Az élet viharainak átvészelése a Szentlélek társaságával
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2020. május 3., vasárnap
Jó estét, testvérek! Nagyon hálás vagyok ezért az énekért. Ez az egyik legnagyobb kedvencem, és most a békesség és szeretet érzését közvetítette felém. Emellett ki szeretném fejezni az alázatos hálámat, amiért itt lehetek veletek ma este. Mivel sok ismerősöm van szerte a világon, tudom, mennyien imádkoznak, és ez alázatra késztet. Szeretetemet küldöm az unokáinknak, akiket már hónapok óta nem láttunk. Remélem, hogy hallgatnak minket, és tudják, mennyire szeretjük őket.
Ha itt lennének, megerősítenék azt a tényt, hogy imádom az időjárást, mindenféle időjárást: a napsütést, a kellemes szellőt, a hóvihart, a szélvihart, a zivatart, sőt, még a parton megtörő óriási hullámokat és tengerárt hozó északkeleti vihart is. Az elmúlt 45 év során az Amerikai Egyesült Államok és a világ sok különböző részén laktunk már, és minden helynek megvoltak a maga időjárási kihívásai. Az Amerikai Egyesült Államok közép-nyugati részén drámai villámlással érkező viharokban és forgószelekben; délkeleten orkánokban; északkeleten hóviharokban, dermesztő esőkben és jégviharokban; nyugaton pedig a forró Szent Anna-szélben és földrengésekben nyilvánultak meg. Nyugat-Afrikában felhőszakadásokat és porviharokat okozott a harmattan szél, amely a Szahara vörös homokját hinti szét az országban; Európában volt eső, ónos eső, hó és napsütés is, időnként ugyanazon a napon; Ázsiában pedig megtapasztaltuk a tájfunok erejét. Ezek a különböző időjárási élmények mindig is nagyon izgalmasak voltak számomra. Mit is mondhatnék? Imádom az időjárást!
Mindazonáltal, bármennyire is várakozással tekintek az anyatermészet megtapasztalására annak pompájában, mélyen tisztelem az ádáz időjárási eseményekben mindig is ott rejlő erőt és lehetséges veszélyt. Az életemet soha nem tenném kockára, legyen bármily csábító vagy gyönyörű az, amit ebben az erőben látok. Soha nem állnék ki egy mező közepére csak azért, hogy megfigyeljem a villámok bámulatos bemutatóját; nem ugranék be az óceánba, miközben erős, fenséges hullámok verdesik veszélyesen a partot; és nem kísérteném az anyatermészetet azzal, hogy ne vonuljak fedezékbe egy tornádó vagy orkán közeledtével. Pontosan tudom, milyen apró vagyok az engem körülvevő időjárás erejének teljéhez képest.
Számomra a változó időjárás ereje az élet egyik nagyon fontos metaforája. Amikor napról napra kilépünk az ajtón, nem csupán irányíthatatlan – fizikai – időjárási események fogadnak minket, hanem a mindig erőteljes, lelki viharokat hozó erők és kísértések is. Bár a körülmények valószínűleg mindenkinél mások, hatásukra felmerülhet bennetek a kérdés: „Hogyan készülhetek fel legjobban az életemet körülvevő, mindennapos viharos hatásokra?”
Szerintem úgy, hogy eleget teszünk a prófétánk, Russell M. Nelson elnök legutóbbi konferencián elhangzott nyomatékos tanácsának, és követjük „az ezen adományozási korszakot megnyitó mélyreható kijelentés[t, mely]ben Isten… ezt mondta: »Ez az én Szeretett Fiam. – Őt hallgasd!«[Joseph Smith története 1:17].”1
Lehet, hogy nem teljesen látjuk vagy fogjuk fel, hogy mi örvénylik körülöttünk, felettünk vagy mögöttünk, és nem mindig láthatjuk előre az utunkba kerülő hatalmas és láthatatlan erőhatásokat, mégis magabiztosan járhatjuk mindennapi utunkat akkor, ha meghalljuk Őt. Boyd K. Packer elnök gyakran említette, hogy „ha csak annyit tudunk, amennyit a természetes szemünkkel látunk és a természetes fülünkkel hallunk, akkor nem fogunk valami sokat tudni”.
Az első látomás nagyszerű igazsága ez a valóság: ha csupán arra támaszkodunk, amit mi magunk látunk és tudunk, akkor az súlyosan korlátozni fog minket abban, hogy lássuk az összképet, és veszélybe kerülhet a lelkünk. A legutóbbi általános konferencián Nelson elnök ezt mondta:
„Soha nem volt sürgetőbb számunkra annak ismerete, hogy miként szól hozzánk a Lélek, mint most. Az Istenségben a Szentlélek a hírnök. Olyan gondolatokat juttat az elménkbe, amelyeket az Atya és a Fiú át akar adni nekünk. Ő a Vigasztaló. Békés érzést hoz a szívünkbe. Bizonyságot tesz az igazságról, és megerősíti, mi igaz, amikor az Úr szavát halljuk és olvassuk.
Újra azt kérem tőletek, hogy tegyetek meg mindent, ami a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséhez szükséges lelki képességetek fokozásához kell.”2
Személyes küzdelmeken és imára kapott válaszokon keresztül érkező lelki tanulságok segítségével már régen ráébredtem erre a mélyenszántó valóságra és igazságra: Isten azért adta nekünk a Szentlélek ígéretét és ajándékát, valamint a személyes kinyilatkoztatást, hogy segítsen nekünk észrevenni az örvénylő viharokat és felkészülni azokra. Felbecsülhetetlen ajándék ez a mindennapi életünkben, mely „minden olyan dolgot meg [tud] mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]”3.
Gyerekkoromban úgy gondoltam, hogy a kinyilatkoztatás csak egyházi vezetőknek való, vagyis prófétáknak, apostoloknak, püspököknek és idősebb embereknek, de biztosan nem nekem, fiatalnak. Ma már másképp vélem, és ezen az estén bizonyságot teszek arról, hogy a személyes kinyilatkoztatás olyan áldás, melyre mindannyiunknak törekednünk kell. Ha a szívünk és az elménk alázatos, tanítható, és Jézus Krisztusba vetett hittel nyitott, akkor a Szentlélek igazságokat tanít és utat mutat nekünk. Néhányatok úgy érezheti, hogy nem méltó Isten útmutató szavára. Úgy érezhetitek magatokat, mint Lámán és Lemuel, vagyis hogy Isten nem fogja tudatni veletek a hangját. Ne higgyétek ezt! Az Ő Lelke mindenki számára elérhető. D. Todd Christofferson elder nemrégiben ezt mondta: „nincs szükség arra, hogy elérjünk valamilyen minimális szintet képességeink vagy jóságunk terén, mielőtt Isten segítene – az isteni segítség a miénk lehet minden nap minden órájában, függetlenül attól, merre járunk az engedelmesség ösvényén.”4 Isten ott fog találkozni veletek, ahol éppen vagytok, feltételek nélkül. Jézus ezt mondta: „Kérjetek és adatik nektek”5. Természetesen a menny még közelebb húzódik és még inkább kitárul, amint alázatosan és szorgalmasan törekedtek az Ő parancsolatainak megértésére és betartására.
Az életetek és mások élete áldott lesz, amint merészen a Lélektől kapott késztetések bármelyike és mindegyike szerint cselekszetek. Elmesélhetek nektek egy élményt évekkel ezelőttről, mely megtanított erre az igazságra? Sok évvel ezelőtt, amikor a legidősebb lányunk a Utah-i Egyetem diákja volt, az egyik éjszaka közepén békésen felébredve azonnali, nyugodt benyomásom támadt vele kapcsolatban. Teljesen ébren voltam, de nem éreztem félelmet – csak szeretetet a lányom iránt –, viszont az a benyomásom támadt, hogy veszélyben lehet. Connecticutban laktunk, ő pedig az ország másik felén volt, Utah-ban. Akkor ez a gondolat ötlött fel bennem: „Hívd fel a rendőrséget! Kérdezd meg tőlük, hogy ki tudnak-e küldeni egy rendőrautót, hogy ellenőrizzék a környéket, ahol lakik.” Egy pillanatig haboztam, és próbáltam megérteni, amit hallottam, de aztán újra hallottam a hangot: „Hívd a rendőrséget!” Így hát pontosan ezt tettem. Felhívtam a rendőrséget. A rendőrnek nem tudtam pontosan elmagyarázni, hogy miért kérem erre az éjszaka közepén, de elmondtam neki, milyen nagyra értékelném, ha kiküldene egy autót, hogy ellenőrizze a lányom háza körüli környéket. Ő biztosított róla, hogy ezt fogja tenni, én pedig nyugodtam visszafeküdtem. Másnap reggel úgy ébredtem, hogy alig emlékeztem az éjjel történtekre.
Jó néhány nappal később éppen útban voltunk Utah felé, és a szállodába vezető úton a rádióban hallottuk, hogy a rendőrség elfogott egy férfit a Utah-i Egyetem kollégiuma környékén történt támadásokkal kapcsolatban. A riport szerint azon a héten az egyik este tragikusan meggyilkoltak egy fiatal nőt. Megállt a szívverésem és azonnal visszaemlékeztem a napokkal korábbi telefonhívásomra az éjszaka közepén a rendőrségnek. Fogalmam sincs róla, hogy ez ugyanaz az este volt-e. És azt sem tudom, hogy az ő lánykollégiuma is a célba vett házak között volt-e. Már soha nem fogom megtudni, hogy pontosan mi történt aznap éjszaka, de azt tudom, hogy az éjszaka közepén felébresztett engem egy csendes nógatás, telefonhívásra késztetve engem, hogy segítsek gondoskodni a lányom biztonságáról egy olyan helyzetben, mely nyilvánvalóan nem volt biztonságos.
Az élet viharai időnként ellenállhatatlannak tűnhetnek, de nincs most hatalmasabb erő az életetekben a papság hatalmánál és a Szentlélek ajándékánál. Engesztelése éjszakáján a Szabadító azt tanította, miszerint a Szentlélek felbecsülhetetlen ajándéka az Atyától azért adatott, hogy békességet és vigaszt hozzon a lelkünknek, mindenre megtanítson minket, és minden dolgot eszünkbe juttasson6, valamint minden igazságra elvezessen és megjelenítse nekünk a bekövetkezendő dolgokat7. Azért kaptuk a Szentlelket, hogy örömmel töltse el a lelkünket8.
Ezek az áldások alázatossá tesznek, és időnként fel sem tudom őket fogni. Csoda-e hát, hogy Nelson elnök arra kér minket, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséért és azért, hogy a Szentlelken keresztül meghalljuk életünkben Isten szavát? Észrevettétek a személyes kinyilatkoztatás témájának és annak a tanácsnak a felbukkanását az elmúlt három év konferenciáin, hogy ismerjük fel a Lélek ajándékát az életünkben? Én igen, és mélységes hálát érzek e tanácsokért, miszerint horgonyozzuk le a bizonyságunkat és életünket a világosság és a lélek személyes, tervszerű és egyéni ajándékaival.
Az előttünk álló napokban és években részetek lesz olyan tapasztalatokban, amelyek nyilvánvalóvá teszik számotokra, milyen módokon munkálkodik életetekben és szól hozzátok a Lélek. Ne hagyjátok figyelmen kívül ezeket a benyomásokat! Lehet ez halk suttogás vagy gyengéd nógatás. Lehet érzés vagy gondolat, vagy akár közvetlen és egyértelmű utasítás is. Lehet ismétlődő benyomás vagy valakinek a neve. A Szentlélek egészen biztosan előidéz olyan tudást és megértést, mely megvilágosítja az elménket. Én magam mindezen megnyilvánulások legtöbbjét megtapasztaltam már, és megtanultam, hogy ha valakinek a neve vagy az arca újra és újra az eszembe jut, akkor fel kell emelnem a telefont és fel kell hívnom. Megtanultam akkor is reagálni a gondolatokra és a késztetésekre, ha ennek nem volt konkrét magyarázata vagy látható kimenete. A Lélek figyelmeztetett, hogy ne menjek el bizonyos helyekre, valamint fordítsak hátat bizonyos embereknek és bizonyos tevékenységeknek. Annak az élménye, hogy a Lélek suttog nektek és szól hozzátok, egy egész életen át tartó tapasztalás. Nem csak egyszer történik meg. Több alkalomra van szükség ahhoz, hogy megtanuljátok észlelni, amit hallotok, valamint ahogy útmutatásban részesültök.
Miért döntöttem úgy, hogy beszélek nektek erről? Ahogy a láthatáron feltűnő zord időjárás minden megjelenési formáját sem láthatjuk vagy hallhatjuk teljes mértékben, és nem mindig vagyunk tudatában annak, hogy mi minden vár ránk, ugyanígy, ha csupán a természetes szemünket és fülünket használjuk a körülmények megértésére, akkor nem leszünk felkészülve az élet erőhatásaira és a körülöttünk lévő viharokra. Úgy vélem, hogy a Lélek nyelve az egyetlen olyan igaz nyelv, melyet mindannyiunknak hallanunk, ismernünk és értenünk kell. Tökéletesítsétek ezt a nyelvet az életetekben! Amint így tesztek, minden szükséges módon iránymutatást kaptok majd, védve lesztek és felemeltettek.
Drága barátaim, drága fivéreim és nővéreim! Én nem vagyok tudós. Nem vagyok a szentírások mestere. Viszont hívő vagyok. Tudom, hogy ez Jézus Krisztus igaz és élő egyháza, hogy a kinyilatkoztatás valóságos, és hogy a mennyek nyitva állnak előttetek. Tudom, hogy Jézus Krisztus a Szabadítóm. Ő a ti Szabadítótok, és szeretne megáldani és megvédeni titeket, közbenjárni értetek, utat mutatni nektek és felemelni benneteket. Amikor senki más nem ért meg titeket, akkor Ő igen. Ő megért. Szeretettel arra buzdítalak benneteket, hogy mindennap forduljatok a Szabadító felé, ne pedig el Tőle! Forduljatok felé azokba az igazságokba vetett hittel, amelyekről tudjátok, hogy igazak. Ne engedjétek, hogy a kételyeitek, a félelmeitek, vagy azok a dolgok, amelyek éjjel ébren tartanak, elfordítsanak benneteket a Szentlélek védelmétől és erejétől, valamint a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus ígéreteitől! Mennyei Atyánk és a Szabadítónk mindegyikőtöket őszintén szereti.
Azért imádkozom, hogy Isten megválaszolja az imáitokat, úgy, ahogy még soha, és a Szentlélek minden olyan ajándékát megadja nektek, amelyre szükségetek van az előrehaladáshoz az életben. Mindezt mindegyikőtök iránti nagy szeretettel mondom. Nehéz és rázós napok állnak előttünk. De ígéretet teszek, hogy sokkal több lesz a gyönyörű, örömteli, békés nap, amelyet kék ég és langyos szellő jellemez, amikor Őhozzá fordultok, aki a hatalom teljességét birtokolja a menny és a föld felett.
Ezeket mondom szeretettel, a Szabadítónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.