangélium alapvető szövetségein és tantételein belül maradtok.

Sok esetben a meghozott döntések talán nem is olyan fontosak, mint az, hogy mit tesztek a döntés meghozatala után.

Például lehet, hogy egy pár úgy dönt, hogy összeházasodik, bár a családjukból vannak, akik szerint nem illenek tökéletesen össze. Én azonban nagy reménnyel vagyok az ilyen párok felé, amennyiben a döntés meghozatala után teljes szívükkel és elméjükkel maradéktalanul elkötelezettek maradnak egymás és az Úr iránt. Azáltal, hogy szeretettel és kedvesen bánnak egymással, illetve egymás érzelmi, lelki és fizikai szükségleteire fókuszálnak – vagyis hogy következetesen megteszik a „kis” dolgokat –, tökéletes párrá válnak.

Velük ellentétben áll az a pár, akik úgy vélik, „tökéletes” társat választottak, és feltételezik, hogy a nehezén már túl vannak. Ha felhagynak az udvarlással és a négyszemközti beszélgetéssel, ha visszacsúsznak az önzésbe és az énközpontú életbe – nos, akkor ez a pár olyan ösvényen jár, amely szomorúsághoz és megbánáshoz vezet.

Ugyanez a tantétel vonatkozik a pályaválasztásra is. Nagy reményem van azok számára, akik kevésbé elismert foglalkozást választanak, de megtesznek minden tőlük telhetőt, és munkájukat érdekessé és kihívásokkal telivé teszik.

Kevesebb reményt táplálok azok iránt, akik jól hangzó pozíciókra törekszenek, de útközben kiveszik belőlük a belső tűz, amely nélkül nem járhatnak sikerrel a munkájukban. Valójában a munkahelyi változásokhoz való sikeres alkalmazkodás lesz az egyik fő jellemvonás, amelyet a ti nemzedéketeknek ki kell alakítania magában, hogy megbirkózzon a jövővel.

Mit szeretne tehát az Úr, hogyan közelítsétek meg a kulcsfontosságú döntéseket?

Nekem sokat segítettek az Úr Oliver Cowderynek és Joseph Smithnek adott iránymutatásai. Ezt mondta nekik: „tanulmányozno[tok] kell azt az elmé[tek]ben; majd meg kell kérdezne[tek] tőlem, hogy helyes-e”¹¹.

Mennyei Atyánk agyat is és szívet is adott nektek. Ha bíztok Benne, Ő segíteni fog helyesen használnotok azokat a döntéseitek meghozatala során.

Sok döntés esetében egynél több jó választási lehetőségetek is van. Amikor ez történt Josephfel és társaival, az Úr érdekes kifejezést használt, amikor Hozzá fordultak útmutatásért. Ez a kifejezés így hangzik: „nem számít”¹².

Az Úr azonban rögtön hozzá is tette: „csak legyetek hűségesek”¹³.

Az a feladatotok, hogy az evangélium értékeiben és tantételeiben szilárdan állva, a rendelkezésetekre álló információk alapján a lehető legjobb döntéseket hozzátok, azután pedig minden erőtökkel törekedjetek sikerrel járni abban, amit vállaltatok – és legyetek hithűek.

Tegyetek így, és a pontok össze fognak kapcsolódni.

Talán csalódást kelt bennetek, hogy Isten nem feltétlenül bocsát a rendelkezésetekre egy részletes útitervet az életetekre vonatkozóan. De vajon tényleg szeretnétek útmutatást kapni életetek minden apró részletében?

Tényleg azt szeretnétek, hogy valaki megadja nektek az élet megoldókulcsát, mielőtt még lehetőségetek lenne, hogy magatok átgondoljátok a dolgokat? Milyen kaland lenne az?

Kedves fiatal barátaim! Csak egyszer haladtok át a halandóság kalandján. Nem venné-e el a sikereteket kísérő nagyszerű érzéseket, valamint az Úrba és a magatokba vetett bizalmatok növekedését¹⁴ egy egyénre szabott próbajáték, spoilerekkel és az élet minden nagy kérdésére megadott válaszokkal?

Mivel Isten önrendelkezést adott nektek, sok irányban haladhattok, amelyek egyaránt beteljesedést nyújtó élethez vezethetnek. A halandó lét egy nyitott végű, válaszd-meg-a-saját-kalandodat típusú történet. Kaptatok parancsolatokat, kaptatok szövetségeket, kaptatok sugalmazott prófétai tanácsot, és megkaptátok a Szentlélek ajándékát. Ez több mint elegendő ahhoz, hogy halandó boldogsághoz és örökkévaló örömhöz vezessen titeket. Azonkívül ne essetek kétségbe, ha néhány döntésetek messze nem lesz tökéletes. Így tanultok. Ez része a kalandnak!

Nem, a kalandok soha nem mennek simán elejétől a végéig, de ha hithűek vagytok, akkor biztosak lehettek a boldog végkifejletben. Gondoljatok csak az egyiptomi József példájára! Élete sok tekintetben katasztrofális volt. Fivérei eladták rabszolgának. Később börtönbe került egy olyan bűn miatt, amelyet el sem követett. A rá erőltetett minden szörnyű körülmény ellenére is megőrizte a hitét. Bízott Istenben. A lehető legtöbbet hozta ki a helyzetből. Évről évre – még akkor is, amikor úgy tűnt, hogy megfeledkeztek róla és magára hagyták – ő csak hitt tovább. Mindig Isten felé fordította a szívét. Isten pedig megmutatta neki, hogy Ő képes a rossz dolgokat jóra fordítani.¹⁵

Ma, közel 4000 évvel később, még mindig sugalmazásra lelünk József történetében.

Lehet, hogy a ti kalandotok nem ilyen drámai, de lesznek benne hullámvölgyek és -hegyek is. Így hát emlékezzetek József példájára: Maradjatok hűségesek! Higgyetek! Legyetek becsületesek! Ne keseredjetek meg! Ne bántsatok másokat! Szeressétek Istent, szeressétek az embertársaitokat! Bízzatok az Úrban, még ha nem is túl fényesek a kilátások!

Talán csak később látjátok meg, de amikor visszatekintetek, tudni fogjátok, hogy az Úr valóban igazgatta és vezette az utatokat.

A pontok igenis összekapcsolódtak.

Öt emlékezetben tartandó dolog

Tehát mit remélek, mire fogtok emlékezni a ma együtt töltött időnkből?

Először is: tudnotok kell, hogy Istennek a legmélyebb kérdéseitekre adott válaszai talán egy kis időbe telnek, és esetleg nem a várt módokon kapjátok meg őket. Isten válaszai örökkévaló értékkel bírnak. Megéri várni rájuk.

Másodszor: legyen egy kis hitetek! Fordítsátok szíveteket Isten felé! Higgyétek el, hogy fontosak vagytok Isten számára, és bízzatok abban, hogy Ő többet hoz majd ki az életetekből, mint amire saját magatok képesek lennétek. Ismerjétek meg Őt! Szeressétek Őt! Higgyetek Neki! Beszélgessetek Vele rendszeresen, odafigyeléssel! Füleljetek a hangjára!

Harmadszor: amennyire csak tudtok, járjatok a tanítványság ösvényén! Ne hagyjátok, hogy erőt vegyen rajtatok a csüggedés! Tegyétek meg a kis dolgokat a lehető legtökéletesebben, és akkor a nagyok is a helyükre kerülnek.

Negyedszer: ne engedjétek, hogy az elbizonytalanító hangok eltérítsenek titeket a hitbéli utazásotoktól! Ne feledjétek: nem a bírálóitoknak kell megfelelnetek, hanem Mennyei Atyátoknak. Az Ő értékei számítanak.

Ötödször: hozzátok meg a lehető legjobb döntéseket azáltal, hogy követitek a szívetekben és az elmétekben támadó késztetéseket! Minden tőletek telhetőt tegyetek meg azok véghezviteléért! Legyen hitetek, és Isten az örökkévaló javatokra fogja szentelni az őszinte erőfeszítéseiteket.¹⁶

Tegyétek meg ezt, és végül minden rendben lesz.

Áldásomat hagyom rajtatok ezen a napon, az új esztendő kezdetén, hogy miközben buzgón törekedtek Istenetek megismerésére, a hitetek gyarapodni fog. Miközben Szabadítótokat igyekeztek követni, meg fog erősödni a magabiztosságotok.¹⁷ És miközben hithűségben jártok és megnyitjátok szíveteket Krisztus világossága előtt, el fog mélyülni az Isten iránti szeretetetek, és finomodni fog a felebarátaitok szeretetére való képességetek.

Mindez pedig boldogságot és örömöt fog hozni nektek.

Békét fog nyújtani számotokra.

Egy nap pedig örök dicsőséget ad majd nektek.

Azon az eljövendő napon visszanéztek majd a halandóság e becses és izgalmas kalandjára, és meg fogjátok érteni. Látni fogjátok, hogy a pontok tényleg összekapcsolódtak, hogy egy gyönyörű mintát adjanak ki, amely sokkal csodálatosabb, mint ahogy valaha is elképzeltétek. Kimondhatatlan hálával fogjátok látni, hogy Maga Isten, az Ő bőséges szeretetében, kegyelmében és könyörületében, mindig ott volt, hogy őrködjön felettetek, megáldjon titeket, és vezesse a lépteiteket a Hozzá vezető utatokon.

Erről teszem tanúságomat, és áldásomat adom rátok az Úr apostolaként, Mesterünk szent nevében, Megváltónk és Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.