Braden utat mutat
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
Ez a történet az Amerikai Egyesült Államokbeli Louisianában játszódott.
Az aligátorfarmon nagyszerű volt az élet. De valami hiányzott.
„[L]égy példa a hívőknek” (1 Timótheus 4:12).
Braden és Apa az etetőponthoz vitték az aligátortáppal megtöltött nehéz vödröket. A víz felszínén megjelent az aligátorok fejtetője, és siklani kezdtek a vízben a fiú és az apukája felé. Mire Branden és Apa odaértek az etetőponthoz, néhány aligátor már nagyra tátott szájjal várt rájuk.
De Braden nem félt. A legjobb dolog volt Apával az aligátorfarmon dolgozni.
„Ebédidő!” – kiáltotta Braden. Belemarkolt a tápba, és behajította a vízbe.
Nyamm. Nyamm. Placcs.
Némelyik aligátor már a levegőben elkapta a tápot. Mások akkor, amikor a vízbe csapódott. Braden és Apa addig dobálták az ételt, amíg kiürültek a vödreik.
„Kösz, hogy segítettél – mondta Apa. – Menjünk! Nemsokára itt lesznek a misszionáriusok.”
Braden és a családja néhány hónappal azelőtt kezdtek beszélgetni a misszionáriusokkal. Braden kedvelte őket. És szeretett többet megtudni az egyházról. Apa már az egyház tagja volt, de nem nagyon járt istentiszteletre. Anya és Braden nem voltak megkeresztelkedve.
„Múlt héten azt a célt tűztétek ki, hogy elolvassátok a Móziás 18-at. Hogy ment?” – kérdezte Cox nővér aznap este.
Anya és Apa egy pillanatra szótlanul egymásra néztek. „Nagyon elfoglaltak voltunk a héten” – válaszolta Anya.
„Én elolvastam!” – mondta Braden.
„Ügyes vagy! – dicsérte meg Blood nővér, és pacsira emelte a kezét. – Milyen érzéseid voltak, miután elolvastad?”
Braden szélesen mosolygott. „Nagyon jók! És imádkoztam a keresztelőről is. Nagyon szeretném.”
„Ez nagyszerű! Tudom, hogy a Mennyei Atya nagyon boldog ettől – mondta Cox nővér. Braden anyukájához fordult. – Te mit érzel ezzel kapcsolatban?”
„Még mindig nem tudom biztosan. Azt hiszem, kicsit több időre van szükségem” – válaszolta Anya.
Braden kicsit szomorú volt a lecke hátralévő részében. Azt kívánta, bárcsak mindkét szülője az egyház tagja lenne. És ő is nagyon szeretett volna az egyház tagja lenni!
Amikor a misszionáriusok elmentek, közölte a szüleivel, hogy komolyan gondolta, amit mondott. „Nagyon meg szeretnék keresztelkedni. És… – itt nagy levegőt vett – …nagyon szeretném, hogy Apa kereszteljen meg.”
Egy pillanat múlva Apa szólalt meg: „Azt én is nagyon szeretném.”
Anya hallgatott. „Imádkozzunk róla.”
Braden letérdelt a családjával, és megkérdezte Mennyei Atyát, hogy ő és Anya megkeresztelkedjenek-e. Meleg és szeretetteljes érzés árasztotta el.
A következő néhány hétben Braden olvasta a szentírásokat és mindennap imádkozott. Eleinte mindig ő kérdezte meg a szüleit, hogy szeretnének-e imádkozni és olvasni vele. De hamarosan ők kezdték kérdezni a fiukat. Aligátoretetés közben Braden és az apukája a szentírásokról vagy arról társalogtak, hogy mit tanultak az egyházi gyűléseken. Az anyukájával pedig a misszionáriusi leckékről beszélgettek. Anya és Apa mindennap egy picivel boldogabbnak tűnt.
Egy napon a misszionáriusokkal való beszélgetés közben Anya kimondta a szavakat, amelyekre Braden annyira várt: „Szeretnék megkeresztelkedni.”
A következő hetekben Braden úgy érezte, mintha a felhők fölött lebegne.
Végül elérkezett Anya és Braden keresztelőjének napja. Amikor Braden kiemelkedett a vízből, érezte, hogy Mennyei Atya szereti őt és a családját. Erősen megölelte Apát.
Apa magához szorította Bradent és odasúgta neki: „Köszönöm, hogy ilyen jó példa voltál és segítettél nekünk. Szeretlek.”
Illusztrálta: C. B. Canga