A megpróbáltatások elviselése
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2024. február 18., vasárnap
Ulisses Soares elder: Remek. Köszönjük! Most nézzük meg a megpróbáltatások elviseléséhez kapcsolódó kérdéseket.
GHÁNA – 7. KÉRDÉS
Soares elder, szeretném tudni, miért nehéz mindig hitet gyakorolni a nehéz időkben.
CHILE, CONCEPCIÓN – 8. KÉRDÉS
Üdvözöllek, Soares elder! A kérdésem a következő: Hogyan segítenél valakinek, aki oly sokat szenvedett az életében, hogy úgy tűnik, soha nem részesült Jézus Krisztus evangéliumának az áldásaiban?
SPANYOLORSZÁG, BILBAO – 2. KÉRDÉS
Soares elder, az egyházban vannak érdemes fiataljaink, akik képesek voltak missziót szolgálni, és továbbra is szolgálnak az egyházban és a közösségben is. A szolgálatuk ellenére azonban még nem látják a megígért áldások beteljesülését. Mit mondanál azoknak a fiataloknak, akiknek a földi utazása nem olyan áldott, mint amilyenre ígéretet kaptak?
Soares elder: Nagyon köszönöm ezeket a rendkívüli kérdéseket. Nos, sokunk között nagyon gyakori félreértés az, hogy ha teljes erőnkkel igyekszünk követni az Úr akaratát, igazlelkű életet élve, akkor semmi rossz nem fog történni velünk. Amikor a halandóságot megelőző létben elfogadtuk Mennyei Atyánk tervét, tudtuk, hogy a halandó életen átvezető utazásunk során örömöt, és ugyanígy próbatételeket és nehézségeket is meg fogunk tapasztalni. Az, hogy olykor ilyen nehéz körülmények adódnak, része a tanulási folyamatunknak, hogy így alkalmasak legyünk a visszatérésre Mennyei Atyánk színe elé. Az igazság tehát az, hogy bármilyen igazlelkűek is vagyunk, csapásokkal fogunk szembenézni az életünk során. Másrészről a jó cselekedetek következményei bizonyosan el fognak jönni, de néha ez nem azonnal történik. Ezek az áldások a miénktől eltérő menetrend szerint érkezhetnek, mégpedig az Atya akaratának megfelelően, aki az Ő bölcsességében és tudván mindent, tisztában van vele, mire van szükségünk, és mi a legjobb számunkra ebben az életben.
Az egyik legfontosabb dolog tehát, amit tehetünk, amikor a halandó élet csapásai sújtanak minket, az, hogy szívünkkel és bizalmunkkal a Szabadítóhoz fordulunk. Ha így teszünk, nem csupán a vágyott vigaszra fogunk rátalálni, hanem nagyobb hitre és bizonyságra is szert teszünk a Szabadító és az Ő engesztelése valóságáról. Krisztus mindenféle fájdalmat, megpróbáltatást és kísértést elszenvedett, hogy irgalom tölthesse el, és tudhassa, mi módon segítsen meg minket a gyengeségeink szerint. A Szabadító bárki másnál jobban meg tudja gyógyítani a halandóság bármely kihívást jelentő körülményének a hatásait. Bizonyos esetekben talán fizikailag nem gyógyulunk meg azonnal a betegségünkből, vagy nem múlik el a fájdalmunk, de lelkileg meggyógyulhatunk azáltal, hogy erőt, megértést és türelmet kapunk a ránk nehezedő terhek elviseléséhez. Így aztán, amikor szívünkkel a Szabadítónk felé fordulunk, Ő csodákat visz végbe az életünkben.
Egy másik megfontolandó szempont pedig az, hogy a nehézségeinkre és a próbatételeinkre inkább fejlődési lehetőségként tekintsünk, mintsem megengedjük, hogy ezek lesújtsanak minket. Biztosítalak benneteket, barátaim, hogy az ilyen hozzáállás lehetőséget adhat nekünk arra, hogy megmutassuk az Úrnak és magunknak is, hogy meg tudjuk és meg is fogjuk tenni mindazt, amit az Úr parancsolt nekünk – és hogy a körülményeinktől függetlenül közelebb kerülünk az örökkévaló értékkel bíró dolgokhoz. Ő tudja, hogy nehéz dolgokat is meg tudunk tenni! Ő sok erőt ad nekünk.
Ahogy azt Orson F. Whitney elder, a visszaállítás egyik apostola tanította: „Semmilyen általunk elszendvedett fájdalom vagy megpróbáltatás sem hiábavaló. A tanulásunkat szolgálja, olyan tulajdonságok kifejlesztését, mint például a türelem, a hit, az erő és az alázat…, [és] amit eltűrünk… türelemmel… [az] építi jellemünket, megtisztítja szívünket, kitágítja lelkünket, továbbá gyengédebbé és jószívűbbé tesz minket, még érdemesebbé arra, hogy Isten gyermekeinek neveztessünk. […] Bánat és szenvedés, fáradozás és nehézségek által részesülünk abban a tanításban, amelynek a megszerzéséért ide jöttünk.”
Barátaim, a türelem kifejlesztése segít örökkévaló szemszögből nézni az életet, és ez gyógyító hatással lesz a lelkünkre. Azáltal, hogy a saját tapasztalatainkon keresztül tanulunk, együttérzésre és könyörületre tehetünk szert mások iránt, ami segítségünkre lehet, hogy felemeljük őket a nehézségeik idején.
Kedvesem, szeretnél hozzászólni ehhez a fontos kérdéshez?
Rosana Soares nővér: Igen, drágám. Az emberek különbözőképpen reagálnak ugyanazokra a kihívásokra vagy a folytonos szenvedésre.
Néhányan közülük úgy gondolják, hogy a Legfelsőbb Teremtő – a mi Istenünk – keze finomítja őket. Mások azt hiszik, az Úr megfeledkezett róluk, és e körülményekkel szembesülve mindig ezt kérdezik: Miért? Vannak, akik türelemmel és Jézus Krisztusba vetett hittel cselekednek, és képesek meglátni és elfogadni az Úr akaratát, hogy segítségükre legyen a lelki gyógyulásban. Azért vagyunk itt a földön, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Apránként látni fogjuk erőfeszítéseink gyümölcseit; csak tovább kell mennünk és türelmesnek kell lennünk. Sosem volt könnyű, és éppen ezért van nekünk a Szabadítónk, Jézus Krisztus!
Soares elder: Köszönöm, kedvesem. Nagyon bölcs gondolatok.
Kihívásaink némelyike a halandóság állapotának az eredménye, és nem lesz folytatása a következő életben. Ma még talán nem tudjuk kellően megérteni kihívásaink minden okát, vagy az általuk nyújtott lehetőségeket a fejlődésre. Amikor azonban türelmesen kitartunk az igazlelkűségben, az Úr segítségével jobban megérthetjük a megpróbáltatásainkat és azok célját az életünkben.