Fiatal felnőtteknek szóló áhítati üzenet
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek
2024. november 3., vasárnap
Micsoda öröm, hogy visszatérhettünk a BYU-Idahóra, egy általunk oly jól ismert és szeretett helyre. Amikor Bednar elder a BYU-Idaho elnökeként szolgált, a gyermekeink épp fiatal felnőttek voltak. Ma pedig néhány fiatal felnőtt unokánkkal vagyunk itt! Azért imádkozom, hogy a Szentlélek veletek és velem legyen, amint megosztom azt a pár gondolatot és érzést, amelyek az elmémbe és szívembe érkeztek.
Jó néhány évvel ezelőtt Bednar elderrel részt vettünk egy kérdezz-felelek áhítaton fiatal felnőttek egy hatalmas csoportjával. Nemrégiben átolvastam a rengeteg beküldött kérdést, és ledöbbentett, milyen sok kérdés alapult a félelmen, továbbá a magabiztosság és a bizalom, valamint némi önbizalom hiányán. Úgy döntöttem, hogy a ma esti beszédemet e kérdések némelyikére fogom összpontosítani, és megosztok veletek olyan szentírásbeli meglátásokat és személyes élményeket, amelyek reményeim szerint a segítségetekre lesznek az életetek utazása során – most és a jövőben is.
E kérdéseket hallva talán magatokra is tudjátok vonatkoztatni ezeket:
-
Miként tudom a félelmet krisztusi szeretetre és hitre váltani?
-
Hogyan maradhatok erős, amikor olyan gyengének érzem magam?
-
Miként tanulhatok meg bízni Istenben?
Biztos vagyok benne, hogy már mindannyian feltettük ezeket a kérdéseket.
A beszédem alapjául az Ésaiás 41:10-ben található szentírást szeretném használni:
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
Amint együtt tanulmányozzuk pár percig ezt a szentírást, remélhetőleg kaptok olyan benyomásokat, amelyek segítenek nektek krisztusi szeretetre és hitre váltani a félelmeiteket; megszilárdítani a meggyőződéseteket arról, hogy akkor is erősek maradhattok, amikor oly gyengének érzitek magatokat; valamint magabiztosságra szert tennetek, amint megtanultok bízni Istenben.
Kezdésnek gondoljuk át az Ésaiás 41:10 első részét:
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj”.
Idézzük fel a Lukács 24-ben található szentírásbeli beszámolót, amikor Jézus feltámadásának a napján két követője Jeruzsálemből Emmaus falujába sétált.
Útközben egy idegen csatlakozott hozzájuk, és megkérdezte, miért szomorkodnak. Meglepődtek, hogy ez a férfi semmit sem tud a Jeruzsálemben történtekről, és felidézték Neki az elmúlt három nap eseményeit. Elmondták, hogy Jézust hamisan megvádolták és halálra ítélték, keresztre feszítették, majd csodálatos módon feltámadt. Ezek a férfiak a 11 kilométeres utazásuk befejeztével jöttek csak rá, hogy magával a feltámadott Úrral járták végig az útjukat.
Miért fontos ez a beszámoló? Mert hiszem, hogy Jézus többször jár velünk az életen átvezető utunkon, mint azt valaha is felismernénk. Ő velünk van. Miként tudjuk krisztusi szeretetre és hitre váltani a félelmet? Emlékezzetek erre az idézetre Ésaiástól:
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj”.
Most pedig nézzük át e szentírás második részét:
„[M]ert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek”.
Évekkel ezelőtt, amikor itt laktunk Rexburgben, elautóztam Salt Lake Citybe, hogy az unokatestvéremmel lehessek, miután a férje nyitott szívműtéten esett át. Kimerítő időszak volt ez, és miután láttam a férjét, ráébredtem, miért aggódik annyira. Nem gyógyult jól, és az orvosai úgy döntöttek, hogy vérátömlesztésre lesz szüksége.
Még soha nem láttam vérátömlesztést azelőtt, és egészen meglepett, hogy a vér lassan, cseppenként csepegett le egy keskeny csövön át a vénájába. Ahogy figyeltem, a Szabadítónkra gondoltam, és azon tűnődtem, vajon hány csepp vért ontott ki értem. Tanúja voltam annak, amint pár óra alatt új életet, energiát és erőt ad a vérátömlesztés.
Valahogy – oly módon, amelyet én sem teljesen fogok fel vagy értek – Jézus Krisztus engesztelő áldozata erőt és segítséget ad nekünk a nehéz dolgok megtételéhez. Abban az áldásban részesülünk, hogy meg tudunk tenni olyan dolgokat, amelyekre nem is tartjuk magunkat képesnek. Hogyan maradhatunk erősek, amikor oly gyengének érezzük magunkat? Emlékezzetek erre az idézetre Ésaiástól:
„[M]ert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek”.
Hadd osszak meg néhány gondolatot az Ésaiás 41:10 befejező részével kapcsolatban:
„[I]gazságom jobbjával támogatlak.”
A jobb kézre gyakran a szövetséges kézként utalunk. A Krisztussal való szövetséges kapcsolatunknak köszönhetően bízhatunk abban, hogy a Szabadítónk megtart, támogat és támaszt nyújt nekünk.
Ez a Máté 14-ben fellelhető beszámolót juttatja eszembe, melyben Jézus tanítványai egy hajóban vannak a tenger közepén, és a szél meg a hullámok ide s tova hányják őket. Péter látja Jézust a vízen járni, és arra kéri Jézust, hogy parancsolja meg neki, hogy jöjjön Őhozzá. Jézus eleget tesz a kérésnek, Péter pedig elkezd a vízen járni, Őfelé közeledve. Gond nélkül halad, amíg Jézusra összpontosít. Amikor azonban Péter észreveszi a viharos szelet, elkezd süllyedni, és Jézusért kiált, hogy mentse meg őt. „Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt”. Én őszintén hiszem, hogy Ő minket is el fog kapni.
Miként tanulhatunk meg bízni Istenben? Emlékezzetek erre az idézetre Ésaiástól:
„[I]gazságom jobbjával támogatlak.”
Tanúsítom, hogy Mennyei Atya ismer és szeret bennünket. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk. Ő velünk jár, megerősít minket és segít nekünk. Bízhatunk abban, hogy Ő megtart, támogat és támaszt nyújt nekünk, amint emlékezünk a Vele való szövetséges kapcsolatunkra. Tudom, hogy a Szentlélek olyan kinyilatkoztató, aki gondolatokat ébreszt az elménkben, és érzéseket kelt a szívünkben. Tudom, hogy Bednar eldert Isten hívta el prófécia és kézrátétel által. Ő az Úr Jézus Krisztus egyik apostola.
Jézus Krisztus nevében, ámen.