A jövőbe vetett hit
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2024. május 5., vasárnap
Gilbert elder és nővér, nagyon köszönjük a hozzászólásaitokat és a bizonyságotokat. Nagyon is emlékszem arra az élményre Peruban, valamint a tanításaitokra is, és arra, hogy akkoriban milyen áldottak voltunk mi is és ők is, a tanításaitok miatt.
A hozzászólásomat egyetlen szóval zárnám, mely a remény.
Úgy vélem, hogy nekünk, idősebbeknek könnyebb felismerni az Úr kezét az életünkben, mint nektek, fiatalabbaknak. Mivel több évet éltünk meg, és sokkal több múltbéli tapasztalatot szereztünk, képesek vagyunk rá, hogy visszatekintve meglássuk egy szerető Mennyei Atya kezét, amint utat mutat és óv minket az életünk során.
Most visszatekintve felismerem, hogy sok olyan pillanatban, amikor azt gondoltam, hogy egyedül vagyok, nem voltam egyedül. Most már látom, hogy amikor néhány ajtó bezárult, én pedig nem tudtam, miért, és panaszkodtam miatta, amikor úgy gondoltam, hogy nem válaszoltatnak meg az imáim, akkor valójában egy másik pillanatban vagy egy másik helyen megnyílt egy másik ajtó, amely egy jobb ösvényre vezetett. De akkoriban ezt még nem láttam. Most azonban, visszatekintve, már látom.
Sok más pillanatban azt gondoltam, hogy én vagyok az, aki bölcs döntéseket hoz egyedül vagy Mônicával, mert hittem hogy én vagyok az az okos valaki, aki a fényes jövőmet építi. Most már látom, amint a színfalak mögött egy láthatatlan kéz utat mutat nekem és megóv a lehetséges hibáktól. Látom, hogy Ő mindig ott volt mellettem.
Ezért tudok bizonyságot tenni arról, hogy van Atyánk a mennyben, aki ismer minket és törődik velünk. Bizonyságot tudok tenni arról, hogy van Szabadítónk, aki szeret minket, és életünk bármely körülményei közepette kész segíteni nekünk.
Időnként esetleg úgy gondoljátok, hogy senki nem tudja, min mentek keresztül az életetekben, és talán igazatok is van, mert mi nem tudjuk. A Szabadító azonban tudja. Bednar elder ezt tanította nekünk:
„Nincs olyan fizikai fájdalom, lelki kín, lelki szenvedés, erőtlenség vagy gyengeség, melyet ti és én valaha is megtapasztalunk ezen a halandó utazásunkon, melyet a Szabadító meg ne tapasztalt volna először. Talán egy gyenge pillanatunkban így kiáltunk fel: »Senki nem érti meg. Senki nem tudja.« Talán senki nem is tudja – az emberek közül. De Isten Fia tökéletesen tud és ért mindent, mert Ő már jóval előttünk érezte és viselte a terheinket. És mivel Ő megfizette ezt a végső árat és viselte ezt a terhet, tökéletesen együttérez velünk, és életünk számos területén kinyújthatja felénk irgalmas karját.”
Alma 7. fejezetéből megtudjuk, hogy a Szabadító hogyan és miért képes megadni ezt a fajta segítséget.
„És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit.”
Vagyis a Szabadító nemcsak a gonoszságainkért szenvedett, hanem elszenvedte azt az igazságtalanságot, fájdalmat, gyötrelmet, és minden érzelmi nyomorúságot is, amelyen az életünk során átmehetünk.
Alma e szavakkal zárja a mondandóját:
„És magára veszi a halált, hogy megoldhassa a halál kötelékeit, amelyek népét lekötözik; és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensőjét irgalom tölthesse el, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint.”
Saját bizonyságom van erről a mennyei segítségről. Fiatalon, a házasságomban, szülőként, valamint vezetőként is megtapasztaltam ezt az életemben. Tudom, hogy jó Megváltóm él. Az Ő kegyelme és az Ő engesztelésének az áldásai által reményünk és örömünk lehet ebben az életben, a következőben pedig örökkévaló családunk.
Erről teszem bizonyságomat teljes szeretetemmel, Jézus Krisztus nevében, ámen.