A ti végtelen értéketek és Isten végtelen szeretete
Egy est Patrick Kearon elderrel
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2018. május 6. • Brigham Young Egyetem, Idaho Központ
Köszönöm a kórusnak e gyönyörű himnuszt, mely dicséretet zengett a Teremtőnknek.
Hatalmas öröm és kiváltság számomra az, hogy itt lehetek veletek ma ezen az áhítaton. Minden olyan lehetőséget nagyon élvezünk, ahol az egyház fiatal felnőttjeivel lehetünk. Annyira szeretünk benneteket! Milyen izgalmas az, hogy veletek együtt tevékeny résztvevők lehetünk Jézus Krisztus evangéliuma folyamatos visszaállításának e káprázatos időszakában!
Legyünk bár fiatalok vagy idősek, mindannyian szeretjük a tündérmeséket, különösen akkor, ha a szerelemről szólnak. El kell mondanom nektek, hogy a mi szerelmünk története egy csodálatos és teljesen váratlan tündérmese volt. Én Kaliforniában nőttem fel, a férjem pedig Angliában és Szaúd-Arábiában. Én születésemtől fogva az egyházban nevelkedtem, a férjem a 20-as évei derekán lépett be az egyházba megtértként. Más-más földrészekről érkezve London nagyszerű városában találkoztunk. Ő ekkor két éve volt tagja az egyháznak, és az egyedülálló fiatal felnőttek egyházközségébe járt ott, Londonban, ahová én azért érkeztem, hogy hat hónapon keresztül művészettörténetet és angol irodalmat tanuljak. Nem állt szándékomban, és nem is számítottam rá, hogy az angliai tanulmányaim során fülig szerelmes leszek, de az élet időnként nagyon kiszámíthatatlan – és nagyszerű – fordulatot vesz.
Annyira hálás vagyok azért, hogy az Úr egymáshoz vezetett minket! A Kaliforniai Oakland templomban kötöttünk házasságot, melyet követően azonnal visszaköltöztem vele Angliába, ahol az elkövetkezendő 19 évben éltünk, míg a férjem 2010-ben elhívást nem kapott arra, hogy általános felhatalmazott legyen.
Négy gyönyörű gyermekkel áldattunk meg. A legelső gyermekünket, egy kisfiút, 19 napos korában elveszítettük egy szívműtét során. A szívelégtelenségét még a várandósságom során fedezték fel, a rövid kis életéért folytatott heves és kitartó küzdelmünk pedig csodákról, Isten akaratáról, valamint Jézus Krisztus engesztelésének és feltámadásának közeli és személyes valóságáról tanított minket.
Édes kisfiunk után három drága leányunk született, akiket imádunk, tisztelünk, és akiktől mindennap tanulunk. Ők a mi kincseink. Rendkívüli hitükkel a kamasz éveikben is mindig készen álltak rá, hogy elköltözzenek velünk angliai otthonukból Utah-ba, aztán Németországba, majd most vissza Utah-ba, attól függően, hogy édesapjuk éppen milyen szolgálati feladatot kapott az egyházban.
A ti végtelen értéketek és Isten végtelen szeretete
Nos, vannak olyan dolgok, amelyeket gyerekként nem nagyon szerettetek, de most, felnőttként, igen? Például a délutáni alvás? Fogadok, hogy gyerekként soha nem akartatok délután aludni. Én nem akartam! De micsoda luxus az, ha most lehetőségem van egy kis plusz alvásra! Nagyon szeretem a délutáni pihenőket. Na és mi a helyzet a brokkolival és más olyan ételekkel, amelyeket gyerekként nem szerettetek? Most szeretitek?
A délutáni alvással és a brokkolival kapcsolatos érzéseitektől eltekintve vannak dolgok – rengeteg dolog –, amit gyerekként nem szerettetek, és most, felnőttként sem szerettek. Soha nem szerettünk elesni és lehorzsolni a térdünket. Soha nem szerettünk jelentkezni egy sportcsapatba és nem bekerülni. Soha nem szerettük, ha mások piszkálnak, kigúnyolnak, kihagynak vagy szándékosan megbántanak minket. Ezeket még most sem szeretjük.
Emlékszem, hogy az általános iskolában elég jól ment a tanulás, és táncoltam, de a sportpályán egy csődtömeg voltam. Piruettezni tudtam ugyan, ám passzolni, lőni, dobni, rúgni, elkapni vagy lendíteni nem. Voltak olyan gyerekek, akik mindenféle gúnynéven szólítottak és kinevettek a vézna karjaim miatt. Valóban vézna karjaim voltak, de ez attól még bántott. Pontosan emlékszem rá, hogy ha valamilyen tanulmányi vetélkedőről volt szó, és mi magunk választhattuk meg a csapatunkat, akkor mindig valahol az elsők között választottak ki engem a társaim. Amikor azonban sportversenyhez választottak csapatokat, akkor mindig a legutolsó voltam. Borzalmas érzés volt!
Nos, miért mondom el ezt nektek most, több évtized múltán? Azért, mert ahogy láthatjátok, az ilyesmi bennünk marad. Emlékszünk rá, milyen érzés volt, amikor elutasítottak, nem akartak vagy elítéltek minket a társaink, és talán – tragikus módon – a saját családtagjaink is. És ez nem változik meg csupán attól, hogy felnövünk és felnőtté válunk. Akár tegnap is érezhettetek ilyesmit. Kortársak, szülők, testvérek, házastársak, tanárok, munkatársak, barátok – bárki mondhat és tehet olyan dolgokat, amelyek mélyen megbántanak. Ez gyakran nem is szándékos. Ám előfordul, hogy nagyon is az. És időnként megbosszuljuk.
Egész életünkön át tartó érzelmi és lelki jóllétünkhöz mindenképp meg kell tanulnunk rátalálni az egyéni értékünkre, érezni és megérteni azt, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak rólunk. Ha engedjük, hogy mások szavai, tettei vagy rólunk alkotott véleménye határozza meg a saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket, akkor sérülékeny áldozatokká válunk, nem tudván, hogy elfogadásuk mikor fordul át megvetésbe.
Hasonlóképp, ha kizárólag az eredményeinkre, a teljesítményünkre vagy a szemmel látható tehetségeinkre alapozzuk az értékünket, akkor kudarcra és csalódásra ítéljük magunkat, mihelyt nem ütjük meg a mércét vagy nem végzünk az élen.
Ti tudjátok ezt, de akik küszködnek vele, azoknak gyakran kell hallaniuk ezt, és biztosítani kell őket az egyéni értékükről, mely egyáltalán nem függ az eredményektől, azonban annál is több köze van az Istenhez fűződő kapcsolatunkhoz. Mit is jelent a végtelen jelző? Korlátlan, határtalan, nincs vége. A ti értéketek is, mindnyájatoké, korlátlan, határtalan és vég nélküli. Kinek? Annak, aki metaforikus értelemben gúnyneveken szólít titeket a játszótéren? Nem. Korlátlan, határtalan és vég nélküli értékkel bírtok a ti Atyátok számára a mennyben, aki a legjobban ismer titeket, függetlenül attól, hogy bárki más mit gondol vagy mond rólatok. Engedjétek hát, hogy ennek az igazságnak a szépsége és nyugalma egy pillanatra megpihenjen a lelketeken! Az Ő szemeiben becsesek vagytok.1
Ha valaki megbánt benneteket, vagy valamilyen kudarcot tapasztaltok meg, akkor jöjjetek oda, ahol soha nem találkoztok elutasítással vagy gúnyolódással. Mennyei Atyátok szeret benneteket, bárkik legyetek is és bármivel küszködjetek is. Elég az, amik vagytok. Elég az, amik vagytok. Pontosan úgy szeret titeket, ahogy vagytok, itt és most, a csodás rendetlenségetekkel együtt. Azonban túlságosan is szeret benneteket ahhoz, hogy megengedje nektek, hogy megmaradjatok olyannak, amilyenek itt és most vagytok. Ennél sokkal nagyobb terve van számotokra! Örökösei vagytok „Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”2, így hát tovább kell haladnotok azon az úton, ahol megtanuljátok betartani a parancsolatokat, hibákat követtek el, fejlődtök, küszködtök és változtok, míg Krisztus kegyelme által el nem éritek a bennetek rejlő isteni lehetőségeket, kifinomulva és megtisztulva – tökéletessé válva az örökkévalóság egy eljövendő napján.3
Ha mi készítenénk el a saját életünk tervrajzát, akkor valószínűleg boldog, sikeres és viszonylag könnyű életet terveznénk magunknak, itt-ott némi nehézséggel, amely nem túl nagy erőfeszítéssel legyőzhető. Ki akarna megtapasztalni kudarcot, küszködést, bármilyen veszteséget vagy szenvedést? Ki akarna nehéz dolgokat tenni? Ha azt az életet élnénk, amelyet élni szeretnénk, akkor mindig felvennének minket arra az egyetemre, ahová a leginkább menni szeretnénk, megkapnánk az álomállásunkat, és a tökéletes lelki társunkkal kötnénk házasságot, akivel soha nem veszekednénk. Soha nem kellene küszködnünk egy egyházi elhívással, a szeretteink mind szívvel-lélekkel megtértek maradnának Jézus Krisztus evangéliumához, és mindenki egy héten belül megkeresztelkedne, akivel csak beszélünk a hitünkről. Édesanyánkat nem támadná meg a rák, édesapánk nem hagyna el minket, a testvérünk pedig nem halna meg fiatalon egy tragikus balesetben. Nem veszítenénk el szívműtét közben az újszülöttünket, és soha nem kellene az Úr időzítésére várnunk. Tudjátok, miről beszélek. De akkor nem nagyon fejlődne ki bennünk a türelem, a könyörület, az alázat, a hosszútűrés, a szerető kedvesség, a kitartás, a fegyelem, az önzetlenség, vagy a hit, a remény és a jószívűség. Nagyjából abban az állapotban térnénk vissza Mennyei Atyánkhoz, ahogyan eljöttünk a színe elől, mivel semmi olyat nem tapasztalnánk meg, ami változást vagy fejlődést igényel, illetve az Istenbe vetett teljes mértékű bizalmunkat.
Azonban nem saját magunk által tervezett, könnyű életet élünk. Azt az életet éljük, amelyet Isten tervezett nekünk, a mi teljes örömünkre és fejlődésünkre. Úgyhogy biztosak lehettek abban, hogy Isten végtelen és gyengéd szeretete az utatokba kerülő tapasztalatok által – legyenek azok keserűek vagy édesek – változtatásokra ösztönöz majd benneteket az életetekben. Ám Ő mindig szerető, biztató és helyeslő módon fog ösztönözni titeket. Ne hallgassatok az elmétekben – talán gyermekkorotok óta – ott lévő hangokra, melyek azt mondják nektek, hogy nem tudtok változni, hogy nem vagytok elég jók, és hogy újra kudarcot fogtok vallani! Csak a Szentlélek suttogásaira és „Isten örömet adó” szavára hallgassatok, „mely meggyógyítja a sebzett lelket”4, megerősítve végtelen értéketeket és Isten szerető buzdítását, hogy igenis képesek vagytok rá.
Amikor már kimerített benneteket az élet, és úgy érzitek, semmi jó nem származhat abból, hogy oly nagyon igyekeztek igazlelkűen élni, ne adjátok fel! Ne engedjetek az álmaitokból és a céljaitokból! Növeljétek abba vetett hiteteket, hogy mindig megéri kivárni az Úr időzítését.
Amikor pedig rettenetes, fájdalmas, tragikus dolgok történnek az életetekben, és nem igazán tudjátok, hogyan fogjátok túlélni a saját Gecsemánétokon átvezető utat, akkor emlékezzetek rá, hogy Krisztus, a Felkent, már viselte a gyötrelmeiteket és hordozta a fájdalmaitokat.5 Ő megsebesíttetett bűneitekért, és az ő sebeivel gyógyulátok meg.6 Közvetlenül, személyesen ismeri a fájdalmat, melyet viseltek. Ő az Atya Elsőszülöttje, és Ő volt az, aki elsőként, teljes mértékben magára vette a szenvedéseteket, legyen az mentális, fizikai, érzelmi vagy lelki. Soha ne kételkedjetek a remény és a gyógyulás Őtőle kapott ígéreteiben! Örömteli, bővelkedő létre lettetek megalkotva. Értéketek végtelen, miként Isten irántatok érzett szeretete is.
Zárszó
Alig várom, hogy meghallgassátok a férjemet! Szeretném, ha tudnátok – mert ez fontos az életetek ezen pontján, amikor randevúztok és megházasodtok –, hogy ez a férfi, akit oly mélységesen szeretek, 27 évnyi házasságunk során soha nem szűnt meg kedvesnek lenni hozzám. Soha, egyszer sem éreztette velem azt, hogy jelentéktelen lennék vagy ne szeretne, és soha nem viccelődött a káromra. Remélem, ti is tanultok ebből.
Szeretném kifejezésre juttatni az abba az Élő Krisztusba vetett élő hitemet, aki valóban „a világ világossága, élete és reménysége. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet”7. Ez az Ő egyháza, melyet az Ő prófétája vezet.
Jézus Krisztus szent, szabadító nevében, ámen.
© Intellectual Reserve, Inc., 2018. All rights reserved. Az angol eredeti jóváhagyva: 2/18. A fordítás jóváhagyva: 2/18. A “Your Infinite Worth and God’s Infinite Love” fordítása. Hungarian. PD60005945 135