Felkészülés a templomi belépésre és hódolatra
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2024. február 18., vasárnap
Ulisses Soares elder: Számos jó kérdést kaptunk Russell M. Nelson elnök egyik kedvenc témájával kapcsolatban, ami nem más, mint a felkészülés a templomi belépésre és hódolatra.
Webb fivér és nővér, megosztanátok a gondolataitokat erről a témáról, miután meghallgattuk ezeket az előre felvett kérdéseket?
KANADA, EDMONTON – 1. KÉRDÉS
Soares elder, az én kérdésem az, hogy miképpen készülhetek fel az első templomlátogatásomra és a felruházásom elnyerésére?
KANADA, EDMONTON – 2. KÉRDÉS
Soares elder, honnan tudhatom, hogy mikor állok készen a felruházásom elnyerésére?
CHILE, CONCEPCIÓN – 2. KÉRDÉS
Üdvözöllek, Soares elder! Van egy kérdésem. Hogyan tehetem a templomlátogatást jelentőségteljesebbé és még inkább az életem központi részévé?
Chad H Webb fivér: Ez egy olyan csodálatos és fontos kérdés!
Elsőkén azt javasolnám, hogy készüljetek fel lelkileg. Tanuljátok meg hallani az Úr hangját és reagálni a késztetésekre. Igyekezzetek erkölcsileg tisztának lenni, és kerülni azokat a dolgokat, amelyek korlátozzák a Lelket az életetekben. Ha hibákat követtetek el, tartsatok bűnbánatot, és váljatok érdemessé arra, hogy az Úr házában legyetek. Függetlenül attól, hogy mit tettetek az életetekben, Jézus Krisztus engesztelése rátok is érvényes. Neki köszönhetően érdemesek lehettek. Ő segíteni fog nektek.
Kristi Webb nővér: Egy másik javaslatom az, hogy beszéljetek a templomról olyan családtagokkal, vezetőkkel vagy barátokkal, akikben megbíztok. A templom szent, de vele kapcsolatban nem minden bizalmas természetű, és többet beszélhetünk róla, mint azt olykor tesszük. Szerintem ez hasznos lehet az első látogatás előtt és után is. Nagyszerű, hogy vannak kérdéseink; így tanulunk, ezért tegyétek fel a kérdéseiteket azoknak, akikben megbíztok, akik szeretik a templomot és szentnek tartják azt. Legfőképpen pedig forduljatok kérdéseitekkel az Úrhoz! A kérdéseink nyújtják az Úr számára a legjobb lehetőséget arra, hogy kinyilatkoztatáson keresztül tanítson minket. És minél többet járunk a templomba, Ő annál többet fog tanítani nekünk.
Webb fivér: Még egy utolsó javaslat, hogy tanuljatok. Tudjatok meg a templomról mindent, amit csak lehet. Ehhez az egyik nagyszerű hely a ChurchofJesusChrist.org/temples oldal, ahol többet tudhattok meg a felruházásról, a templomi alsóruháról, és különösen az egyes szövetségekről, amelyeket a templomban fogtok kötni. Ez az oldal nagyon hasznos.
A tanulmányozásotok részeként, tudjatok meg mindent, amit csak lehet, a templomi jelképrendszerről. Számomra a templom megértésére való felkészülés egyik legjobb módja az volt, hogy tanultam az Ószövetségben előforduló ősi szent hajlékról. A mai templomok jelképei különböznek az ősi időkétől, de a tantételek és a célok nagyon hasonlóak, és segítségünkre lehetnek a saját templomi élményünkre való felkészülésben.
Azok, akik beléptek az ősi szent hajlékba, először egy oltárhoz járultak, ahol a Szabadító engesztelő áldozatának hasonlatosságára áldozatot ajánlottak fel. Megmosták és felkenték őket egy mosdómedencénél, és szent ruházatot adtak rájuk. A szent hajlékban is volt egy szentélynek nevezett sátor, ahol a menórát tartották, amely az Isten Lelkével vagy világosságával való életet jelképezte. A szent kenyér és bor asztala az úrvacsorához hasonló szimbólumok. Egy illatáldozati oltár is volt ott, amely az imát jelképezte. A szent hajlék utolsó része a szentek szentje volt, amely a szövetség ládáját és a kegyelem királyi székét őrizte. Csak a főpap haladhatott át a fátyolon és léphetett be a szentek szentjébe, továbbá ezt csak egy évben egyszer tehette, az engesztelés napján. A külső pitvar a telesztiális királyságot jelképezte; a szentély a terresztriális királyságot; a szentek szentje pedig a celesztiális királyságot. A szent hajlékon való áthaladás a halandóságon átvezető utazásukról tanította az ősi Izráelt, melynek végső célja, hogy belépjenek Isten jelenlétébe.
Hiszem, hogy a világtörténelem egyik legnagyszerűbb szimbóluma az, amikor a Jézus keresztre feszítésekor bekövetkezett földrengés hatására Heródes templomának kárpitja kettéhasadt, jelképezve, hogy az engesztelés ezennel elvégeztetett, így most már mindenkinek lehetősége van belépni a celesztiális királyságba, vagyis Isten jelenlétébe.
Még a szent hajlékban fellelhető színek is – kék, lila, piros és fehér – jelképes jelentéssel bírhatnak. A kékről gyakran azt gondolják, hogy a mennyet jelképezi. A lila a királyi méltóság ősi szimbóluma, a piros Jézus Krisztus vérére emlékeztet minket, a fehéret pedig gyakran használják a tisztaság jelképeként. A szent hajlék kárpitjain és a papok köntösein ezek együttesen azt a gondolatot keltik bennünk életre, hogy a menny királyi vére által tétetünk tisztává.
Ezért megyünk a templomba: hogy megtanuljuk, miként tehetünk szert Jézus Krisztus engesztelő áldozatának teljes hatalmára az életünkben. Megtanuljuk, hogy a templomi szövetségeken és szertartásokon, valamint a Szabadítón keresztül felkészülhetünk arra, hogy visszatérjünk Isten jelenlétébe, tisztán és bűntelenül. A templomban Ádámról és Éváról tanulunk, valamint arról, miként taszíttattak ki Isten színe elől, és hogyan készültek fel az Őhozzá való visszatérésre. Az ő történetükből megtanuljuk, hogyan készülhetünk fel erre a csodálatos napra. David O. McKay elnök azt mondta, hogy a templom jelenti „a lépésről lépésre való felemelkedést az örökkévaló Jelenlétbe. Ha a fiataljaink képesek lennének csupán bepillantást nyerni ebbe, az életük legnagyobb lelki ösztönző erejévé válna.”
Amikor tehát elmentek a templomba, keressétek Jézus Krisztust, és kutassátok, hogy mit tudtok meg a felkészülésről, mely Mennyei Atyánk jelenlétébe juttat benneteket, és csodálatos élményben lesz részetek.
Kristi Webb nővér: Válaszolhatok a következő kérdésre? Így szól: Honnan tudhatom, hogy készen állok a felruházásom elnyerésére?
Valamilyen oknál fogva ez a kérdés Ábrahám prófétát juttatta az eszembe. Eljött az idő Ábrahám életében, amikor sugalmazott vágyat érzett arra, hogy több lelki világosságra és tudásra tegyen szert. Szorosabb kapcsolatot szeretett volna Istennel, és nagyobb képességet arra, hogy szolgálja Őt. Az Ábrahám 1:2-ben ezt mondja: „És mert rájöttem, hogy van számomra nagyobb boldogság, békesség és nyugalom, az atyák áldásaira törekedtem”. Ábrahám a következőképp jellemzi magát: „…az igazlelkűség követője voltam, és arra vágytam, hogy olyan valaki legyek, aki nagy tudással bír, és még nagyobb követője legyek az igazlelkűségnek, és nagyobb tudással bírjak, és …arra vágytam, hogy utasításokat kapjak, és be szerettem volna tartani Isten parancsolatait”.
Így éreztem, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy elmegyek a templomba és részesülök a felruházásomban. Addigra már teljesen elköteleződtem az evangélium szerinti élet mellett. Nagyon sokat tanultam a szentírás-tanulmányozásom során; fejlődtem és örömmel szolgáltam az egyházközségemben. Azonban erősen vágytam arra, hogy még többet tudjak meg Mennyei Atyáról és a számomra készített tervéről. Ez több volt, mint kíváncsiság. Erős vágyat éreztem arra, hogy megtanuljam, miképpen kerüljek közelebb Istenhez és váljak Jézus Krisztus állhatatosabb tanítványává. Igazán szerettem volna hagyni, hogy Isten még inkább uralkodjon az életemben. Közeli barátaim és a püspököm felismerték, hogy készen állok templomi szövetségeket kötni, és segítettek felkészülnöm a saját felruházásom elnyerésére.
Soares elder: Kitűnő. Nagyon köszönjük a csodálatos hozzászólásaitokat, Webb fivér és nővér. Drága barátaim, ahogy Nelson elnök tanította: „Az Úr házába való belépéshez szükséges egyéni érdemesség nagymértékű egyéni lelki felkészülést követel. […] Az egyéni érdemesség az elme és a szív teljes átalakítását követeli meg, hogy az Úrhoz hasonlóbbá váljunk, …jobb példák és szentebb emberek legyünk.” Ha tehát igazlelkűen összpontosítunk a felkészülésünkre, hogy belépjünk a templomba, akkor megváltoztatjuk a templomi élményünket, ami át fogja alakítani a templomon kívüli életünket.