Leckék a fiatal felnőtt életből
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2024. május 5., vasárnap
Bevezetés
Carlos A. Godoy elder: Köszönjük, hogy itt vagytok velünk ma ezen a gyönyörű történelmi helyen. Megtiszteltetés, hogy veletek lehetünk. Köszönjük, hogy a világ minden tájáról csatlakoztok hozzánk. Nagyon szeretünk a fiatal felnőttekkel lenni. Létfontosságú szerepetek van az egyházban, és az életetek egy döntő szakaszába értetek. A mostani döntéseitek roppant nagy hatással lesznek a jövőtökre. Így ma este abban reménykedünk, hogy valami hasznossal egészíthetjük ki a többi áhítaton elhangzott, számos nagyszerű üzenetet.
Örülök, hogy itt van velünk Chad Webb fivér és felesége, Kristi, valamint Clark Gilbert elder és felesége, Christine. Köszönöm, hogy ti is csatlakoztatok ma hozzánk.
Azért is izgatott vagyok, mert Mônica is elkísért engem erre az áhítatra. Egy páros tanítási módszert fogunk alkalmazni, mely remélem, tetszeni fog nektek.
Az üzenetünk részeként bemutatunk egy rövid rajzfilmet is, amelyet az egyház készített a fiatalkori énünkről. Mônicával nagyjából egykorúak voltunk veletek.
A videóval, reményeink szerint, néhány olyan tantételt tanítunk nektek, amelyeket jelenleg alkalmazni tudtok az életetekben. Ebben az ötperces videóban az életünk különböző mozzanatait látjátok majd. Kérünk, hogy jól figyeljetek és próbáljátok meg beazonosítani azokat a tantételeket, amelyek szerintetek rátok is vonatkozhatnak. Később majd visszatérünk rájuk, hogy néhányukat megbeszéljük. Rendben?
[videó]
Egyáltalán nem kerestem az evangéliumot vagy az egyházat. 16 éves voltam, és a bátyám egyik barátja eljött hozzánk, hogy meghívja a húgainkat egy egyházi tevékenységre, mert úgy vélte, hogy a bátyámmal minket úgysem érdekelne az egyház. Amikor pedig odaértünk a gyülekezeti házhoz, ott egy nagyon egyszerű játékban vettek részt, amibe annyira belefeledkeztek és ami annyira megnevettette őket. És én ezt gondoltam: Miért olyan boldogok?
Két nappal később misszionáriusi leckéket tanítottak nekem a kápolnában, ami a családomat már nem igazán érdekelte. Az evangélium boldoggá tett. Tudtam, hogy igaz – olyannyira, hogy hajlandó voltam megkeresztelkedni akár a szüleim nélkül is. Nehéz volt azonban beilleszkedni.
Nem voltak barátaim, így egy ideig a kápolna hátuljában ültem, s onnan figyeltem, hallgattam a többieket, majd hazamentem. Rövid ideig lehet ezt folytatni, de ha nincsenek barátaink – még akkor is, ha tudjuk, hogy igaz –, nagyon nehéz, különösen ha az egyházon kívüli barátaink hívogatnak minket vissza.
Egy vasárnap elmentem istentiszteletre, gondolván, hogy az lesz az utolsó alkalom, és a többiek jelentkezési űrlapokat töltöttek ki. Megkérdeztem, mire jelentkeznek.
„Ifjúsági konferenciára – mondták. – Neked is jönnöd kéne.”
Azt feleltem, hogy rendben, megpróbálom. Később az ifjúsági konferencián, ahogy ezek a fiatalok játszottak, énekeltek, táncoltak, egyszer csak megszólalt a hangszóró: „Mondjunk egy nyitóimát!”
Az a sok hangos ember egyszerre mind áhítatos lett. Én pedig azt gondoltam: Micsoda? Mi történik itt? Hogy lehet a fiatalok e csoportja az egyik pillanatban ennyire hangos, a másikban pedig annyira áhítatos egy ima miatt? Azta, annyira mások, mint a többiek! Olyan akarok lenni, mint ők. Olyan volt ez nekem, mintha az Úr újra üzent és azt mondta volna: Carlos, ne add fel! Itt a helyed.
Másnap a táborban sétálgattam, és megláttam egy lányt, aki egyedül ült és fuvolázott. Amikor megpillantottam őt, azt mondtam: Hű! A szívem gyorsabban kezdett verni. És beszélni akartam vele! Ő pedig annyira természetes és barátságos volt. Elkezdett velem beszélgetni, mint egy átlagos emberrel. Összebarátkoztunk, ő lett az egyetlen barátom. Általa más barátokkal is megismerkedtem.
Az ifjúsági konferencia után úgy döntöttem, hogy továbbra is járni fogok az egyházba. A családom elköltözött a város túlsó végébe. Elmentem az otthonunkhoz közeli kápolnába, és találjátok ki, hogy ki volt ott: Mônica! Az volt az ő egyházközsége. A gyűlések után egy nővér odajött hozzám, és azt kérdezte: „Egyháztag vagy?”
Már megszoktam ezt a kérdést. Azt feleltem: „Igen, szerintem az vagyok, persze, hogy az vagyok.”
Ő pedig így folytatta: „Akkor járnod kellene ifjúsági hitoktatásra.”
És akkor azt gondoltam, hogy ahonnan én jövök, ott azoknak tartanak hitoktatást, akik hivatásos papok akarnak lenni.
Ezért így feleltem: „Nem, nem, tudod én szeretnék feleséget és gyerekeket.”
Ő pedig ezt mondta: „Az ifjúsági hitoktatás a fiataloknak van, hogy tanuljanak az evangéliumról. Nincs sok fiatal az egyházközségünkben. Igazából csak hárman vannak: Adriana Weber, Carlos Arthur Lencini és Mônica Brandão.”
Azt gondoltam: Hűha! Nem tudom, mi ez pontosan, de ott akarok lenni.
Aztán minden reggel részesültem Isten ama jó szavában. Ezáltal megértettem, ki vagyok, és erőt kaptam ahhoz, hogy tovább küzdjek és előre haladjak a megtérésem folyamatában.
Ezután kijelöltek házitanítótársnak a Fiatal Férfiak elnöke mellé. Bár csak keveset tudtam az evangéliumról, ő mindig engem jelölt ki a tanításra. Bízott bennem, szerintem jobban, mint amennyire akkoriban én bíztam magamban.
És ami még szintén érdekes — ő volt Mônica apukája. Apropó, az az angyali lány, Mônica – akiről meséltem, hogy ott volt, hogy segítsen nekem – később a feleségem lett. Miután mindketten szolgáltunk missziót, házasságot kötöttünk a templomban, és most ő négy gyermek édesanyja, hét unoka nagymamája. Még mindig egy angyal az életemben.
Semmi kétségem afelől, hogy ha körbenéztek, rá fogtok találni azokra, akiknek angyali segítségre van szükségük. Az Úrnak szüksége van rátok. Így ha belenéztek a tükörbe, ne feledjétek, hogy egy gyönyörű lélek lakozik bennetek, aki Mennyei Atya fia vagy leánya, az ezzel járó összes tulajdonsággal és lehetőséggel.
[videó vége]
Godoy elder: Hiányzik az a haj. Rendben. Most pedig foglalkozzunk e témák közül néhánnyal. Elsőként a magánnyal.
Nem vagytok egyedül!
Mônica Godoy nővér: Szerintem ez egy tökéletes pillanat arra, hogy megálljunk és megbeszéljük, mi történt. Carlos fiatalkori verziója egyedül és csüggedtnek érezte magát.
Talán néhányan közületek már éreztétek magatokat egyedül vagy mellőzötten, ahogyan itt is történt. Nem könnyű, amikor úgy érezzük, láthatatlanok vagyunk vagy nem érünk túl sokat. Ha most ilyen helyzetben vagytok, kérlek, ne hagyjátok, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtatok! Nem vagytok egyedül. Talán mások nem úgy viselkednek veletek, vagy nem úgy fogadnak be, ahogyan azt szeretnétek. Ez egy szomorú helyzet. Azonban ne feledjétek, hogy nem vagytok egyedül, mert a Szabadító mindig ott van számotokra. Ő ismer titeket és tudja, mi történik épp az életetekben. Szeret benneteket, és elérhető, amikor csak szükségetek van rá. Kérlek, ne adjátok fel az idetartozásra irányuló próbálkozást. Ő majd angyalokat küld a segítségetekre.
Godoy elder: Most pedig egy üzenet mindannyiunknak, akik ismerünk a környezetükben olyanokat, akik egyedül vagy mellőzve érzik magukat. Nekünk kell az ő angyalaiknak lennünk. Kérlek benneteket, hogy nézzetek körbe, és tekintsetek a megszokott baráti körötökön túlra. Ők ott vannak, eddig is ott voltak. Talán eddig észre sem vettétek őket. Annyira lefoglal benneteket az életetek, valamint a jó barátaitok és társaitok, hogy nem láttátok meg azokat, akik szeretetben és elfogadásban reménykednek. Azonban ők ott vannak, barátságra várva, remélve, hogy közétek tartozhatnak. Valószínűleg a kápolna hátuljában vagy az osztályterem sarkában ülnek. Minden bizonnyal nem fehér inget és nyakkendőt vagy gyönyörű vasárnapi ruhát viselnek. De minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy beilleszkedjenek. Kérlek benneteket, adjatok nekik egy esélyt. Szükségük van a mosolyotokra, a kézfogásotokra és a barátságotokra. Íme egy idézet erről Spencer W. Kimball elnöktől:
„Isten valóban észrevesz minket és vigyáz ránk. Általában azonban egy másik ember által elégíti ki a szükségleteinket.”
Rendben. Randevúzás. Beleszeretni valakibe.
Beleszeretni valakibe
Godoy nővér: Rendben, itt van még egy jó téma, amiről beszélhetünk. Ez pedig a pillanat, amikor belém szerettél.
Godoy elder: Tudtam, hogy ezt fogod választani.
Godoy nővér: Hát persze! Gyönyörű pillanat volt, és van itt egy megosztandó tanulság. Néhányan szerelmesek lesztek, és könnyen felismeritek életetek szerelmét. Szerelem lesz első látásra.
Godoy elder: Szerintem ez történt az én esetemben is. Nézzetek az arcomat!
Godoy nővér: Velem viszont ez máshogy történt.
Godoy elder: Tudom.
Godoy nővér: Nem szabadna elvárnunk, hogy ugyanúgy találjunk rá az örökkévaló társunkra, ahogyan mások. Valakinek világos és erős érzése lesz. Másoknak több idő, erőfeszítés és türelem kell majd. Akkor válik nyilvánvalóbbá, amint egyre többet fektettek a kapcsolatba. Ne adjátok fel hamar, csak mert nincs rögtön egy erős benyomásotok. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan nagyszerű házasságok, amelyek egyszerű módon indultak, lépésről lépésre, randiról randira.
Godoy elder: Mônicának igaza van. Nálunk legalábbis ez így volt. Én amint megpillantottam őt, egy nagyon erős érzés támadt a szívemben. Mintha egy fényoszlopot láttam volna. Ő viszont semmi különöset nem érzett kezdetben. Pár hónapnyi kemény munkámba telt, mire rájött, hogy jó választás lennék. Először jó barátok lettünk, majd számos randi után végre felismerte, hogy szerelmes lett ebbe a jóképű fiatalemberbe. Többé-kevésbé.
Ez az élmény még egy tantételt tanít nekünk arról, hogy miként kapunk kinyilatkoztatást. A nagy ő megtalálása hasonlít a kinyilatkoztatás elnyerésének a folyamatára.
Szeretem Bednar elder tanítását a kinyilatkoztatásról. Két olyan, a fénnyel kapcsolatos példát hoz fel, amelyet a legtöbbünk már megtapasztalt.
Az egyik, amit megemlít, az, amikor „sötét szobába lépünk, majd felkapcsoljuk a villanyt. […] [A]zonnal világosság [tölti be] a szobát, és [el]űzi a sötétséget […]. A sötét szobában felkapcsolt villany ahhoz hasonlít, amikor gyorsan… és egyszerre kapunk üzenetet Istentől.” Ez így történt a Mônicával kapcsolatos érzéseim esetében is.
A másik élmény az, amikor „figyeljük, ahogy az éjszakát felváltja a hajnal. […] A sötét szobában felkapcsolt világossággal ellentétben a felkelő nap fénye nem tör elő azonnal. Inkább fokozatosan, egyenletesen nő a fényerősség, és… végül a nap felbukkan az égbolton. […]
A felkelő napból ragyogó világosság fokozatos erősödése ahhoz hasonlít, amikor Isten az üzenetét »sort sorra, előírást előírásra« (2 Nephi 28:30) küldi.” Mônica is így fedezte fel, hogy én vagyok a megfelelő ember számára. Ez egy kicsit tovább tartott.
Bednar elder ezt a következtetést vonja le: „A kinyilatkoztatás leginkább időről időre, apránként érkezik, vágyaink, érdemességünk és felkészültségünk szerint.”
Godoy nővér: Ugyanez elmondható az örökkévaló társunkról szóló lelki megerősítés elnyeréséről is. Leggyakrabban apránként érkezik, amint megismerkedünk másokkal és időt töltünk velük.
Lelki erő
Godoy elder: Erről hadd beszéljek én. Ahogyan a videóban is láttátok, az ifjúsági hitoktatásra járás egy létfontosságú döntés volt számomra. Bár eredetileg egy gyönyörű lány miatt akartam járni, nem pedig az evangéliumi leckék miatt, mély hatással volt a megtérésemre és a lelki utazásomra.
Az evangéliumi tanítások e napi adagjainak köszönhetően képes voltam megerősíteni a bizonyságomat, valamint a nap során ellenállni a kísértéseknek. Segített megértenem, hogy Isten gyermeke vagyok, és Neki terve van számomra ebben az életben.
Godoy nővér: Ugyanez vonatkozik a felsőfokú hitoktatásra is. Ez is része volt a randizós napjainknak. Remélem, hogy kihasználjátok ezt a nagyszerű forrást. Ott nemcsak evangéliumi igazságokra, hanem igaz barátokra is leltek. Nézzétek csak, mit mondott Nelson elnök a felsőfokú hitoktatásról:
Videó: „Drága fivéreim és nővéreim! Szeretlek benneteket. Gyakran gondolok rátok és imádkozom értetek. Olyan korban éltek, amely semmilyen másikhoz sem fogható. Abban az életkorban vagytok, amikor fontos döntéseket hoztok – olyan döntéseket, amelyek hatással lesznek a hátralévő halandó és az örök életetekre. E döntések meghozatala időnként nyomasztónak vagy akár ijesztőnek tűnhet. Ugyanakkor izgalmasnak is, hiszen jelentőségteljes időkben élünk.
Felkérhetlek benneteket valamire, ami oly módon lesz segítségetekre, ahogyan csak kevés dolog képes? Járjatok felsőfokú hitoktatásra! Láttam a gyermekeimet, az unokáimat és sok dédunokámat is részt venni a felsőfokú hitoktatásban. A felsőfokú hitoktatás sorsfordító volt számukra.
Segített nekik, és segíteni fog nektek is elmélyíteni a megtéréseteket Jézus Krisztushoz. A felsőfokú hitoktatásra járás segítségetekre lesz, hogy jobban érezzétek Mennyei Atyánk irántatok való nagy szeretetét. A felsőfokú hitoktatás inspiráló oktatókat, hithű barátokat és az összetartozás érzését fogja kínálni nektek. Segít majd meglátnotok, hogy az evangélium szerinti élet miért vezet soha véget nem érő boldogsághoz. A felsőfokú hitoktatásra járás segíteni fog nektek az evangélium szerint élni és több örömöt érezni – már most.
-
Ha szeretnétek megtudni az igazságot arról, kik is vagytok valójában, járjatok felsőfokú hitoktatásra.
-
Ha szeretnétek megismerni az élet célját, járjatok felsőfokú hitoktatásra.
-
Ha a szövetség ösvényén akartok maradni, járjatok felsőfokú hitoktatásra.
-
Ha szeretnétek megtanulni, hogyan engedjétek Istent uralkodni az életetekben, járjatok felsőfokú hitoktatásra.
-
Ha béketeremtők szeretnétek lenni, járjatok felsőfokú hitoktatásra.
Megígérem nektek ezeket az áldásokat, és a szeretetemet fejezem ki irántatok, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.”
Godoy elder: Amíg még a lelki erőről szóló résznél tartunk, hadd meséljek nektek a házitanítással kapcsolatos tapasztalatomról.
Ahogy a rajzfilmben is láttátok, már akkor is kijelöltek engem szolgálatra, amikor még nem sokat tudtam nyújtani. A szolgálattól úgy éreztem, értékelnek. Felkészített arra, hogy segítsek másoknak, és következésképp a bizonyságomat is megerősítette. A bizonyságunk növelésének az egyik legjobb módja, ha megosztjuk azt. Remélem, hogy tevékenyen részt vesztek szolgálati lehetőségekben. Ez lehet a szolgálattétel, a családtörténeti munka, a templomi szolgálat vagy bármilyen más egyházi megbízás, mely során elfeledkeztek magatokról és segítetek másokon. Mindez megáld, megerősít és megvéd titeket.
Szeretem azt a szentírást a Tan és szövetségekből, amelyik kihangsúlyozza ezt a tantételt:
„Bizony mondom, az emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkűséget”.
Egyébként pedig, ahogy azt a videóban mondtam, annyira kedveltem azt a házitanítótársamat, hogy feleségül vettem a lányát. Ő lett az apósom. Ő Mônica édesapja. Nagyon tevékeny voltam a házitanítói megbízásaimban. Minden hónapban ott voltam az otthonában, hogy házitanítást végezzek.
Godoy nővér: Van ennek a nemzedéknek egy áldása, mely nekünk akkoriban nem volt: a közeli templomok. Amikor fiatalabbak voltunk, az egyetlen templom Brazíliában São Paulóban volt, tőlünk nagyon távol. Abban az időben a fiatal felnőttek akkor jutottak el a templomba, amikor misszióba mentek vagy házasodtak. Szerencsére Nelson elnök kihangsúlyozta a felruházásotok elnyerésének a fontosságát a missziótól vagy a házasságtól függetlenül. Ez leginkább a felkészülésről szól. Remélem ezt majd fontolóra veszitek.
Áldásokat is hoz az, ha gyakran ellátogatunk az Úr házába. A templomban olyan tanításokban van részünk, amelyek segítenek felülkerekednünk a világon. Nagyon szeretem, amit Nelson elnök mondott a templomról a legutóbbi konferencián:
Videó: „Semmi sem fog jobban segíteni nektek szilárdan a vasrúdba kapaszkodni, mint az olyan rendszeres templomi hódolat, amelyet a körülményeitek csak megengednek. Semmi sem fog jobban megvédeni benneteket, amint szembekerültök a világban a sötétség ködeivel. Semmi sem fogja jobban megerősíteni a bizonyságotokat az Úr Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről, vagy segíteni megérteni Isten pompás tervét. Semmi sem fogja jobban megnyugtatni a lelketeket a fájdalmas időkben. Semmi sem nyitja majd meg jobban a mennyeket. Semmi!”
Godoy elder: Köszönöm, Nelson elnök a tanításaidat! Nagyon szeretünk téged! Rendben, a következő téma a missziós szolgálat.
Missziós szolgálat
Godoy nővér: Oké, ideje a misszióról is szót ejteni. Hat hónappal azután, hogy Carlos misszióba ment, én is misszióba mentem.
Godoy elder: Micsoda véletlen!
Godoy nővér: Nem volt véletlen. Mindketten szerettük volna az Urat szolgálni, és mindketten közös jövőre vágytunk. Úgy tekintettünk a missziónkra, mint ami jó módja annak, hogy a Szabadító kedvében járjunk, ugyanakkor felkészít minket a házasságra. Azt is tudtuk, hogy elhozza azokat az áldásokat, amelyekre leendő fiatal házaspárként szükségünk lesz majd.
Godoy elder: A missziónk kétségkívül áldásokat hozott az életünkbe. A missziónknak köszönhetően megerősödött a bizonyságunk a Szabadítóról, gyarapodott az evangéliumi tudásunk, az ott szerzett kommunikációs és vezetői készségeink pedig segítettek nekünk a hivatásunkban. De legfőképp jó érzéssel töltött el minket, hogy képesek voltunk teljesíteni a missziót, amelyet az Úr elvárt tőlünk.
Godoy nővér: Kérdeznék tőled valamit. Mi van azokkal, akik nem tudnak misszióba menni, vagy különböző okok miatt nem fejezik be a missziójukat? Ők is reménykedhetnek egy fényes jövőben?
Godoy elder: Hát persze, hogy reménykedhetnek! Szerető Mennyei Atyánk mindig ott lesz számukra. Nem szabad megítélnünk azokat, akiknek más volt a missziós élményük, vagy egyáltalán nem volt részük benne. Végtére is – bár a misszió létfontosságú tanulási élmény lehet az életünkben, és a fiatal férfiaknak papsági feladata is – nem egy evangéliumi szertartás, tehát senkinek a fejlődése nem tartatik vissza ebben az életben, és áldásokat sem fog veszíteni az örökkévalóságban miatta.
Godoy nővér: Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem szolgálni, és mindenkinek ajánlom. Azonban mint tudjuk: bár a fiatal nőket is szívesen várják, és nagy szükség van rájuk, a szolgálat számukra választható.
Godoy elder: Én is nagyon hálás vagyok a missziós élményemért. Úgy érzem, hogy az életre sokkal felkészültebben tértem vissza azután a két év után. És szebb frizurával.
Godoy nővér: Ha már a misszióról való hazatérésnél tartunk, mi lenne ha most a házasságról is szót ejtenénk?
Godoy elder: Rendben! Érintsük a legfőbb témát.
Családalapítás
Godoy nővér: Itt vagyunk, két visszatért misszionáriusként, tele szerelemmel, tervekkel, de pénz nélkül.
Godoy elder: Úgy bizony! Emlékszem.
Godoy nővér: Visszatekintve most már látom, mennyire jó volt úgy kezdeni a házasságunkat, ahogy tettük, és közösen elérni a tanulmányi, szakmai és világi céljainkat. Együtt csináltuk, és ezen tapasztalatok és kihívások még közelebb hoztak minket egymáshoz.
Godoy elder: Emlékszem és egyetértek. Ezekből az évekből, amikor együtt építettük az életünket és értük el a céljainkat, értékes emlékeink lettek. Ez nem jelenti azt, hogy helytelen szilárd anyagi háttérrel kezdeni a házasságot. Mi csak azokhoz szeretnénk szólni, akik várnak a kapcsolat magasabb szintre emelésével, amíg nem rendelkeznek mindennel, amire szükségük van. Szükségetek van az alapokra: egymásra és az Úrra az oldalatokon – minden mást együtt is elérhettek, ami majd megerősíti a házasságotokat. És már látok is néhányat itt a hallgatóságban.
Godoy nővér: A témánál maradva, csak más szemszögből – még egy megjegyzés a házassággal kapcsolatban: amikor ti, fiatal felnőttek ránk, a szilárd hátterű házaspárokra és családokra néztek, lehet, hogy azt gondoljátok, ez mindig így volt, és mindig minden szép és jó, és az életünk könnyű volt. Lehet, hogy valakinek igen, de a legtöbbünknek nem.
Godoy elder: Legalábbis velünk ez nem így volt.
Sister Godoy: A házasság egy tanulási élmény, mely remélhetőleg egyre jobb lesz, amint fejlődünk. A szerelem megvolt a kezdetektől, viszont az, hogy napi szinten kijöjjünk egymással, lépésről lépésre alakul ki. Alkalmazkodnunk kell egymáshoz, hol nevetünk, hol sírunk; a gyermekek örömöt és fejfájást is okoznak; időnként betegség üti fel a fejét; és néha a pénz is kevés. De tudjátok mit? Az életnek pont ilyennek kell lennie.
Elder Godoy: Egy dolog viszont biztos. Ha Jézus Krisztus evangéliumát is beletesszük az egyenletbe, a házasság sokkal könnyebb és örömtelibb lesz.
Godoy nővér: Tehát a második kérdés. Mi van azokkal, akiknek nem lesz lehetőségük ebben az életben házasságot kötni? Van számukra is üzeneted?
Godoy elder: Igen, van. Szeretem Hinckley elnök tanácsát, amit a nővéreknek adott, s ami szerintem mindenkire vonatkozhat. Lássuk, mit mondott:
Videó: „Lesznek köztetek olyanok, akik sajnos ebben az életben soha nem kötnek házasságot. Időnként ez is előfordul. Ha ez történik, ne töltsétek az életeteket sajnálkozással! A világnak továbbra is szüksége van a tehetségeitekre, és szüksége van a segítségetekre. Az egyháznak szüksége van a hitetekre, és szüksége van erős, segítő kezeitekre. Az élet nem egy kudarc, hacsak mi nem nevezzük annak. Oly sok embernek van szüksége segítő kezeitekre, szerető mosolyotokra és gyengéd figyelmességetekre. Sok értelmes, vonzó, csodálatos nőt látok, akiknek nem jutott ki a románcból. Nem értem, miért van így, de tudom, hogy a Mindenható örökkévaló tervében, amelyet Isten boldogságtervének is nevezünk, mindenkinek lesz lehetősége és jutalma, aki törekszik rá.”
Godoy elder: Van egy szentírás, a Móziás 2:41, amely ugyanezeket az ígéreteket tartalmazza.
„Továbbá pedig azt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában. Ó, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy ezek a dolgok igazak; mert az Úristen mondta ezt.”
Összefoglalva, Bednar elder szavaival élve az üzenet az, hogy legyetek jó lányok vagy jó fiúk, tartsátok be a parancsolatokat, és az Úr majd mindenről gondoskodik. A végén a hithűek minden áldást elnyernek.
Mônica, szeretnél még valamit mondani zárásként?
Godoy nővér: Igen. Szeretném a bizonyságommal zárni.
Tudom, hogy egy szerető Mennyei Atya fiai és leányai vagyunk. Tudom, hogy Jézus a Krisztus, és Ő él. Tudom, hogy ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra. Tudom, hogy Ő vezet minket és elkészíti az utat. Nem vagyunk egyedül. Tudom, hogy a templom az Úr háza a földön. Van egy hely, ahol tudásban és sugalmazásban részesülhetünk az életünk során. Tudom, hogy napjainkban van egy prófétánk, aki tanít és vezet minket.
Jézus Krisztus nevében, ámen.
Godoy elder: Nagyon köszönöm! Szeretek veled együtt tanítani. És szeretlek.
Mi a helyzet Gilbertékkel? Bármilyen megjegyzés vagy tanítás ehhez a gyönyörű hallgatósághoz?